Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - FIGYELŐ - Zirkel, Adam: Gondolatok a házasság felbonthatatlanságáról és felbomlásáról
szükségességét is jóváhagyja, amikor elfogadja, hogy a tévedhetetlenség alapproblematikáját az 1. Vatikánom atyái nem látták, legalábbis nem fogalmazták meg kellőképpen. - 5. Felismeri a bíráló az ökumenikus egyetértésnek, az erre valló törekvésnek pozitív jelentőségét, különös tekintettel épp e kérdés vonatkozásában. Nem olyan teológus, aki kollégáját még a 2. Vatiká- num után is megbélyegzi ökumenikus beállítottságáért, munkásságáért. - 6. Végül köszönet illeti Löhrert azért is, mivel számos kritikus megjegyzést tett, továbbvezető kérdéseket vetett fel. A visszatérő „igen, de" és „mégis” rendkívül tanulságos volt a szerző számára. Egyes kérdésekben ugyan továbbra is fenntartja véle- ményét, más vonatkozásokban viszont további elmélyítést, vitákat tart szükségesnek. A szerző a vitatható kérdések felsorakoztatása és a kritika nyomán máris tanult, és még jóval többet tanulhat a jövőben. Ennél jobbat aligha lehet egy könyvbírálatról mondani, fejezi be Küng s hozzáfűzi: vajha ez az ismertetés a római „Osservatore Romano”-ban is megjelenhetne! nr. Gondolatok a házasság felbonthatatlanságáról és felbomlásáról Lelkipásztoroknak és érdeklődő világiaknak szántuk A. Zirkel, müncheni egyházjogász alábbi tanulmányának ismertetését, [1] ezért kihagytuk belőle azokat a gondolatokat, amelyek elsősorban a szaktudóst érintik, illetve helyenként kiegészítettük a szöveget magyarázó megjegyzésekkel. Tisztában vagyunk azzal, hogy a tanulmány rendkívül kényes kérdéseket érint. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy foglalkozzunk velük. Különösen akkor, amikor emberek milliói fuldokolnak az itt tárgyalt problémákban, és hagyják el az egyházat. A keresztény ember nem azzal akarja elintézni a nehézségeket, hogy nem foglalkozik velük, hiszen tudja, hogy Krisztus szellemében van megoldás. A megoldás ára azonban gyakran a kínos keresés. Az írás egésze reális és mérsékelt hangvételű. Minden naív elképzeléssel szemben tud a jogról és az egyház hagyományos tanításáról — és egyiket sem akarja kétségbevonni. Ugyanakkor azonban attól az alapvető emberi és lelkipásztori igénytől sarkallva akarja továbbfejleszteni a mai házasságjog szemléletét, amely megoldást szeretne adni az elváltak helyzetére. És noha gondolatai természetesen nem adhatnak minden - a témával összefüggő - kérdésre választ, utat mutatnak a megoldás felé. Ha a szerző szándékának megfelelő - az elváltakkal együttérző, életükre megoldást kereső — lelkülettel olvassuk a tanulmányt, akkor bizonyára hasznos lesz számunkra. Akkor nem hiányérzet és zavar marad majd bennünk elolvasása után: - hogy „milyen sok új probléma származik ebből”, - hanem a megoldás lehetőségén érzett öröm. I. A zsinat utáni házasság-kép A z. Vatikáni zsinat előtti egyházjog elsősorban a gyermeket tekintette a házasság céljának. Ennek következménye volt az a szemlélet, amely szerint a házasságkötés a testi kapcsolattal zárul le (consummatur), válik végleg felbonthatatlanná. Ezáltal ui. minden megtörtént, ami szükséges. — A zsinat azonban hangsúlyozta, hogy a házasságnak az utódok létrehozásával egyenrangú célja a házastársak személyes sze- reteten alapuló életközössége [2]. E tanítás alapján meg kell kérdeznünk: vajon állíthatjuk -e továbbra is azt, hogy a házasság ,,con- summátiója" csupán a testi kapcsolatban van? — nem sokkal inkább a személyes találkozásban? S ha mostanáig a korábbi szemlélet alapján a testi alkalmasságot tekintették a házasságkötés feltételének, nem kellene ezentúl a zsinat alapján a szellemi alkalmasságot és érettséget is az érvényesség feltételének tartani? — Természetesen nem lehet a boldog házasság minden összetevőjét és feltételét az érvényesség feltételévé tenni. Viszont elviselhetetlenül primitív, minimaJista és egyoldalúan materia- lista-biologista felfogás lenne az, amely az érvényes házasság egyetlen feltételének azt tartaná, hogy a felek képesek legyenek a nemi kapcsolatra. A zsinat előtt megfogalmazott házasságjog tehát továbbfejlesztésre szorul. Ugyanakkor tanulmányunkban rá szeretnénk mutatni, hogy a továbbfejlesztés szervesen a hagyományra épül. Nem tesz mást, csupán a jog saját — eddig is használt - szempontjait alkalmazza még következetesebben,. és természetesen figyelembe veszi az új meglátásokat, pl. az említett alapvető zsinati gondolatot. II. A katolikus házasság jog jelen helyzete és a továbbfejlesztés iránya I. Az érvényben levő jogban nagyon szűkre vannak szabva az érvénytelenítő házassági akadályok. Egy férfi .16, egy nő már 14 éves korában érvényes házasságot köthet (c. 1067). A tudatlanság csak abban az esetben érvénytelenítheti a házasságot, ha a felek nem tudják, hogy a házasság egy férfinek és nőnek tartós közös125
