Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Pelsőczy Ferenc: Szent István az ezredévforduló tükrében
barátai, 3. családi élete, s ez utóbbiban különösen kiemelt szellemi tartalom és igény. Természetesen ezek a sajátságos hatóerők valamilyen mértékben reprezentánsai a kor szellemiségének is. A nevelők sorában elsőnek Wolfgang regensbugi püspököt kell kiemelnünk. Európa leghíresebb Mária-kegyhelyén, a svájci Einsiedelnben szenteli őt pappá Szent Ulrich aug&burgi püspök, ki vezérszerepet töltött be a 955-ös Leoh-mezei csatában. Az ő buzdítására indult útnak 972 őszén, mint első hős kezdeményező a magyarok megtérítésére. Kb. két hónapig működött Magyarországon, s megkeresztelte Gézát és családját. Piligrim passaui püspök visszaparanosolta őt a magyar földről, és még az év karácsonyán regensburgi püspök lett. A clunyi szellemben megreformálja a re- gensburgi Szent Bmmerám kolostort, és átveszi a bajor herceg gyermekeinek, Henriknek, a későbbi Szent Henrik császárnak, Brúnónak, a későbbi augsburgi püspöknek, Gizellának, a későbbi magyar királynénak és Gerbergának, a regensburgi Szent Pál kolostor későbbi apátnőjének nevelését. Az Einsiedelnben nyert mélységes Mária- tisztelet határozza meg kormányzói és nevelői tevékenységét. Ha el is kell szakadnia egyházpolitikai érdekek miatt a magyar földtől, de lélekben továbbra is barátja marad Géza fejedelemnek és családjának. Kölcsönös megegyezés alapján szent és tudós szerzetesei Regensburgból kis hajókon ereszkednek le Esztergom várához, hogy a megkeresztelt fejedelmi családot és a fiatal István trónörököst a hitnek és a hét szabad-művészetnek ismeretébe bevezessék. István az emmerámi szerzetesek által közvetve, a regensburgi palotában élő Gizella pedig Szent Wolfgangtól közvetlenül ismerkedik meg az elmélyült tartalmú einsiedelni eredetű patinás Mária-tisztelettel, hogy majd kettőjük házasságából közös erővel és példával kibontakozzék a magyar Nagy- boldogasszony-tisztelet. Szent István nevelőinek rangsorában második helyen Szent Adalbert, prágai püspököt kell megemlítenünk. Az ezredévforduló eszkatologikus lelkivezetői között III. Ottó császárral első helyen áll. 983 nyarán, mint vezeklő, mezítláb vonult be püspöki katedrájához. Az ujjongó prágai nép csodálattal vette körül személyét, és rajongva tisztelte vezeklő lelkü'letét. Életrajzírói szerint elmélyülő bensősége a nagy misztikusokra emlékeztet. (Bruno, Vita S. Adalb. MG. SS. IV, 600.) Ami másoknak kemény és durva, az neki édességet jelentett. Boldogan szeretett volna nyomorúságban, életveszélyben, idegen földön élve önmagát és másokat megszentelni. Maga Szent Nílus remete vallotta a Róma-környéki Grottaferratában Szent Adalbertról, hogy még nem találkozott olyan ifjú emberrel, akiben Krisztus szelleme jobban lángolt volna, mint az ő lelkében. A Boldogságos Szent Szűz iránt gyermeki odaadással viseltetett. Lírikusán árad Adalbert szívéből a Madonna dicsérete: „Üdvözöllek, Szent Szűz, tengernek csillaga, hogy te szent Ürnőm, szolgáidnak legalaosonyabbikát kegyes szemed tekintetére méltattál”. (Joan. Canaparius, Vita S. Adal. MG. SS. IV, 586.) Különleges értelemben úrnőjének tekintette Szűz Máriát. 989-ben elhagyja Prágát, a nép erkölcstelensége miatt, és Rómában letelepszik az aventinusi Szent Elek és Szent Bonifác tiszteletére épük kolostorban. 992-ben a római zsinat hazatérésre parancsolja. Vele jönnek féltestvére, Gaudentius, későbbi lengyel érsek, továbbá 12 olasz és német szerzetes. Ott találjuk köztük Anasztázt, a későbbi esztergomi érseket, Asztrikot, a későbbi kalocsai érseket. Radlát, az esztergomi királyi palota későbbi házi papját. - 995-ben ismét elhagyja Prágát, és Rómába indul. Közben néhány hónapot az esztergomi palotában tölt. Bizonyára nemcsak egyszerű vendégként tartózkodott itt, hanem foglalkozott István trónörökös nevelésével is. Megerősítette és bővítette benne a Szent Szűz iránti tiszteletet. A ráhatások eredménye, hogy Adalbert 997-ben bekövetkezett vértanú halála után a Géza fejedelem által Szent István első vértanú tiszteletére emelt esztergomi főtemplomot a Boldogságos Szent Szűz és Szent Adalbert titulusára rendeli. Adalbert első római útja alkalmából tovább akarta venni útját, hogy a Szentföldön missziós szolgálatot teljesítsen. Talán Szent István lelkében is az általa nyert benyomások érlelki meg a gondolatot, hogy zarándokházak emelésével alattvalói számára megkönnyítse a szentföldi zarándoklásokat. 133
