Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Szepesdy Sándor: A keresztség új szertartása

teszi könnyebbé sem a megértést, sem a hitet, és aligha indítja a híveket elmélyültebb hitéletre, tanúságtételre és - esetünkben - a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésére. Az OBP szövegeinek elemzése külön hozzászólást igényelne. Erre itt és most sajnos nem térhetünk ki. Röviden csak annyit: az OBP szövegrésze a teológiában jártasak számára gazdagnak tűnik, az átlagos hivő azonban mégoly alapos előkészítés után sem érti meg. Amit pedig nem ért meg az ember, azt általában

zavarónak érzi és idegenkedik attól.

A liturgikus reformnak az egyszerűsítés volt az egyik alapvető célja. Ügy tűnik azonban, hogy az OBP szöges ellentétben áll ezzel, nevezetesen a Const. Lit. 34. §-ával, amely szó szerint így hangzik: ,,A szertartásokat tegye széppé a nemes egyszerűség, áttekinthetővé a rövidség és legyenek mentek a fölösleges

ismételgetésektől. így alkalmazkodjanak a hívők befogadóképességéhez és általában ne szoruljanak sok magyarázatra”. Akik gyermeküket megkeresztcltetik, a keresztség lényeges tényét igénylik. Az OBP-ben szereplő keret-szertartások és szövegek nem tölthetik be rendeltetésüket (v. ö. Const. Lit. 59.), ha azok jelképes világa, ősi megalapozottsága, teológiai értelme stb. eleve nem hat a nagy többségre. Az egész jelképrendszer (ide tartozik a legjobb esetben is „teológiai szaknyelvinek, „egyházi tolvajnyelvnek” érzett szöveg is) merőben idegen korunk emberének gondolatvilágától. Értés helyett ellenérzést szül és indítás helyett ellenállást vált ki.

II. Sajnos az OBP megvalósításához szükséges idő sem áll rendelkezésre. A lelkipásztorok szempontjából, főleg nagyobb plébániákon, már most is számos nehézség jelentkezik. Ezek a nehézségek a fokozódó paphiánnyal csak növekedni fognak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a délelőtti órák nem alkalmasak a felnőttek előkészítő oktatására. A délutáni

és esti órákra esnek viszont a templomi kate- kézisek, ministráns-próbák; legtöbb helyen hétköznap is van esti szentmise, gyóntatás; városokban az esti órákban is kell irodai teendőket végezni, ez a jegyes-oktatások időpontja is stb. E teendők mellé rendszeres keresztelési oktatásokat beállítani lehetetlennek tűnik.

Hogyan oldható meg az előkészítés azokon a plébániákon, melyekhez több filia, esetileg tanyavilág tartozik, vagy ott, ahol magas a keresztelések száma? Az egyik közepes nagyságú budapesti plébánia adatait vizsgálva kitűnt, hogy a múlt évben 111 napon 149 alkalommal összesen 340 keresztelés volt. Ha sikerülne is valamilyen adminisztratív rendelkezéssel a keresztelések előkészítését és lebonyolítását megoldani (pl. heti egy alkalommal, állandó időpontban oktatást tartani, csak vasárnapokon keresztelni), abban az esetben is évente több, mint 50 alkalommal kellene keresztelni. Ez a lehetőség azonban megbukik a következő nehézségek miatt: Már szóltunk a közreműködő személyek bekapcsolásának nehézségeiről. Az említetteken kívül elképzelhetetlen, hogy a szülők (keresztszülők) huzamos időn át előkészíthetők legyenek, akár úgy, hogy ők jönnek el a plébániára, akár úgy, hogy lakásukon látogassa meg őket a lelkipásztor, illetve katekéta, vagy alkalmas laikus! (Praenot. Gén. 7.) Már a jegyeseknél is az a tapasztalat, hogy a legtöbb esetben alig képesek összeegyeztetni úgy az idejüket, hogy a minimális jegyesoktatáson részt tudjanak venni.

Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a keresztelés liturgiája időben is hosszú. Már az eddigi is hosszúnak bizonyult számos olyan esetben, amikor egyszerre több gyermeket kellett keresztelni. Nem beszélve arról, hogy több gyermek esetén mindig akad néhány, aki végigsírja a keresztelőt. Ez önmagában is idegessé teszi a jelenlevőket, sőt magát a papot is, a gyermekek csillapítása pedig teljesen elvonja a figyelmet, főleg a szöveg követésétől. Budapesten külön nyugtalanítja a résztvevőket az is, hogy míg a keresztelő folyik, a templom előtt ketyegnek a taxiórák. A legtöbb keresztelőre ugyanis taxival érkeznek. Nem érhet célt egy olyan - bármennyire is szép - liturgia, amelyre az érintettek nem tudnak odafigyelni és az jár az eszükben, mikor lesz már vége?

Az időtartamot a gyermek szempontjából is figyelembe kell venni. A Const. Lit. 67. §-a szerint a keresztelés liturgiáját ,,. . . újra át kell dolgozni és a gyermeki adottságokhoz kell alkalmazni”. A keresztelés számára rendelkezésre álló idő rövid a szükséges gyakori táplálás miatt. A két táplálkozás közti viszonylag rövid időben kell a gyeremeket tisztába tenni, öltöztetni, elhozni a templomba, ott esetleg megvárni a megkésőket, a hosszú szertartást követően pedig hazavinni. Több keresztelendő esetén mindezt időben összeegyeztetni aligha lehet.

Itt kell megjegyeznünk, hogy jóllehet mind az OBP, mind pedig a rendelkezésünkre álló magyar nyelvű tervezet szerint az alámerítéssel való keresztelés fakultatív, az alámerítést kivihetetlennek és ezért a magyar keresztelési liturgiából teljesen elhagyandónak ítéljük. Az alámerítés lehetőségét is ki kell zárni, nehogy esetleg egy-két túlzásra hajlamos és megfontolatlan lelkipásztor megkísérelje. A gyermekek egészségének megőrzéséhez orvosilag előírt hőfokú és tiszta (pl. ha csak két-három csecsemő is kis- és nagydolga végezetten kerül ki a pelenkából!) vizet, meleg helyiséget nem lehet biztosítani. Ha a szülők hajlandók lennének is az újszülöttet teljesen levetkőztetni, van-e a lelkipásztornak és a fiatal apának gyakorlata abban, hogy hogyan kell a csecsemőket kézbevenni, tartani, a háromszori alámerítés során egymás kezébe adni (az OBP szerint ugyanis az alámerítés a pap, a vízből való kiemelés pedig elsősorban az apa fel123