Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Sólymos Szilveszter: Az eukarisztia liturgiája
ima” névvel látták el, A negyedik tervezetet, mely a görög liturgiából let volna átvéve, lelkipásztori meggondolásokból egyelőre nem fogadták el; az eddigi Római kánon pedig az I. számú Eukarisztikus ima lett. 1. Mielőtt az új eukarisztikus imákat szemügyre vennénk, általánosságban nézzük meg, mi a szerepük, jelentőségük a szentmisében. - A megújított liturgiában a szentmisének két jól elkülöníthető, de egymásra vonatkoztatott része van: az ige liturgiája és az eukarisztikus áldozat. Ez utóbbi a tulajdonképpeni szentmiseáldozat s ez az eukarisztikus ima keretében megy végbe: Krisztus megváltó műve itt jelenül meg, állandósul közöttünk, hogy élhessünk belőle. Itt lesz a ,,miénk”. Ez az ima az egész mise-ünneplés középpontja és csúcsa, a hálaadás és megszentelés imája, - ahogy ezt a mise új liturgiájához kiadott Útmutatás mondja (Institutio Generalis Missalis Romani 54). Ezt az imát a miséző pap az egész közösség nevében Jézus Krisztus által irányítja az Atyához, és ezáltal az egész hívő közösség egyesül Krisztussal Isten nagy tetteinek megvallásában és az áldozat bemutatásában. Az eukarisztia szó alapjelentése: hálaadás. Ez a kifejezés hamarosan szakkifejezés lett a krisztusi meghagyás alapján ünnepelt áldozati lakomára. Az ösegyházban a rendelés igéi köré még szabadon font imákat püspök. Ez a szokás Keleten az eukarisztikus imák (görögül: anaforák) egész sorát termelte ki és őrizte meg számunkra, míg a latin egyházban a Római kánonban találta meg változatlan, klasszikus kifejeződését. Bizonyos hagyományos elemek azonban az összes eukarisztikus imákban fellelhetők. Ezek az említett Útmutatás szerint a következők:- A hálaadás; ez az egész eukarisztikus imában, de különösen is annak prefációjában (megnyitó ének) jut kifejezésre. A miséző pap az egész nép nevében áldja és dicsőíti az Anyaistent az üdvösségnek Jézus Krisztusban kapott művéért, kiemelve abból egy-egy sajátos szempontot az egyes ünnepek vagy liturgikus idők szerint.- A Sanctus az egész közösség felkiáltása, éneke, bekapcsolódása ebbe: csatlakozás a dicsőítéshez meghívott mennyei seregek énekébe. Szintén az eukarisztikus ima szerves része.- A Szentlélek lehívása (görög szakkifejezéssel: epiklézis). Az Egyház sajátos könyörgésben hívja segítségül Isten erejét, hogy az emberi adományokat konszekrálja, azaz legyenek azok Krisztus testévé és vérévé (konszekrációs epiklézis); ugyanakkor egy másik, Szentlelket lehívó imában azt is kéri, ihogy az áldozásban a szeplőtelen adomány vétele váljék a részesedők üdvösségére (ál- dozási epiklézis).- A rendelés igéi; Krisztus szavai és tettei által megjelenői az a vacsora, amelyen ő szenvedésének és föltámadásának emlékét rendelte, amikor is meghagyta az apostoloknak, hogy a kenyér és bor színe alatt testét és vérét vegyék és ezt a misztériumot állandósítsák.-Az emlékezés (görög szakkifejezéssel: anamnézis); az Egyház teljesíti az apostolokon keresztül Krisztustól kapott parancsot. Minden szentmisében Krisztus boldogító szenvedésének, halálának és megdicsőülésének élő emlékét ünnepli.- A felajánlás; ebben az ,,emlékezés”-ben az Egyház, különösen az itt és most összejött közösség fölajánlja az Atyának a Szentlélekben a szeplőtelen áldozatot. Az Egyház azt akarja, hogy a hívek ne csak Krisztust ajánlják fel az Atyának, hanem vele együtt önmagukat is: Krisztus közvetítésével, Istennek és egymással teljesebb egységre jussanak el napról napra.- A közbenjáró imák (intercessziók) által az jut kifejezésre, hogy az eukarisztia ünneplése mindig az egész Egyházzal egységben történik. Az áldozatot mindig az Egyház minden élő és holt tagjáért mutatjuk be, hogy mindenki részesüljön a Krisztus testén és vérén megszerzett üdvösségben.- A nagy istendicsőítés (görög szóval: doxologia); ebbe a nép a ráfelelt Amen-nel kapcsolódik bele; így fejezi ki igenlését az egész szent cselekményre, amely a Szentháromság dicsőítése és egyúttal a mi megszentelődésünk forrása. Ezek az alapelemek mind a volt Római kánonban, mind pedig az új eukarisztikus imákban fellelhetők, s azoknak gondolatmenetét alkotják. 2. A Római kánonból - I. Eukarisztikus ima lett. Az új eukarisztikus imák bevezetése közvetve hatott az eredetileg teljesen változatlan formájában elgondolt Római kánonra is. Márcsak a „versenyképesség” érdekében is szükség volt bizonyos rövidítések engedélyezésére, a szenték mindkét listájában, valamint az egyes szakaszok vé220
