Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: A Holland Pasztorális Zsinat
Az eredményekkel, sikerekkel és sikertelenségekkel foglalkozott Alfrink kardinális záróbeszéde is 1970. április 8-án. ő maga főként két eredmény miatt ítéli sikeresnek a pasztorális zsinatot. Az első eredmény az, hogy sikerült a gyakorlatban felmutatni azt a dinamikus egyházképet, amelyet a II. Vatikáni Zsinat rajzolt meg. Vezetők és vezetettek, püspökök és világi hívek, egyháziak, szerzetesek és laikusok, mindnyájan Isten népe vagyunk. Egymásért felelősek vagyunk, külön-külön szolgálattal megbízva. Ez az új egyházkép most Hollandiában működés közben vizsgázott és jól mutatkozott be. Az auktoritásnak új formája alakult ki a zsinati tárgyalások során, püspökök, papok és világiak kapcsolata gazdagon fejlődött ezen a zsinaton. A másik nagy eredmény a kardinális szerint a dialógus gyakorlata. Nemcsak az egyházon belüli dialógusról van szó, hanem az ökumenikus terjedelmű dialógusról is. Ez mindenképpen a jóakarat és a szeretet növekedését jelenti a lelkekben. A kardinális megállapításaihoz hozzáfűzhetjük, hogy a többi egyházakkal való ökumenikus dialógus az Egyház benső életére is jótékony hatással van: kizárja az elszakadás, a különállás szellemét. Egyesek szerint márcsak ezért is szinte lehetetlennek látszik egyes csoportok elszakadása az Egyház egészétől. A kardinális értékelését azzal is kiegészíthetjük, hogy önmagában azt is nagy eredménynek lehet mondani, hogy a holland zsinat érdekeltté tette a hívek nagy részét az Egyház ügyeiben, a lelkipásztorkodásban, sok teológiai és gyakorlati kérdésben. Ezzel nemcsak a felelősségtudatot növelte az egész közösségben, hanem sok világi apostolt is szerzett. Gazdagította a zsinat a teológiai gondolkodást is, főleg az egyháztan területén és még inkább a pasztorális teológiában. Kétségtelen, hogy sok kérdés megoldatlan maradt, egy-két ügy mellékvágányra siklott, de a zsinat feladata nem is az volt, hogy mindent megoldjon, hanem inkább az, hogy megbeszélje, tudatosítsa az Egyház ügyeit. Egyben a teológiának lehetőséget adott, hogy lemérje az új, ké- rügmatikus teológia hatásait, mennyiben értették meg az emberek, és mennyiben értették félre a teológusokat. Végül is az eredmények közé tartozik, hogy a zsinat segítette a holland társadalom fejlődését, amikor haladó gondolatok, mozgalmak mellett szállt síkra. Ezt nem politikai szándékból, hanem keresztény felelősségérzetből tette. Nyilván azonban a fiatalok e téren még többet várnak. A pasztorális határozatok és ajánlatok megvalósítása, ha azok már nem további dialógus tárgyai, rövidesen megkezdődik. Hogy aztán ezek által hogyan alakul pontosan a holland egyház jövője, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni. Valószínűleg figyelemmel lesznek a szomszédos német zsinatra is 1(14]. A holland zsinatot bezárták, de helyesebb inkább azt mondani: átszervezték. Alfrink kardinális bejelentette a nemzeti Pasztorális Tanács megalakítását, ennek szervezését Steen- kamp professzorra, neves gazdasági szakemberre és szociológusra bízták. A Holland Pasztorális Tanács feladata lesz a tennivalók részletes meghatározása, a munka megszervezése és ellenőrzése. JEGYZETEK 1. E tanulmány írója négy ízben járt Hollandiában a pasztorális zsinattal kapcsolatban. Első ízben az előkészítés idejében [vö. Teológia I. (1967) 19-31.], majd a 2., 4., 6. (utolsó) ülésszakon. A jelen tanulmány nagy részének adata« és megállapításait személyes tapasztalatból és nyomtatásban meg nem jelent zsinati kiadványokból szerezte. - 2. Vö. Vom holländischen Konzil zur deutschen Synode. Herder Korrespondenz, 24 (1970) 192-197. — 5. Alfrink kardinális záróbeszéde németül megjelent in: Herder Korrespondenz 24 (1970) 230-234. Az idézett szöveg: 231. — 4. Pastoraal Concile van de Nederlandse Kerkprovinicie: 1. Voorberei- dingsperode, Opening en werkformule. 10. - 3. Miohel van der Pias, Diese holländischen Katholiken. Graz, 1969. 191. - 6. Van der Pias, i. m. 192. — 7. Vö. Pastoral Institute of the dutch church province. Rotterdam, é. n. és L’institut catholique de recherches socio- ecclésiales. Rotterdam, é. n. — 8. Vö. például: Luc Vranckx, Soziologie der Seelsorge. Limburg, 1965. (További irodalmat közöl.) - 9. Afrink kardinális a záróbeszédében is szólt az egészséges és hasznos feszültségről. L. Herder Korrespondenz 24 (1970) 231. - 10. Van der Pias, i. m. 41-64. - Ezek a szociológiai szempontok szerepelnek a nyomtatásban előterjesztett javaslatokban, amelyek ülésszakról - ülésszakra megjelentek. - 11. A holland zsinatot VI. Pál pápa üzenetének felolvasásával nyitották meg, azután beszélt Alfrink kardinális. Mindkettőt lásd, mint 4. jegyzet, 37~44- - i2- Vö. Csanád Béla, Kereszténység és „nemzetközi” szeretet. Új Ember, 1968. május 26. — 13. Vö. Die letzte Sitzung des holländischen Pastoralkonzils, in: Herder Korrespondenz, 24 (1970) 203-205. - 14. Hogy mennyi probléma maradt megoldatlanul a zsinat után, erre nézve jellemző P. Goddijn és van Dijk egymásnak ellentmondó előadásai Bécsben a zsinat bezárása után (lásd: Wiener Kirchenzeitung, 31. Mai 1970). Csanád Béla 190
