Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - TÁVLATOK - A teológia társadalmi funkciója
TÁVLATOK A TEOLÓGIA TÁRSADALMI FUNKCIÓJA Hogy vallási alapelvek, melyekre a teológia épít s melyeket elméleti és gyakorlati vonatkozásban kifejt, ma is szociális jelentőségűek, - erről aligha kell meggyőző érveket felsorakoztatni. A teológiának számos mai, „modern” problémája egyszersmind fontos elvként, tényezőként van jelen napjaink politikai és társadalmi életében. Csak egy-két példát: a spanyol kormányzat komoly nehézségek előtt áll, amidőn a 2. vatikáni zsinaton egyértelműen megfogalmazott vallásszabadság kérdésével kell szembenéznie; számos arab ország, melynek léte évszázadok óta az Jzlámmal forrott össze, ma is szükségesnek látja, hogy hitvallást tegyen az összefogó erőt jelentő Izlám mellett; Belgiumban egy-egy új egyházmegye felállítása komoly belső politikai-társadalmi nehézségeket támaszt; Latin-Amerikában keresztény alapelvekre hivatkoznak a régi feudális rend hívei csakúgy, mint a jogaikért küzdő elnyomottak; XXIII. János és VI. Pál pápák fáradhatatlanul fordulnak a világ jóakaratú népeihez, hogy társadalmi berendezkedésükben, családi életükben, a nemzetközi politikában, a béke megőrzésénél minél tisztultabb - a keresztény elvekkel egybehangzó erkölcsi magatartást tanúsítsanak. S a pápai megnyilatkozásokat egymásnak ellentmondó politikai-társadalmi berendezkedésű országok komolyan értékelik. A i. vatikáni zsinat pasztorális dokumentuma kifejezetten foglalkozik az emberiség szociális-kulturális átalakulásával, fejlődésével. - Mindezeket előrebo- csátva teszi fel Francois Houtand a tán különösen ható kérdést: megsértjük-e a teológiát, lefokozzuk-e értékét, ha állítjuk, hogy nem csupán a teória, de még csak nem is kizárólag a vallás „elvont igazságaival” foglalkozik? Nemde épp az ellenkezője igaz?! T. i. épp az ellenkező állítás lenne sértés, emberi, közösségi, társadalmi funkciójának félreismerése. (Die Religionen als sozialen Realitäten in der Welt von haute, in: Bilanz der Theologie im 20. Jahrhundert 1. 1970.) Nem ok nélkül hangoztatta az 1967-es torontói teológuskongresszuson Lonergan, hogy a teológiát egyre inkább empirikus tudománynak lehet, sőt kell tartanunk. Mert vajon már a kinyilatkoztatás is nem Isten által időhöz-térhez kötött tény volt-e, minden szociális-kulturális adottságával, sőt kötöttségével? Fejtegetése végén ipedig leszűri, hogy a kinyilatkoztatott vallás alapelveire építő teológia ma épp úgy, mint régen, szociális funkciót tölt be az emberiség életében. Mégis - úgy tűnik állapítja meg a fent idézett tanulmánykötetben (246. oldal) Franz X. Kaufmann, hogy századunkban, különösen a II. világháború óta, a rohamosan fejlődő társadalmi változások korában a teológiai gondolkodás nem egyértelműen fejlődőképes, sőt ellentmondásos szerepet tölt be. Mert elvben, sőt régmúlt és jelenkori példákkal igazolható ugyan Lonergan fenti állítása, a teológia szerepe, hatása — művelőinek különféle szemlélet- módja miatt — napjainkban mégis ambivalenciát tükröz. Ezért lehet, sőt kell az önkritika által ösztökélve megállapítani: a teoógiának, a vele foglalkozóknak fokozódó mértékben kell ma a társadalom, a tudományok fejlődése által előállt tényhelyzetben tájékozódnia, illetőleg helyes tájékoztatásra törekednie. Különösen áll ez — a teológia szerves egészétől nem elvonatkoztatva -- a szociáletikára és pasztorálteológiára. Mindezek előrebocsátása után, rovatunk szellemében a „távolbanéző’” tekintet a múlt felől kell, hogy érkezzék s a jelent is vizsgálva igyekszik reális „távlatot” is felvázolni. A múlt felé tekintve Peter Lengsfeld nyomán megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évszázadok folyamán a teológia olykor feltűnően elhanyagolta a reális társadalmi helyzetet felmérő, a keresztény Isten- és emberszolgálatból kötelességszerűen fakadó funkcióját. (Revolution und Reformation als theologisches Problem, in: Funktion der Theologie in Kirche und Gesellschaft, 1969.) Az elmúlt századok teológiatörténete azt tárja elénk, hogy az emberi együttélésnek, a társadalmi-gazdasági élettel összefüggő problémáknak tárgyalását a sokszor túlzóan individuális szemléletet tükröző morál- teológia vagy épp az absztrakt természetjogi gondolkodásra építő ún. keresztény szociológia keretében tárgyalták csupán. Hogy a megtérésnek, bánatnak, szeretetszolgálatnak, reménynek s magának az inkarnációnak milyen fontos szociális dimenziói vannak, arról egyáltalán nem vagy csak elvétve esett szó. Arról pedig, hogy a társadalmi élet bizonyos körülmények között forradalmi változtatásokat követelhet, sehogy vagy csak egyértelműen negative lehetett szólni. Azt sem tudatosították kellőképp, hogy a mindenkori társadalmi viszonyok a hit problémáinak kiemelésénél, az egyes kérdések központba helyezésénél fontos szerepet játszhatnak. Magából ia Bibliából — egy régebbi kor tudományos szintjén — csakis a „tiszta” isteni szót vélték kiolvasni, nem gondolva arra, hogy a biblia világa magán hordja kora kulturális, szociális, 234
