Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Rosta Ferenc: A hitigazságok rangsorolása
őszinte: befelé igaznak, kifelé hamisnak tartja ugyanazt a dogmát. Pedig erről szó sincs! Azok a dogmák továbbra is igazak, de aki esetleg nem tudja őket elfogadni, azt még ezért nem .zárjuk ki az lEgyház közösségéből, a communió-ból, mivelhogy azok az igazságok az üdvrendben nem annyira jelentősek. Másodszor meg azért sem látom egyelőre sok gyakorlati értelmét Mühlen indítványának, mert nyugati elszakadt testvéreink teológiáját - akikre Mühlennel együtt mi is elsősorban gondolunk - nem csupán az utóbbi pápa- és Mária-dogmák választják el tőlünk. A szakadék, amely köztünk a reformáció korában támadt, azóta, sajnos, nem kisebbedett, hanem egyre mélyült. Ma protestáns teológusok körében már olyanféle hitigazságok tagadása sem ritka, melyekben a „hit közepéről”, lényegéről van szó, s amelyeket Luther is, Kálvin is anathemával védett volna [24]. Megértjük a németországi evangélikus egyház gondját, amely Berlinben, 1966-ban tartott szinó- dusán foglalkozott a II. Vatikáni Zsinattal, és a küszöbönálló evangélikus-katolikus párbeszéd kilátásaival. Határozatában a szinódus saját „szorult helyzetéről” -(Bedrängnis) beszélt, mely abból adódik, hogy a „protestántizmus térségében nem fogadnak el általánosan olyan döntő hittételeket, amelyek eredetileg közösek voltak a római katolikus egyházban és a reformációs egyházakban” [25]. Reális mérleg A hitigazságok rangsorolásához való igazodásnak első, kézzelfogható haszna, hogy elszakadt testvéreinkkel megvan a közös alap a felekezetközi párbeszédhez. Mindkét részről lényegében ugyanabból az alapigazságból indulunk ki, és a részletező hitigaz- ságokat aszerint igyekszünk rangsorolni, hogy milyen nagy a kapcsolatuk ezzel az alappal. Mindegyikünk -szemében eszerint fontosak vagy kevésbé fontosak. Ha a hitigazságok tartalom szerint való rangsorolása a teológiából idővel mindkét részen átkerül a széles hívő rétegek tudatába, és a gyakorlati hitélet középpontjába állítja azt, ami odavaló: akkor ezáltal egyrészt kiigazodik az a torzkép, melyet protestáns testvéreink nem minden alap nélkül alkottak rólunk, katolikusokról. Mintha bizony nálunk a Máriakultusz lenne a lényeg! Továbbá: ezáltal kisebbedik az a botrány, hogy az egymásnak élesen ellentmondó felekezetek mind az egy keresztény igazság nevében harcolnak egymás ellen. Ha mindenütt kialakul és elmélyül az egy közös alapra építő hitélet, akkor újra láthatja a világ, hogy a keresztények lényegében egyek, s csak másodrangú kérdésekben térnek el egymástól. Végül a lényeges egységnek ebből az átéléséből kisarjadhat a felekezetekre szakadt keresztények leikéből a beidegződött ellenszenv helyén a kölcsönös szeretet. Forrása pedig az, hogy minden keresztény -ember - bármely felekezetihez tartozzék is - elmondhatja Pál apostollal: „Isten Fiának hitében élek, aki -szeretett engem s önmagát adta értem” [26]. JEGYZETEK i. Decretum de Oecumenismo. Magyarul: A II. Vatikáni Zsinat Határozata a Keresztény Egy- ségre-törekvésekről. Bp., 1967. - A továbbiakban: ÖH. - 2. The Ecumenical Review 17 (1965): Comments on the decree on ecumenisme, 93. o. - Idézve: Ulrich Valeske, Hierarchia Veritatum (München, 1968), 50. ο. 148. j. szerint. - 3. ÖH 11. — A magyar szöveg nem a hivatalos fordítás. Magam fordítottam. - 4. F. W. Kantzenbach, Die ökumenische -Frage nach katholischem Verständnis. In: Zeitwende 38 (1967), 236 0. Utal rá Valeske i. m. 65-66. o., 178. j. - 5. Y. CongarH. Küng-D. O’Hanlon, Konzilsreden (Einsiedeln, 1964), 142-143. o. Idézve J. Feiner, Kommentar zum Dekret über den Oekumenismus. In: Das Zweite Vatikanische Konzil, Konstitutionenen... Kommentare (Herder), 44. -és 49. j. szerint. - 6. Valeske, i. m. 90. o. - 7. Vö. S. T-th. II.—II. I, i: „in fide si consideremus rationem formalem obiecti, nihil est aliud quam veritas prima: non enim -fides... assentit alicui, nisi quia est a Deo revelatum”. - A „veritas prima" Tamás terminológiájában Istent jelenti. - 8. II. Vatikáni Zsinat: Hittani rendelkezés az Isteni Kinyilatkoztatásról (Bp., 1968), 6. - A II. Vaticanum idézett szövegében jellemző többlet a „közölni” (communicare) szó, amit az I. Vaticanum párhuzamos szövege még nem tartalmaz. Ott csak ez áll: „tetszett Isten bölcsességének és -jóságának, -hogy... magát... az emberi nemnek -kinyilatkoztassa”. - Cone. Vatic. I. Constitutio de Fide Chatholdca, cap. 2. (Denz. 1785). - Az I. Vati97
