Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: A Holland Pasztorális Zsinat
vül bekapcsolódtak a munkába a többi egyházak képviselői is, sőt az ateista humanista szövetség küldöttei is, s az ökumenizmus jegyében nemcsak az ökumené elvi és gyakorlati kérdéseiben nyilatkoztak, hanem a többi témák, teológiai és pasztorális kérdések ökumenikus szempontjait, a gyakorlati együttműködés lehetőségeit is feltárták, — mindig az őszinte jóakarat és a megbékélésre való törekvés szellemében. A nyilvános üléseken ioS szavazati joggal rendelkező küldött vett részt Noordwijkerhout- ban. Köztük volt 8 püspök (7 megyés- és 1 segédpüspök), 5 központi bizottsági tag, 70 (egyházmegyénként 10—10) a pasztorális tanácsok és a papi szenátusok által választott küldött, 10-en a szerzetesrendekből, s 15 a püspöki kar által kinevezve (neves teológusok, szakemberek). A püspökökön kívül tehát százan rendelkeztek szavazati joggal, közülük 52-en világiak (18 nő, 34 férfi), 48-án egyháziak voltak, ez utóbbiak között 9 szerzetesnő is szerepelt. A legutolsó ülésszakon résztvevők átlagos életkora 43,1 év volt. A legidősebb résztvevő, Alfrink kardinális 69 éves, a legfiatalabb két 19 éves ifjú, egy fényképészsegéd és egy hivatali adminisztrátor. Felszólalási - de nem szavazati — joggal vettek részt a különböző egyházak képviselői, számszerűit 15-en. Jelen volt még az ülésteremben általában 10-15 meghívott külföldi vendég, s a karzaton 100-120-150 újságíró, tudósító. Felici érsek, pápai internuncius is látató volt minden ülésszakon, egészen 1970-ig, a nevezetes cölibátus-vitáig. Általában tehát 300 körül mozgott az összes résztvevők száma Noordwij- kerhoutban, a kisszeminárium modern épületeiben. A zsinat témái összesen 6 nyilvános ülést tartottak, 1968 januártól minden év január és április hónapjában. A 6 nyilvános ülésszakon, a tanulmányi bizottságok által kidolgozva és előkészítve, nyomtatásban kerültek a résztvevők elé a tárgyalási pontok, mégpedig a következő témakörökben: Az egyházi hivatal és tekintély változásai a mai egyházban. — Kötelességeink a missziók iránt. — A fejlődő országok támogatása, mint keresztény feladat. - A keresztények erkölcsi magatartása a mai világban. - Házasság és család. Az ifjúság emberréválá- sának követelményei. - A megújult liturgia. - A hitélet megújítása az egyházban. - A papi élet és szolgálat megújulása. — A szerzetesi élet reformja. - Hitoktatás és igehirdetés. - Keresztények egysége. - A világbéke szolgálata. - A zsidók és keresztények kapcsolata. Űgyszólván minden témakörben és minden ülésszakon kaptak egy kis csemegét az újságírók, de igazában nemzetközi „botrányt” csak két témakörben tudtak elkönyvelni: a szolidárisi és békenyilatkozatokkal, és a cölibátusvitával kapcsolatban. Az egyik politikai, a másik belső egyházi körökben keltett nagy visszhangot. Aki Hollandiát jól ismeri, tudja, hogy a katolikus ifjúság nagy része haladó társadalmi elveket vall. A sajtómegnyilatkozásokat vizsgálva feltűnő, hogy az ifjúságnak egyetlen súlyos vádja a holland püspöki kar ellen, hogy nem hajlandó elkötelezni magát a haladó társadalmi és politikai mozgalmak iránt. Az ifjúságnak ez a kritikája evangéliumi érvekre hivatkozik: Krisztus minden időkben a szegények, a rászorulók, a szabadságuktól megfosztottak mellé állt, - az Egyháznak is ez a kötelezettsége minden időkben. Az ifjúság szónokai a zsinati tárgyalások során nyilvánosan bírálták az Egyházat súlyosan befolyásoló polgári tendenciákat, továbbá azt a bátortalanságot, amely a béke konkrét kérdéseiben megnyilatkozik egyes holland egyházi körökben. Nyilvánvalóan az ifjúsági szónoklatok hatására a holland zsinat sorozatosan olyan kemény és határozott nyilatkozatokat tett a béke és leszerelés, a vietnami háború elítélése, a gyarmatosítás megszüntetése ügyében, hogy világszerte figyelmet keltettek [12]. A cölibátus-vitával kapcsolatban azt kell megállapítanunk, hogy az európai sajtó felnagyította az egész ügyet. A cölibátus kérdése nem volt külön téma a zsinaton, hanem a papi életforma megbeszélésének része. S bár a zsinat ebben a témakörben más kényes kérdést is felvetett (pl. a nők papságának a lehetőségét), s hasonlóképpen meglepő szavazási eredménnyel zöld utat engedett, a sajtó mégis a papi nőtlenség ügyét kapta fel, itt-ott hamis beállításban, mintha a holland papság nagyobb része nősülni akarna. A cölibátussal kapcsolatosan megszavazott „határozat” lényege ezzel szemben az, hogy válasszák szét a papi hivatal és nőtlenség összevont kötelezettségét. Ismeretes, hogy VI. Pál pápa és világszerte sok püspöki kar megnyilatkozását tudomásul véve, Alfrink kardinális a 6. ülésszakon, a megnyitó beszédben úgy nyilatkozott, hogy a holland egyház e tekintetben sem akar külön úton járni, s vegyék a januári szavazást inkább dialógusra való felhívásnak, mint határozatnak. A cölibátus kérdése ezzel le is került a zsinat napirendjéről, s jó néhány újságíró csalódottan távozott. Az ügy persze ezzel nincs lezárva, más fórumokon elő fog kerülni, valószínűleg még többször is [13]. Ha valaki az elszórtan megjelenő sajtóközleményeket figyelte csak, most a holland zsinat bezárásakor azt gondolhatja, hogy semmi különösebb eredményt nem ért el a négy. -Sü fél évig tartó tanácskozássorozat. Megérte-e az a sok fáradozás és munka, és pénz, amit belé fektettek? Sokan ezt kérdezik ma is, inkább külföldön, mint Hollandiában. A zsinat eredményei 189
