Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Szepesdy Sándor: A keresztség új szertartása
adata!)? Hol és hogyan szárítják meg, öltöztetik fel a keresztkút mellett a csecsemőket? Mindez és egyéb okok miatt lehetetlen fakultatívvá tenni a keresztelésnek ezt a módját. Állítanunk kell ezt az alámerítéssel való keresztelés történetének és szimbolikus értelmének ismeretében is. Az OBP (Praenot. Gén. 6. Praenot. 9. Or- do 32) - a húsvét vigíliáján kívül - a vasárnapot jelöli meg a keresztelés kívánatos napjaként, hogy kitűnjék a keresztség és a feltámadás (Húsvét) összefüggése. Hogy pedig az Oltáriszentséggel való kapcsolata is hangsúlyt nyerjen, indokoltnak tartja, hogy évenként — nem gyakran ugyan, de - néhány alkalommal a vasárnapi szentmise keretében legyen a keresztelés. Ennek rubrikáit a Praenot. 29. pontja tartalmazza. Ettől függetlenül az előírásoknak megfelelő ünnepélyes keresztelésre a hétköznapok amúgy sem jöhetnek számításba. A vasárnapi miserend viszont a legtöbb városi templomban annyira zsúfolt, hogy nem lehet beiktatni az OBP-t, hiszen még az eddigi liturgiát is legtöbbször a sekrestyében lehetett csak elvégezni. A délutáni idő pedig a tapasztalat szerint a híveknek nem felel meg. III. Megfelelő térbeli és egyéb fizikai adottságok hiánya is nehezíti az OBP bevezetését. Hazánkban elkülönített baptisterium szinte ismeretlen. Feltéve, hogy be lehet iktatni a keresztelést a vasárnapi miserendbe, templomaink legfeljebb késő tavasztól kora őszig alkalmasak a hosszú liturgia lebonyolítására. Ebben az időszakban a gyermekek egészségük veszélyeztetése nélkül többnyire megkeresztelhetők a keresztkútnál. Az év többi részében azonban nem lehet a keresztkútnál keresztelni. Eddig sem tettük, mert templomaink, egy-két kivételtől eltekintve, fűthetetlenek. Ezért kényszerültünk leginkább eddig is az általában fűthető sekrestyékbe. Ott viszont egy hosszú és ünnepélyes liturgiát lehetetlen elvégezni. A sekrestyében, a következő misére való előkészületeken kívül, rendszerint irodai és egyéb lelkipásztori ügyek is zajlanak. Ezért itt legfeljebb rövid és egyszerű keresztelés végzésére lehet zavartalan időt és körülményeket biztosítani. Az eddigiekből csak azt a következtetést lehet és kell levonnunk, hogy adottságaink mellett távolról sem biztosítottak azok az ideális körülmények, melyek pedig abszolút előfeltételei az OBP hiánytalan megvalósításának. Már pedig, ha az adottságok és előfeltételek tartósan hiányoznak, akkor eleve célját téveszti az azokra épült liturgia. Jóllehet mind a Const. Lit. (zz, 2; 37; 40; 63/b stb.), mind pedig az OBP számos pontja lehetőséget látszik adni az egyes püspöki karoknak arra, hogy a népnyelvű rituale a helyi viszonyok, adottságok, igények, szokások és főleg a nép nyelve és kultúrája, lelki alkata stb. figyelembevételével készüljön, a vonatkozó rendelkezések alapos tanulmányozása után mégis úgy tűnik, hogy a püspöki karok szabadsága inkább vonatkozik betoldásokra (aptationes), tehát a liturgia megnyújtására, semmint az OBP lerövidítésére. Ennek ellenére feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a Magyar Püspöki Kar - figyelemmel lehetőségeinkre - felhatalmazást kérjen arra, hogy a keresztelés liturgiáját az adottságainkhoz alkalmazkodó formában állapíthassa meg. Ha ezt a Szentszék elutasítja, akkor kérje újra és újra, mindaddig, amíg megértéssel nem találkozik. Ha ugyanis az OBP-t változatlanul vezetnék be, a lelkipásztorok kényszerítve lesznek lerövidített szertartást alkalmazni és ennek következtében állandóan „rossz lelkiismerettel” keresztelni, hiszen rövidítésre nem hogy felhatalmazásuk nincs, de azt (és nem csupán a keresztelések esetében) a Const. Lit. 22, 5 szigorúan tiltja. Végül kívánatosnak tartjuk, hogy az új keresztelési liturgia (vonatkozik ez a Rituale többi részére is!) végleges elrendelése előtt a lelkipásztorkodó papságnak legyen módja azt a gyakorlatban kipróbálni, tapasztalatait pl. az esperesi koronákon, vagy a Papi Szenátusban megtárgyalni és észrevételeit az Ordiná- riusokhoz felterjeszteni. Szepesdy Sándor 124