Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Szepesdy Sándor: A keresztség új szertartása
A KERESZTSÉG ÜJ LITURGIÁJA Az „ORDO BAPTISMI PARVULORUM" (OBP)-ra vonatkozó észrevételeinket, több esperes, plébános és káplán hozzászólása után kíséreljük meg írásba foglalni. A hozzászólók valamennyien gyakorló lelkipásztorok, lelkes és munkás hívei a liturgikus reformnak. Szereplők leszögezni: valamennyien feltétlenül üdvösnek látjuk, hogy legyen a keresztség kiszolgáltatásának - egy bármikor alkalmazható egyszerű és rövid formája mellett - olyan ünnepélyes liturgiája is, mely egyrészt méltó a nagy szentséghez, másrészt komoly lelki élményt jelent a hivő közösségnek. Ezt az ünnepélyes liturgiát — évenként néhány alkalommal - igen kívánatosnak ítéljük; de csak olyan esetekben, amikor az ezen résztvenni kész és a nagy ünnepélyességet is igénylő szülők (keresztszülők) előkészítését és minden egyéb követelményt biztosítani lehet. A magyar keresztelési liturgia elkészítése sürgős. Biztos azonban, hogy elsietni nem szabad. A liturgikus reform eddigi tapasztalatai mind emellett szólnak. Az 1969. szeptember 8-án már életbe lépett OBP-ről sajnos azt kell mondanunk, hogy - amint a továbbiakból kitűnik - nálunk nem felel meg a célnak. Maradéktalan megvalósítása ugyanis optimális adottságokat feltételez. Vizsgáljuk meg, hogy lehet-e számítani ezekre a keresztelésen érdekelt személyek (I.), a rendelkezésre álló idő (II.) és a szükséges térbeli, fizikai követelmények (III.) tekintetében? I. Ha a lelkipásztorok többségükben minden szempontból felkészültek és alkalmasak is a szertartás pontos, áhítatos, humánus és affabi- lis (Praenot. 7, 2) elvégzésére (!?), az esetek túlnyomó részében nem lehet biztosítani a szükséges közreműködőket, segítőket. Nélkülük a legbuzgóbb papi készség sem valósíthatja meg maradéktalanul az előírásokat. Az OBP tevékeny közreműködőket kíván: szükség van asszonyokra, akik az Ige liturgiája alatt a megkeresztelendő gyermekekre külön helyiségben felügyelnek. (Praenot. 14.) Állandó jellegű gyermekgondozók beállítása elképzelhetetlen. Alkalmi felkérés a jelenlevők közül: felelőtlenség. Az OBP nyolc alkalommal iktat be közös éneket. (A magyar fordításban - tervezetben ezen kívül az egyszerűbb prefáció-dallamra énekelhető a minden kereszteléskor frissen készítendő keresztvíz szentelési szövege is.) Jól lehet az énekek alkalmazása nem kötelező (és a keresztvíz szentelésének van két egyszerűbb és rövidebb: invocatiókból és acclamatiókból szőtt formája is), az OBP mégis annyira kívánatosnak tartja, hogy a Praenot. Gén. 33. pontjában külön felhívja a püspöki karokat: gondoskodjanak szakértők, zeneszerzők felkérése útján alkalmas énekanyag összeállításáról. Nem kétséges, hogy a hivő közösség egységes, szép éneke valóban alkalmas „ad excitan- dam . . . unanimitatem, ... ad orationem . . . communem fovendam, ... ad paschalem laeti- tiam manifestandam”: csakhogy aligha kivihető, hogy egy-egy keresztelés résztvevőit meg lehessen tanítani az énekekre. Énekkar (ahol van) aligha vehető igénybe, már esetleg anyagi okok miatt sem, a kántor szólóéneke pedig egyrészt nem is felel meg az OBP intencióinak, másrészt roppant szegényes és sok esetben egyenesen visszataszító (temetések!). Ministránsok, lektorok közreműködése nélkül a keresztelés számos része elveszti ünnepélyességét. Ilyen segítő szeméyeket rendszeresen biztosítani aligha lehet. Az OBP aktív közreműködést kíván a szülőktől (keresztszülőktől). Ennek előfeltétele a megfelelő és alapos lelki-hittani előkészítés. Meg kell tanulniok az általuk mondandó szövegeket, cselekményeket, az énekeket stb. Ezt a sokrétű előkészítést már a gyermek születése előtt ajánlatos elvégezni, mert az OBP (Praenot. 8, 3) azt kívánja, hogy a keresztelés a születést követő első 'hetekben mielőbb megtörténjék. Ezért a szülőknek jó előre jelezni kell a plébánián, hogy gyermeket várnak (Praenot. 8, 2). Az előkészítésnek ez a módja és mértéke megvalósithatatlannak tűnik. Az alapos előkészítést azért sürgeti az OBP, mert a szülők (keresztszülők) csak általa értik meg a liturgiát és tudnak abba bekapcsolódni. A hívek nagy többsége valóban nem érti a nehéz szövegeket. Egy önmagában is súlyos, összetett és csak hittel megközelíthető misztériumot aligha lehet több vele kapcsolatba hozható hittitokkal és nehéz szentírási szöveggel „megvilágítani”. Nem szükséges és nem is szabad mindig, mindent elmondani, ami egy tárgyról eszünkbe jut. Már pedig az OBP ezt teszi. Még kevésbé kívánatos ismétlésekbe bocsátkozni (Cons. Lit. 34.). Ez a halmozás nem 122 beszéek I. — 8. U. a. — 9. Új Ember falinaptára. — 10. Parsch i. m. — 11. Üj Ember falinaptára. - 12. Kát. Szó naptára. - 13. Mihályfi i. m. - 14. Katolikus Szó 1970. jan. 11. Ebele Ferenc JEGYZETEK 1. Mihályfi: A nyilvános Istentisztelet. - 2. Radó: Az egyházi év. - 3. Bálint S.: Népünk ünnepei. - 4. Mihályi G.: Sz. Mária az Újszövetségben. - 5. U. a. - 6. Prohászka: Élet Igéi III. — 7. Parsűh-Klinda: Liturgikus szent-
