Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - Szennay András: Hivők és nemhivők dialógusa felé
Szennay András HÍVŐK és nemhivők dialógusa felé Sokan tán még ma is úgy vélik, hogy olyan emberek között, kiknek egyike Istenben hisz, másika viszont ezt a hitet nem ismeri, sőt kifejezetten visszautasítja, a párbeszéd nem is lehetséges. A hivő számára - mondanák - az ateista csakis „ellenség” lehet, a nemhivő számára pedig a vallást, hitet valló ember „türelmetlen”, vagy épp „fanatikus”. S ha visszatekintünk a történelemre, mintha az események is ezt igazolnák. Vallásháborúk, inkvizíció, index, szellemi-lelki totalitarizmus - bármily talajból eredjenek is - a századok során újra és újra elnyomták az emberi méltóságot, a lelkiismeret szabadságát és mérgezték az emberek közti kapcsolatot. így lenne ez ma is mindenütt, ahol a hívők kétségbevonoák, hogy az ateisták bármily emberi értéket is fel tudnak mutatni, vagy ha az ateisták a hívőket még ma is csupán babonák szánalmas követőinek tartanák. Az ilyen szemlélet természetesen rendkívül megnehezítené, sőt lehetetlenné tenné a párbeszédnek már elindítását is. Bármelyik oldalon is hangoznék el hasonló vélemény, ott torz tükörben figyelnék emberek nagy csoportjait és megtagadnák tőlük az embernek személyi méltóságából fakadó jogát. Azt a jogot, mely mindenki számára biztosítja a szabad lelkiismereti állásfoglalásnak s az elismert igazság megvallásának gyakorlatát. • Mik a dialógus feltételei? Hivők és nemhivők mind többet írnak és szólnak arról, hogy emberibb, emberhez méltóbb világot kell felépítenünk. Valóban így van. S a dialógus épp ezt a feladatot állítja előtérbe s igyekszik azt megvalósításhoz segíteni. Hívők és nemhivők ma nem csupán a „világban”, hanem családokban, munkahelyeken, az élet minden területén együtt élnek és együtt dolgoznak. Szinte azt mondhatnák: kényszerülnek együtt élni, akár akarnak, akár nem. Az nem kétséges, ehhez nem szükséges mélyreható vizsgálatokat végeznünk, hogy hivők és ateisták egyaránt számos közös emberi értéket tisztelnek ezek biztosításán, kibontakozásán fáradoznak. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: az emberi méltóság, az emberek közti szolidaritás, az igazságosság és béke, - mindmegannyi alapvető érték, melyet egyetlen hivő vagy ateista nem tagadna meg. A közös értékek elismerése - még jó néhány egyéb szempont mellett - már felcsillantja a párbeszédnek, legalábbis a dialógus felé törekvő közeledésnek lehetőségét. Természetesen a kezdet kezdetén a hivő és az ateista egy alapvető feladat elvégzésére kötelezett. Ez pedig az, hogy valóban ismerje saját álláspontját, mély ed jen el saját hitében, illetőleg meggyőződésében. A dialógus elkezdésénél, még inkább végzésénél a legnagyobb veszély, ha bármelyik fél bizonyos „Schlagwort-ildeologie”-nek, jelszó-ideológiának, jelszó- tudománynak, jelszó-teológiának válnék áldozatává. Az ilyen - vulgarizáló törekvéstől nem mentes - gyakorlat feltétlenül agresszivitáshoz, türelmetlenséghez, értéktelen szóosatákhoz vezethet csupán. Mindaz, aki saját hitében, meggyőződésében nem merült el kellőképp, aki nem gondolta át az ebből folyó állásfoglalását és életvezetését, az esetleg lélektelen, gondolatszegény szokásokat, tévesen értelmezett „hagyományos felfogást” tud csupán védelmezni. Még veszedelmesebb 18
