Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - FIGYELŐ - Zirkel, Adam: Gondolatok a házasság felbonthatatlanságáról és felbomlásáról
sége, amely a gyermeknemzés célját szolgálja (c. 1082). Csupán a személyben való tévedés érvénytelenít; a személy tulajdonságában való tévedés csak abban az esetben, ha a tévedés a személy lényegét, egészét érinti, vagy ha egy szabad ember egy rabszolgával köt házasságot, akit szabadnak tartott, - amely eset ma gyakorlatilag sosem fordul elő (c. 1083). A félelemből kötött házasság csak akkor érvénytelen, ha a félelmet más személytől származó súlyos kényszer váltotta ki (tehát nem elég benső sejtés vagy ijedtség), s a kényszerített személy csak a házasságkötés által szabadulhatott meg ettől (c. 1087). - Viszont ha a jogalkalmazás bevett módszerével élünk, vagyis csupán a jelenlegi egyházjog más előírásainak benső logikáját alkalmazzuk a házasságjogban, akkor sokkal több érvénytelenítő tényezőt kell lelismernünk. 1. Más jogcselekmények érvényességéhez az egyházjog sakkal nagyobb érettséget, ismeretet, szabadságot kíván, mint a házassághoz. Szerzetesi örök fogadalmat legkorábban 21 éves korban lehet tenni (c. 572, 573). Egy szerződés lényegtelen tévedés alapján is megtámadható (c. 104). Egy egyházi hivatalról való lemondás érvénytelen, ha csaló fondorlat következményeképpen történt (c. 185); ugyanez van a noviciá- tusba lépésnél és a szerzetesi fogadalomnál (c. 342, 572). E cselekmények érvénytelenítéséhez, vagy legalábbis a belőlük fakadó kötelességektől való szabaduláshoz elegendő, ha súlyos félelem sarkallt a tettre. Nem kívánja meg azonban a jog a többi szigorító feltételt, amelyektől függ a félelemből kötött házasság érvénytelensége (c. 1087; vö.: c. 1372, 214, 185, 1307, 103). Miért ítéli az egyház érvényesnek a 21 évnél fiatalabb ember házasságát, míg az ugyanilyen korban letett örök fogadalmat érvénytelennek nyilvánítja? Valószínűbb, hogy elhamarkodva és éretlenül köt valaki házasságot, mint hogy elhamarkodottan tesz szerzetesi fogadalmat. Miért okozza a tévedés vagy a félelem sokkal szigorúbb feltételek mellett a házasság érvénytelenségét, mint más jogcselekmények esetében? Természetesen minden házasság kockázat is, de gyakran előfordul, hogy valaki - tévedés következtében — olyan házasságot köt, amelyet a helyzet ismeretében nem kötött volna meg (pl. valaki nőül vesz egy öröklődő betegségben szenvedő asszonyt, de a betegségéről nem tud). Arról lehet vitatkozni, hogy az egyházi törvényhozásnak érvénytelenítő okként kellene-e elismernie az ilyen tévedéseket; azt azonban nem mondhatjuk, hogy erre nem volna joga (hiszen - amint láttuk — pl. az is érvényteleníti a „szerződést”, ha az egyik fél rabszolga). Még egy oka van annak, hogy az egyháznak legalább akkora — sőt nagyobb - érettséget, szabadságot és tudást kellene megkívánnia a házasságkötéshez, mint más jogcselekményekhez. E cselekmények következményeitől ui. van mód a szabadulásra - még a papokat is laicizálják, s ezután megnősülhetnek -, de a házasság felbonthatatlan. A Raja (a latin egyház legfőbb rendes bírósága) elismert alapelve szerint érvényes házasságkötéshez nagyobb szabadság és megfontolás szükséges, mint más szerződéshez, mivel a házasságkötéstől függ az ember egész élete [3]. Ha ezt az elvet következetesen végiggondoljuk és alkalmazzuk, azt kell mondanunk, hogy nagyon sok házasság érvénytelen, azaz szükség esetén érvénytelennek volna nyilvánítható. 3. Morális impotencia. A kényszer, ijletve félelem hatására kötött házasság érvénytelenségének - a 2. Vatikáni zsinat szellemében - nem az a fő oka, hogy hiányzott az önkéntes házassági beleegyezés (consensüs), ahogyan az eddigi jog gyakran felfogta, hanem az, hogy a csupán kényszer által házasságba hajtott egyén nem alkalmas személyes életközösség alapítására, bár ez a házasság lényegéhez tartozik. Ugyanez a helyzet a lelki-szellemi fogyatékosokkal is. Amint az impotencia képtelenné tesz a házasság szerves részének élésére (consummá- tiójára), úgy bizonyos személyes lelki tényezők, ill. azok hiánya képtelenné tehet a házasság személyes, szellemi részének élésére. A modern lélektan a legkülönbözőbb okokat sorakoztatja fel, amelyek megakadályozhatják a házasságra érett személyiség kialakulását. És éppen a jelenben sakkal több olyan fiatal van, mint valaha, aki a házassági korba jutott, de lelkileg- emberileg teljességgel éretlen a házasságra. Az ilyen egyén „házasságkötése” ismét nemcsak azért nem érvényes, mert nem képes olyannak akarni a házasságot, amilyen az természeténél fogva, hanem még inkább azért, mert ezzel az egyénnel nem jöhet létre a házasság lényegét alkotó személyes szeretetkapcsolat. — Nem kellene az egyháznak érvénytelenítő okként elismernie mindazokat a tényezőket, amelyek lehetetlenné teszik két személy között a szeretet- kapcsolat létrejöttét? - A Róla következetesen alkalmazott módszere és ítéletei - ha óvatosan is, de ebbe az irányba mutatnak. Ezek szerint ui. vannak emberek, akik — rossz nevelés, seb. hatására - bizonyos „morális impotenciában” szenvednek, s ezért képtelenek a házassági személyes életközösségre, hűségre, stb. [4]. - A Rota idevágó magyarázatai egyrészt nem akarnak új érvénytelenítő akadályt bevezetni, másrészt azonban „impotenciának” nevezik az említett állapotot. Az impotencia pedig - legyen testi vagy lelki - maga az érvénytelenítő ok. Hiszen köthet-e érvényes házasságot az, aki képtelen a házasságra ?! A házasság lényegéhez pedig mind a testi, mind a lelki közösség hozzátartozik. 4. Nagyobb ítélőképességre van szükség az érvényes házasságkötéshez, mint egy súlyos bűnhöz: ■- ez a Rota elismert alapelve [j]. Az egyház jogi praxisában ezt az alapelvet nem alkalmazzák mindig következetesen. S mivel az elv igazságát nem lehet kétségbevonni, a gyakorlat annyiban igazságtalan, amennyiben eltér 126
