Teológia - Hittudományi Folyóirat 5. (1971)
1971 / 2. szám - Paleta Éva: Az életöröm
<anum idején divatos teológiai intellektulaizmussal szemben, mely hajlamos volt a kinyilatkoztatásban jobbára ismeretközlést látni, a II. Vaticanum itt is és a hit fogalmának kifejtésénél is hangot ad a gazdagabb látásmódnak: a hitben az ember nem pusztán igazságokat „hisz el”, hanem „Istenre bízza egész önmagát” (Rendelkezés a Kinyilatkoztatásról, 5.) — hiszen, mint a kinyilatkoztatásról idézett szövegünk mutatja, Isten a kinyilatkoztatásban sem csak igazságokat nyilvánít ki, hanem önmagát „közli” az emberrel. - 9. S. Th. II. II. 1, 2, ad 2. — 10. Konkrét, ha nem is kimerítő rangsorolásnak tekinthető az, amit Pangrazio érsek zsinati beszédében a „cél rendjébe” és az „esezközök rendjébe” tartozó igazságokról mond. (L. föntebb a szövegben. - Vö. ö. ;. j.) - A teológia, az igehirdetés és a hitoktatás figyelmébe ajánlott, érdekes, életközeli rangsorolást ad: Stransky, The separated Churches and ecclesial communities, in: M. Adam, Vaticanum II. on Ecumenism (Dublin 19672), 55: „a kegyelem több, mint a bűn, a megszentelő kegyelem több, mint a segítő kegyelem, a Szentlélek több, mint a Boldogasszony, Krisztus feltámadása több, mint gyermekkora, az Egyház misztikus jellege több, mint jogi szervezete, az Egyház liturgiája több, mint magánájtatosságok, a keresztség több, mint a bűnbánat szentsége, az Eucharisztia több, mint a betegek kenete...” - Idézve Feiner, Kommentar zum Oekumenismusdekret, 89. ο. 47. j. szerint. — π. Vö. a 21. jegyzetet. - 12. A „hit” fogalmát a II. Vatikánum épp úgy kibővíti az I. Vaticanum tanításaival szemben, mint a kinyilatkoztatásét (vö. 8. j.). Míg ugyanis az I. Vaticanum szerint a hit az az erény, „amellyel igaznak fogadjuk el (vera esse credimus), amit Isten kinyilatkoztatott”, - Constitutio dogmatica de Fide Catholica, cap. 3., Denz. 1789. -, addig a II. Vaticanum szerint a hittel az ember nemcsak ezt teszi, hanem „szabadon Istenre bízza egész önmagát”. (II. Vatikáni Zsinat, Hittani Rendelkezés a Kinyilatkoztatásról, 5). - 13. Uber den Versuch eines Aufrisses der Dogmatik. In: Schriften zur Theologie I. (Einsiedeln - Zürich - Köln, 1954) 14. o. - Rahner kiterjedt irodalmi termésében sokszor kitér a hierarchia veritatum kérdésére. Itt Valeske i. m. 33-43. o.-n közölt tanulmányára támaszkodva kísérlem meg Rahner tanítását a leglényegesebbre szorítkozva összefoglalni. - 14. Theologie im Neuen Testament (In: Schriften zur Theologie V.) 49. 0. - 15. Heribert Mühlen, Die Lehre des Vaticanum II. über die „hierarchia veritatum” und ihre Bedeutung für den ökumenischen Dialog. - In: Theologie und Glaube 56 (1966) 4/5, 303-335. o. - 16. I. m. 3x1. o. — 17. II. Vatikáni Zsinat: Határozat a Keleti Katolikus Egyházakról (Bp., 1969), 27. - 18. Vö. H. Mühlen i. m. 318. o. 16. j. - 19. ökumenisches Direktorium (Paderborn, 1967), 42. — 20. U.o, 43. - 21. ÖH *22. - 22. ökumenisches Direktórium 55. - 23. Valeske i. m. 185. o. - 24. Például Albert Brandenburg (Die Sioht des Reformatorischen im Dekret De Oecumenismo - in: Theologie und Glaube 56 [1966], 339. o.) elképesztő példaként említi, hogy a „Sonntagsblatt” (Hrsg. Hans Lilije, Nr. 12 [1966], 16. o.) azt a kijelentést, hogy „Jézus ember volt, és semmi más, mint ember”, „tőrőlmctszett evangéliumi” (genuin evangelisch) kijelentésnek mondja. — 25. Die evangelische Kirche im oekumenischen Spannungsfeld (Witten, 1966), 66. o. - Idézve Valeske i. m. 177. o. szerint. - A szövegben a „döntő” szót én emeltem ki. - 26. Gál. 2, 20. Paleta Éva AZ ÉLETÖRÖM Célunk és feladatunk, hogy teremtett világában felismerjük, közléseiben megismerjük Istent, és kapcsolatot teremtsünk vele. Ez a kapcsolat az Isten-élmény. Ember ki nem érdemelheti, de mindenki rátalál, aki keresi. Istent sokféleképpen lehet keresni, de sokan kutató akaratuktól függetlenül, pusztán a kegyelem által érik el. Van, aki a szenvedésen át jut el hozzá; igaz, sokan nem tudnak ezen az úton elindulni, - talán mert túlsók részük volt benne. Az ilyen lelkek számárá a helyes életöröm keresése, vagy elfogadása is lehet az Istenhez vezető út.- Űjjongjon színe előtt a föld: járja be az öröm a messze tájakat! - örüljetek az Űrban! - buzdít a Zsoltáros is. Örömre teremtett minket az Űr, az ö örömére. Mégis az „öröm” szónak gyakran valamiféle buja, rosszalló értelmét érezzük, pedig igazában az élet lendítője, mocsoktalan és erős.- Kérjetek és kaptok, - hogy örömötök teljes legyen - mondta Jézus, és evvel törvényesítette az emberi örömöt.- Gyűlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága szép! — ö a rugó, ő az élet ösztökéje: az öröm; tőle, tőle jár a létnek óraműve bölcs körön, - írja Schiller „Örömódájában”. Ezt adta tovább Beethoven a IX. szimfóniában; — ismeretlen mélységekből úszta magasságokba emelve a hallgatót, ellenállhatatlan erővel. 98
