Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - Gyéressy Béla: Egy szentéletű kanonok (Boldog Özséb, a pálosok alapítója)
a tartományfőnök székhelye volt és Itt gyűlt össze minden évben a rendi nagykáptalan, hogy a felmerült problémákat megtanácskozza. Mindenekelőtt a közös szabályokat kellett meghatározniok. Bertalan püspök regulái csak ideiglenesek és túl-rövidek voltak. Más szerzetek reguláit nem akarták átvenni. Így Boldog Özséb megtárgyalta rendtársaival, hogy amint életeszményül az Első Remetét, Szent Pált választották, úgy a regulákban is az első szabályhozót, Szent Ágostont, kövessék, aki megtérése után maga is szent magányba vonult s később, amikor püspök lett, valóságos szerzetesi életet élt papjaival. A haldokló Özséb is ezt köti a köréjegyűit remeték szívére, ahogyan Szent Ágoston kezdi a Regulát: „Mindenekelőtt, kedves testvérek, Istent szeressük, aztán testvéreinket, mert ez a két parancs elsősorban nekünk szól...” Ez a szentek titka: megszállottjai a szeretetnek. Most már csak a legfőbb egyházi jóváhagyás hiányzott. Az utolsó egyetemes zsinat (1215, Laterán) előírta, hogy Róma hozzájárulása nélkül nem szabad új rendeket alapítani. Özséb atya tehát 1262-ben néhányadmagával útra kelt Róma felé, hogy IV. Orbán pápától rendje jóváhagyását és Szent Ágoston Reguláját kérje. Az időben Rómában tartózkodott Aquinói Szent Tamás is, aki mélységes tudománya és életszentsége miatt különös kegyben állt IV. Orbán pápánál. Amit Szent Tamás kért, azt a pápa teljesítette, özséb előtt ez nem volt titok. Felkereste tehát Szent Tamást, aki megígérte, hogy kérelmét a pápánál támogatni fogja. Gondviselésszerű volt a két szent találkozása: Aquinói Szent Tamás közbenjárása nélkül valószínűleg dolgavégezetlenül távozhatott volna Rómából Boldog Özséb. Mert épp hat év előtt gyűjtötte össze IV. Orbán pápa elődje az olasz remetéket Szent Ágoston szabályai alatt. Miért kellene hát új rendet alapítani a magyar remetéknek, amikor már van ilyen Itáliában. Csatlakozzanak hát hozzá. Elképzelhető, milyen nehéz volt eljutnia Özséb atyának a pápa elé. De Aqundói Szent Tamás kifejezett kérésére mégis fogadta őt a Szentatya. így mondja ezt krónikásunk is. Egy régi olajfestmény a csensztochowai pálos kolostorban azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pápa Boldog özsébet és társait külön kihallgatáson fogadja. A Szentatya trónusán ül és érdeklődéssel hajlik az előtte térdelő fehér barátok felé, figyelmesen hallgatja a szinte föléjük magasodó Angyali Doktor ajánló szavait: IV. Orbán finom és szellemes francia arca mosoloygva és eltűnődve hallgat... A Vatikáni Levéltár oklevelei közt 1938-ban nem találtunk semmi adatot Boldog özséb ottjártáról. Tény azonban, hogy a pápa a veszprémi püspökre bízta a magyar pálosok ügyét, akinek egyházmegyéjébe tartozott akkor még a Pilis vidéke is, sőt Zalavártól Visegrádig a Balaton tengelyének vonalában a Dunántúl tekintélyes része. Az 1263-ban kelt oklevél felsorolja az egyházmegyéjében található nyolc pálos kolostort. (,,Insula Pilup S. Helenae - Kewkuth S. M. Magdalenae - Bokon S. Jacobi - Idegsyt B. Elisabet - Bodochun S. Emerici - Insula prope Ermenyes - Elek S. Magdalenae - Zakach S. Dominici). Természetesen nincsenek megemlítve a veszprémi egyházmegyén kívül eső kolostorok: a Szent Egyed remetéről nevezett sátoraljaújhelyi, a Szent Jakabról nevezett irughi, a Szentszűznek szentelt két horvát kolostor: a Zágráb mellett levő remetei és a dubicai, a Szent Jakabról nevezett zalai, vagy gyulai kolostor Baranya megyében 1260-ból, ugyancsak ebben az évben Mindenszentek tiszteletére dedikált bajcsi monostor és a IV. Béla királytól 1263-ban a pálosoknak adományozott pilisszentléleki vadászkastély. Fejezzük be krónikásunk szavaival Boldog Özséb életét: „Mikoron tehát a kegyes és fáradhatatlan özséb atya, sok-sok magyar coenobium alapítása után, a halálból az életbe, az ideigtartó munkálkodásból az örökkétartó nyugalomba készülődött volna, egybegyűjtvén övéit mind, szépen buzdította őket... S elszenderült szép öregségben s eltemették a szentkereszti kolostorban, február 20-án”. (Általánosabb: jan. 20.). Ez 1270-ben történt: hétszáz éve... 17
