Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - Tomka Ferenc: Modernség vagy modernkedés?
Lourdes-i 9 napos ájtatosság, mely rendkívül primitív szinten álló Lourdesri énekek elénekléséből áll. Az erre összegyűltek létszáma viszont sokszor lényegesen meghaladja az átlag vasárnapi misehallgatók létszámát. Voltak, akik - pirimitívsége miatt - az ájtatosság megszüntetését ajánlották. A körültekintő lelkipásztor ehelyett rövidített az ájtatosságon, szentmisét mondott előtte szentbeszéddel, s így lassan 9 napos „lelkigyakorlattá” alakította át az egyesek által megsemmisítésre ítélt szokást. Hasonló elmélyítés! folyamat tapasztalható egyes helyeken, pl. a „szállást keres a Szentcsalád” és más ájtatosságokkal kapcsolatosan, melyeket szentbeszéddel kötöttek össze, s így komoly lelki elmélyülés eszközévé tudtak alakítani. - Elmélyíthető a szentolvasó ájtatosság is! Kétségtelen, hogy sok helyen túlságosan gépsze- rűen végzik. De ahol még közkedvelt a szentolvasó-társulat (egyes helyeken gyermekek közt isi), vagy sokan összejönnek az októberi ájtatosságra, ott nem az a megoldás - ami sajnos előfordult hogy imamalomnak bélyegezzük, vagy egyszerűen elítéljük ennek rosszul végzett módját, hanem rá kell mutatnunk a helyes formára. - Ének is szép megvalósulásai vannak: pl. ahol minden tized előtt 2-3 perces elmélkedést tart a pap, s így rávezeti a résztvevőket a szemlélődő imádságra. A helyes szóbeli imádság szükségszerű útja úgyis a szemlélődés: rendkívül kedvező alkalom ennek elsajátítására éppen a szentolvasó - főleg ott, ahol a tradíció magával is hozza ezt az adottságot. Suenens bíboros így ír: „Semmiképpen sem szabad azt gondolnunk, hogy itt a világ vége. Egy bizonyos világnak végéhez értünk: de ez egészen más valami!... - Az idősebb papoktól el kell várni, hogy megőrizzék ifjú szívüket...- A fiatalabb nemzedék túlzásai pedig nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy fel ne ismerjük a mélyből feltörő megújhodási áramlatot és azt ne értékeljük . .. E lázadás mélyén ott él a vágy az igazabb és bátrabban megélt kereszténység után ...” De óv a másik véglettől is: „A fiatal papoknak meg kell mondanunk, hogy a világ nem velük kezdődött... és nem is velük fog véget érni... Megdöbbenteni, mindig modernnek lenni, szokásokat felborítani, hagyományos gondolkodásmódot megzavarni: mindez olyan zátonnyá válik gyakran, amelyen sokan megfeneklenek.- A pásztor nem járhat gyorsabban, mint a nyája. . . Ha jó pásztor, tekintettel lesz az összes hívekre, nemcsak az előrehaladottakra, mint a jó édesanyák. Tudni fogja, hogy a ma hívők még nem lehetnek olyanok, mint aminőkről az 1980. év távlatába tekintve, álmodunk. - Mindent egybevéve, realizmusra van szükség, továbbá türelemre és lelkierőre...” [10]. Ilyen szellemben leszünk képesek a kairosnak megfelelően - azaz a legmodernebbül - tanúságot tenni az örömhírről. JEGYZETEK 1. Vö. Szolgálat (folyóirat) 1969 - 60. old. - 2. Másrészt, mint Rahner mondja - „a legszorosabban tudományos teológiában sincs semmi, amit direkt vagy indirekt módon ne lehetne hasznosítani a konkrét lelkipásztorkodásban”. - Ö épp e sokszor elfelejtett tény alkalmazásában látja a teológiai oktatás reformjának alapját, ill. annak az igénynek megvalósításában, hogy az oktatás anyaga elsősorban az legyen, amire a lelkipásztornak később szüksége lesz. - K. Rahner: Über die theoretische Ausbildung künftiger Priester heute — Theologisches Jahrbuch, Leipzig, 1966 - 450-71. — 3. Teológia, 1969/1. - 4. E. Pin: Die Differenzierung der priester- lichen Funktion, Concilium, 1969. III. 178. — 5. Concilium, 1969. III. 183. - 6. Papi szóig. 19. 7. Teológia 1969/3, 172. - 8. Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban; ugyanő a Vigíliában: 1969/III.; Fráter T.: Vigilia 1969/VI. - 9. S. Borgolassi: Vallásszociológia Itáliában Mérleg, 1969/2. 114. - 10. Suenens: A pap a mai Egyházban: Id. Zsinat után, Bécs, 1968, 127-9. 13476
