Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 4. szám - Surányi Imre: A lelkipásztori tanácsadás: dialógus

figyelnie a lelkipásztornak arra, hogy a hozzáforduló sokszor nem a valódi baját mondja, hanem annak a tüneteit. Az is lehetséges, hogy ő maga sem ismeri fel a kellemetlen jelenségek igazi okát. Különösen családi, vagy házassági problémáknál gyakori ez a helyzet. De a közvetlen bajkiváltó okokon kívül ismernie kell a lelki- pásztornak az össz-személyiséget mind jelen állapotában, mind fejlődésében. Mégsem szükséges, sőt tilos bármiféle mesterséges eszköz, teszt alkalmazása, sőt az ún. direkt kérdések is károsak lehetnek. Lehetséges a beszédet úgy vezetni, hogy az illető saját maga szolgáltasson minden lényeges adatot. A segítés általában az önismeret elmélyülésével és a konkrét probléma ún. integrá­lódásával együtt jön létre. A kérdés némi leegyszerűsítésével azt lehetne mondani, hogy az illető megtanulta Isten szemével látni önmagát és sorsát. Mindez azonban még általánosság, bár nem nélkülözhető. Az igazi jellegzetességek feltárásához vizsgálat alá kell venni a bevezetésben említett szuggesztív és rábeszélő lelkipásztori eljárásokat, s párhuzamba állítani az orvostudomány, illetve a lélektan hasonló módszereivel. Az orvostudományban a szuggesztio igazán tudatos felhasználása Liébeault és E. Coué nevéhez fűződik [6]. Az orvos céltudatosan, autoritativ módon lép fel a be­teggel szemben s az a célja, hogy sokszor elismételt határozott kijelentése a beteg gondolkozásmódját, érzelmeit megváltoztassák. Mindez természetesen sajátos önállót- lanságot teremt, mert vak engedelmességre és alávetettségre épít. Az orvos lassan a beteg szemében mágussá válik s hagyja, hogy az kikényszerítse a gyógyulást. Né­mileg hasonló játszódik le a pszichoterápiának analitikus formáinál is, legalábbis azok ortodox formáiban, csak ott a pontos sémák szerint értelmezett anyag válik szuggesztív jellegűvé. Igaz, meghatározott helyzetekben, pl. erős szorongásos állapo­tok pillanatnyi könnyítésénél lehet ennek az eljárásnak helye, a tapasztalat szerint maradandó hatása igen csekély. Emiatt a lelkipásztor szuggesztív magatartása sem eredményezhet igazi sikert prob­lémák megoldásánál. Veszélyes segítség pl., ha a pap egy bűntudattól gyötört hívő­nek bagatellizálja tettének jelentőségét, mert éppen azt akadályozza meg vele, hogy az ezt a hitben feloldozza. A szuggesztióval nem szabad belemagyarázni emberekbe, helyzetekbe azt, aminek nincs reális alapja. Pl. egy „magános” bűnnel küszködőnek hiába próbálja megmagyarázni, hogy neki van ereje a hibáját leküzdeni, ha annak tényleg nincs ereje. Ehelyett az alázatos, de optimista küzdelemre kell nevelni. Amíg a szuggesztiónál az aktív fél a másiknak az együttműködését nem kívánja meg, a meggyőző, persuasív módszernél már hivatkozik az értelmes belátásra [7]. Ez a módszer is nagy szerepet játszott mindig a lelkipásztorkodásban. A pszicho­terápiában is szerepel akár önálló módszerként, akár a kezelés egyik fokozataként. Az eljárás lényege az, hogy a páciensnek át kell vennie a terapeuta nézeteit, aki az értelemre való hivatkozással igyekszik neki megmutatni pl. neurotikus magatartásá­nak motiválatlanságát és értelmetlenségét. A lelkipásztori intés, figyelmeztetés, hi­vatkozás stb. szintén persuasiós megnyilatkozás. S ez indokolt is adott esetben. Azonban mindig az a döntő, hogy mire hivatkozik valaki; pl. a lelkipásztor hivat­kozik a hívő jóindulatára, lelkierejére, de méginkább arra, hogy ő Isten gyermeke, megkeresztelt ember stb. A szubjektív valóságot nem eléggé értékelő kijelentések veszélyesek lehetnek. Például erkölcsi küzdelem esetén azt mondani valakinek: Aki akar, az tud is! (Némelyeknél ui. éppen az akarat gátolt, vagy ellenkezőleg, túl sok is a görcsbe merevedett „akarat” [8], A felsorakoztatott gondolatok mindenesetre arra felé mutatnak, hogy kívánatos volna egy olyan lelkipásztori eljárást találni, ahol a befolyásolás minimuma mellett önálló felelős döntésre képessé válik az, aki tanácsért fordult a lelkipásztorához. S véleményünk szerint a korszerű lelkipásztorkodás sokat tanulhat itt Carl R. Rogers 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom