Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 1. szám - Gyéressy Béla: Egy szentéletű kanonok (Boldog Özséb, a pálosok alapítója)

a tartományfőnök székhelye volt és Itt gyűlt össze minden évben a rendi nagykáp­talan, hogy a felmerült problémákat megtanácskozza. Mindenekelőtt a közös szabályokat kellett meghatározniok. Bertalan püspök re­gulái csak ideiglenesek és túl-rövidek voltak. Más szerzetek reguláit nem akarták átvenni. Így Boldog Özséb megtárgyalta rendtársaival, hogy amint életeszményül az Első Remetét, Szent Pált választották, úgy a regulákban is az első szabály­hozót, Szent Ágostont, kövessék, aki megtérése után maga is szent magányba vonult s később, amikor püspök lett, valóságos szerzetesi életet élt papjaival. A haldokló Özséb is ezt köti a köréjegyűit remeték szívére, ahogyan Szent Ágos­ton kezdi a Regulát: „Mindenekelőtt, kedves testvérek, Istent szeressük, aztán test­véreinket, mert ez a két parancs elsősorban nekünk szól...” Ez a szentek titka: megszállottjai a szeretetnek. Most már csak a legfőbb egyházi jóváhagyás hiányzott. Az utolsó egyetemes zsi­nat (1215, Laterán) előírta, hogy Róma hozzájárulása nélkül nem szabad új ren­deket alapítani. Özséb atya tehát 1262-ben néhányadmagával útra kelt Róma felé, hogy IV. Orbán pápától rendje jóváhagyását és Szent Ágoston Reguláját kérje. Az időben Rómában tartózkodott Aquinói Szent Tamás is, aki mélységes tudo­mánya és életszentsége miatt különös kegyben állt IV. Orbán pápánál. Amit Szent Tamás kért, azt a pápa teljesítette, özséb előtt ez nem volt titok. Felkereste tehát Szent Tamást, aki megígérte, hogy kérelmét a pápánál támogatni fogja. Gondvise­lésszerű volt a két szent találkozása: Aquinói Szent Tamás közbenjárása nélkül való­színűleg dolgavégezetlenül távozhatott volna Rómából Boldog Özséb. Mert épp hat év előtt gyűjtötte össze IV. Orbán pápa elődje az olasz remetéket Szent Ágoston sza­bályai alatt. Miért kellene hát új rendet alapítani a magyar remetéknek, amikor már van ilyen Itáliában. Csatlakozzanak hát hozzá. Elképzelhető, milyen nehéz volt eljutnia Özséb atyának a pápa elé. De Aqundói Szent Tamás kifejezett kérésére mégis fogadta őt a Szentatya. így mondja ezt kró­nikásunk is. Egy régi olajfestmény a csensztochowai pálos kolostorban azt a jele­netet ábrázolja, amikor a pápa Boldog özsébet és társait külön kihallgatáson fogadja. A Szentatya trónusán ül és érdeklődéssel hajlik az előtte térdelő fehér barátok felé, figyelmesen hallgatja a szinte föléjük magasodó Angyali Doktor ajánló szavait: IV. Orbán finom és szellemes francia arca mosoloygva és eltűnődve hallgat... A Vatikáni Levéltár oklevelei közt 1938-ban nem találtunk semmi adatot Boldog özséb ottjártáról. Tény azonban, hogy a pápa a veszprémi püspökre bízta a magyar pálosok ügyét, akinek egyházmegyéjébe tartozott akkor még a Pilis vidéke is, sőt Zalavártól Visegrádig a Balaton tengelyének vonalában a Dunántúl tekintélyes része. Az 1263-ban kelt oklevél felsorolja az egyházmegyéjében található nyolc pálos kolostort. (,,Insula Pilup S. Helenae - Kewkuth S. M. Magdalenae - Bokon S. Jacobi - Idegsyt B. Elisabet - Bodochun S. Emerici - Insula prope Ermenyes - Elek S. Magdalenae - Zakach S. Dominici). Természetesen nincsenek megemlítve a veszprémi egyházmegyén kívül eső kolostorok: a Szent Egyed remetéről nevezett sátoraljaújhelyi, a Szent Jakabról nevezett irughi, a Szentszűznek szentelt két horvát kolostor: a Zágráb mellett levő remetei és a dubicai, a Szent Jakabról nevezett zalai, vagy gyulai kolostor Baranya megyében 1260-ból, ugyancsak ebben az évben Mindenszentek tiszteletére dedikált bajcsi monostor és a IV. Béla királytól 1263-ban a pálosoknak adományozott pilisszentléleki vadászkastély. Fejezzük be krónikásunk szavaival Boldog Özséb életét: „Mikoron tehát a kegyes és fáradhatatlan özséb atya, sok-sok magyar coenobium alapítása után, a halálból az életbe, az ideigtartó munkálkodásból az örökkétartó nyugalomba készülődött volna, egybegyűjtvén övéit mind, szépen buzdította őket... S elszenderült szép öreg­ségben s eltemették a szentkereszti kolostorban, február 20-án”. (Általánosabb: jan. 20.). Ez 1270-ben történt: hétszáz éve... 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom