Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 3. szám - TEOLÓGIAI JEGYZETEK

TEOLÓGIAI JEGYZETEK ERAZMUS MORUSRÓL. Öröm számomra minden barátom legkedvesebbikére gondolnom s vele foglalkoznom. Megkísérlem, hogy kör­vonalakban vázoljam öt. Nem mondható magasnak, de nem is ala­csony. Oyan arányosak tagjai, hogy nem is gondol az ember arra, hogy más legyen. Bőre világos és tiszta és olyan arca is. Sem sá­padt, sem pirospozsgás; csak gyenge pír su­gárzik rajt át. Haja gesztenyébe hajló. Sza­kálla keskeny, szemei kétkesszürkék, sokszínű fokokkal. Vidám temperamentumra utalnak. Sohasem voltak szemek becstelenségtől men­tebbek. Mindig szíves, barátságos, derűs, mo­solyra kész. Jobban hajlik a vidámságra, mint a súlyos méltóságra, bár az ostoba bohócko­dástól távol áll. Jobb válla magasabbnak tű­nik, mint a bal, főleg, ha jár. Kezei enyhén durvák többi részéhez képest. Személyes meg­jelenésével sohasem törődik. Milyen vonzó le­hetett, mint kamasz, ha érett korában ilyen! Egészségét tekintve inkább erős, mint gyenge. Megfelel munkája követelményeinek. Az evés­re nem kényes. Sokáig megelégedett a vízzel, de hogy ne feszélyezze barátait, iszik keve­set, többnyire a leggyengébb sörből. A bort olykor csak ajkával érinti. - Birkát szokott enni és sózott halat, durvább lisztből készült kenyeret; szívesebben, mint nyalánkságokat, amit pedig a legtöbben kedvelnek. Kedves ételei a tejesételek, gyümölcs és főleg a tojás. Hangja sem hangos, sem gyenge, de átható. Sem lágy, sem dallamos; jó beszédhang. Az énekléshez nincs tehetsége, de élvezi a zenét. Beszéde különlegesen hangsúlyozott, de nem hirtelen, sem akadozó. Ruházkodásban az egy­szerűséget szereti. Sohasem visel selymet, bí­bort, vagy aranyláncot; csak, ha szükséges. Bámulatosan elhanyagolja a formaságokat. Nem várja el másoktól, de magát sem ter­heli velük. Szereti az egyenlőséget és gyűlöli a zsarnokságot. Kerüli a bizalmasságot a her­cegekkel, mert a legbékésebb trón körül is versengés van, fényűzés és hamisság, a hata­lom és a szolgaság jegyében. VIII. Henrik udvarába is nagy vonakodással került. Hálás a szabadidőért, élvezi azt, de vidáman kész a munka folytatására, amikor kell. Mintha csak a barátságra termett volna, őszinte emberek barátsága és a velük való társalgás a legnagyobb öröme. Nem állhatja a labda-, hazárd- és kártyajátékokat. Saját ügyeit félretéve is segít másokon. Mellette él­ni jó és átalakítóerejű. Felvillanyoz és nehéz időkben feloldja a szomorúságot. Nagy örö­mét leli a tréfákban, de sohasem közönséges és vigyáz, hogy senkit meg ne bántson. Min­denből örömöt hoz ki, amit az élet számára nyújt, még a legnagyobb bajokból is. Tanult emberek intelligenciáját csodálja, az ostobák és tudatlanok képtelenségein mulat. Még a bolondokhoz is tud alkalmazkodni. Az asszo­nyokkal, saját feleségével is csupa humor a társalgása. A közvélemény iránt közönyös. íté­leteiben megértést mutat. Szereti az állatokat. Madarakat, majmokat, rókát, hódot, menyétet és egyéb ritkaságokat tart. Ha különlegessé­get lát, külföldit, vagy mást, tüstént megveszi, így háza telve van érdekes dolgokkal, s öröm számára, hogy másoknak tetszik. Szeretettel irányítja házatáját, ahol ismeretlen a civódás és perpatvar. Nem vonzza a pénz. Éles az esze, nyelve válaszra kész. Gondolatai gyor­sak. Szolgálatra mindig kész, de nem várja azt el mástól, őszintén hivő, gyakorló vallá­sos, anélkül, hogy babonás lenne. Nem köz­helyekkel imádkozik, hanem szavakkal, amik egyenesen a szívéből jönnek. Ilyen hát Morus, az udvari ember: s az < emberek még azt hiszik, hogy keresztényt csak a kolostorokban lehet találni! [Erazmus Ulrich von Huttenhez 1519. július 23-án írt leveléből.] (Válogatta és fordította: Paleta Éva.) MAI PRÉDIKÁCIÓ ... A prédikálás módszere sok esetben kevéssé evangéliumi és apostoli, hanem megfelel az olyan kész világnak, ahol hagyomány és tekintély alapján fogadnak el tárgyi meghatározáso­kat. S valóban a hitcikkely nem valami feltalálható dolog: ebben az értelemben készen kapott dolgokat kell hirdetnünk. De van a dogma hirdetésének olyan módja, amely tanúságtételt is jelent, meggyőződést közöl, főként pedig odavezet, hogy a lelkiismeretben kibontakozik az igaz­ság személyes birtokba vétele, napvilágra kerül a valódi kérdésekre adott valódi válasz. Ámde prédikációinkban nem valami gyakran keressük és valósítjuk meg az alanyi szükséglethez, a sze­mélyekhez fűződő ilyen kapcsolatot, legfeljebb olyankor, amikor kissé apologetizálunk: de ez az apologetika is mesterkélt gyakran, és segítségével semmi mást sem teszünk, mint hogy min­193

Next

/
Oldalképek
Tartalom