Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: A szentlecke és az evangélium homiletikai elemzése az év 12. vasárnapjától a 19-ig
főbb hivatalos közvetítőjéét. A pápa annak a Krisztusnak helytartója, akiben az Isten Igéje öltött testet, aki magát útnak, igazságnak és életnek mondta. Az ilyen tekintély mindig időszerű és vonzó. Felemeli a rábízottakat, nem pedig rájuk nehezedik. Az Egyházban nem a jog az első, hanem az igazság és a szeretet. A jog csak arra való, hogy az igazságnak és szeretetnék érvényt szerezzen ott is, ahol a gyarlóság vagy rosszakarat megakadályozná. Az Egyház mai megújulásában a pápaság egyre jobban kivetkőzik az elmúlt századok uralkodói hagyományaiból, és visszatér az apostoli tekintély egyszerű gyakorlásához. A világ felé úgy mutatkozik, mint a békének, a megértésnek, az elmaradt népek megsegítésének a szószólója. A nemzetközi életben csak ebből a szempontból akar résztvenni. Befelé pedig igyekszik végrehajtani azt a reformot, amely lehetővé teszi, hogy Krisztus egyháza minél vonzóbban tükrözze az evangélium szerinti életet. A reform ütemére és módszereire vonatkozóan akadnak véleménykülönbségek. A problémák megoldásának ez az emberi alapja. De nincs szükség forradalmi megmozdulásokra, hiszen a pápaság nem saját szellemi hatalmát akarja dédelgetni, hanem az a feladata, hogy összefogja és megerősítse mindazokat, akik a mai világban Isten országát keresik. Az eredményt Krisztus imája biztosítja, amit Péternek és utódainak megígért. Az év 14. vasárnapja „Nevetek fel van írva a mennyben ..(Lk 10, 1—12. 17—20; Gál 6, 14—18) Már az Ószövetség használja ezt a kifejezést: Isten könyvébe, az élet könyvébe bejegyezni (Zsolt 68, 29; 136, 16). János apostol a Jelenések könyvében a választottak megjelölésére alkalmazza (3, 5; 21, 27). Pál apostol pedig az evangélium buzgó hirdetőivel kapcsolatban hangoztatja ezt a kiváltságot (Fii 4, 3). Lukács nem említi a könyvet, hanem csak az égben való feljegyzést. Átvitt értelmű kifejezésről van szó, de az emberi hasonlatok Isten tetteit, intézkedéseit jellemzik. A sugalmazott szövegnél nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten az alkalmas kifejezés megtalálásában is segítette a szerzőt. A kép mögött a következő vallási tételek rejlenek. Isten nem bízta véletlenre országának kialakulását. Az apostol így nyilatkozik az üdvösség örök tervéről: Akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fia képmását öltsék magukra. Akiket pedig előre rendelt, azokat meghívta, megigazulttá tette és megdicsőítette (Róm 8, 29-30). A földi történés is addig tart, amíg a választottak száma teljessé válik (Jel 6, 11). Ebből 'következik, hogy Isten országának ügyét és az egyéni üdvösséget nem tette teljesen függővé az emberi szabadakarattól, és nem engedte, hogy a bűn martaléka legyen. A megváltás azt jelenti, hogy Isten irgalommal kezeli az embert, előre segíti kegyelmével, és atyai megértéssel ítélkezik tetteiről. Arról is gondoskodik, hogy felhasználjuk kegyelmeit hivatásunk teljesítésében, tehát ő tesz bennünket alkalmassá arra, hogy a nevünk fel legyen Írva a mennyben. Csak az esik ítélet alá, aki ezt az egész atyai gondoskodást visszautasítja bűneivel. Krisztus kijelenti, hogy a mennyei följegyzésnek jobban kell örülni, mint a karizmatikus adományoknak. A csodatevés, a feltűnő természetfölötti jel arra való, hogy felhívja a figyelmet Isten közbelépésére, hatalmára vagy leereszkedésére. Biztos, hogy nagy adomány ez is, hiszen könnyebbé teszi a hitet és a reményt; aki megkapta, úgy érezheti, hogy jelentős eszköz lett Isten kezében, tehát dicsősége is növekedhet az emberek szemében. De ebben rejlik veszélye is. A nagy adományok felhasználásának alázattal kell párosulnia. Krisztus arra int, hogy ne magunkat keressük, hanem 113
