Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Sólymos Szilveszter: Az eukarisztia liturgiája
gén a későbbi időkben odakerült záróformulák - Krisztus a mi Urunk által - elhagyására. Minden bizonnyal sok hívőnek feltűnt már, hogy az új eukarisztikus imák bevezetése óta az eddigi Római kánoniban is változás történt a rendelés igéiben, ill. hagyományos kifejezéssel élve: az átváltoztatás szavaiban. Ilyesmi pár éve még hihetetlennek tűnt volna. Ma azonban természetesnek vesszük, hogy Jézus nem pontosan a szentmisében az átváltoztatáskor (hallott szavakat mondta az utolsó vacsorán: Ez az én testem. Hisz már az evangéliumok leírásai is különböző katekétikai hagyományokat képviselnek és a keleti liturgiák - a lényeges dolgokban való egyöntetűség mellett - ezen a téren is sok változatosságot mutatnak fel. Tudjuk azonban, hogy nem a szavaknak van mágikus erejük. - Történetileg máig sem kiderített okból a Római kánon rendelési igéiből az „Ez az én testem” mellől kimaradt a vonatkozó mondat: „mely értetek adatik”, - ami különben a bor konszekrálásánál megmaradt. Most az „Ez az én testem” mellé odakerült „mely értetek adatik” mondattal egész eukarisztia-szem- léletünk gazdagodott: nemcsak Krisztus jelenlévő testét imádjuk és vesszük, hanem tudatosul bennünk, hogy Krisztus értünk odaadott, feláldozott teste van előttünk, amire nekünk is önmagunk odaadásával kell válaszolnunk. Az új eukarisztikus imák jellemzői Bár az új eukarisztikus imák szerkezetükben és szellemükben megegyezők és a római mise stílusát tükrözik, mégis mindegyiknél megállapíthatók (bizonyos sajátosságok. 3. A II. Eukarisztikus ima áll legszorosabban az ősi hagyományok alapján. Igazában a Hippolytus (Ipoly) római presbyternek tulajdonított Apostoli Hagyomány c. műben maradt ránk, természetesen eredetije görög nyelven van. Ez a protestáns egyházakban is kedvelt ősi eukarisztikus ima valójában modellt akart nyújtani, hogy az újonnan felszentelt püspök miképpen végezheti az eukarisztia ünneplését. - Most bevezetett formájában természetesen kisebb változtatásokkal, néhol világosabb szövegezéssel áll előttünk az eredeti anafora, mely legkésőbb 220-50 közt íródott. Jellemzői: rövidség, egyetlen irányú mozgás a prefációtól a doxologiáig, - Krisztussal az Atyához. Kifejezései józanok, ugyanakkor tömörek és gazdag tartalmúak. Van szervesen hozzátartozó, eredeti prefációja is, ami azonban a többi prefációkkal is helyettesíthető. Különösen szép benne a húsvéti misztérium megfogalmazása: Üdvözítőnk „akaratodat teljesítve és szent népet szerezve néked, a keresztfán kitárt karral elszenvedte a kínhalált, hogy föl old ja a halálnak átkát és a föltámadásról bizonyságot adjon nekünk”. Gyakorlatilag az egyházi év bármely miséjében vehető. 4. A III. Eukarisztikus ima nem támaszkodik szorosan vett történeti forrásokra, hanem V agaggini~nek, a kiváló liturgikus szakembernek alkotása. A hagyományos elemeket az ősi kánonokból válogatja össze. Szerkezete világos és áttekinthető. A Római kánonnal rokon az áldozati jelleg erőteljes kihangsúlyozásával. Kiemelkedő jegyei közé tartozik egyetemessége: az Egyházat minden ember sorsa érdekli: „Kérünk Istenünk, hozza meg engesztelő áldozatunk az egész világ számára a békét és üdvösséget”. Tudatos ökumenikus szerkesztésre vall a közbenjáró imának ilyen megfogalmazása: „Jóságos Atyánk, vond magadhoz irgalmasan a világon szétszóródott valamennyi gyermekedet”. Saját prefációval nem rendelkezik, bármelyikkel összekapcsolható. A szentek közbenjárásának kérésénél a napi szent vagy patrónus névszerint beiktatható a szövegbe. Ugyancsak bemondható - akárcsak a II. számúban is - a halottért bemutatott szentmise esetén a halott neve a sajátosan kibővített megemlékezésbe. 221
