Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Keresztes Pál: Az új Lekcionárium
feltétlenül több a mondanivalójuk, mint a közönséges, ún. évközi feriáknak. összehasonlítottam a Lekcionárium adventi feriáinak olvasmányait a régebben jóváhagyott Kis Magyar Misekönyvben fellelhető adventi feriák olvasmányaival, s láttam, hogy ezek is, azok is más úton vezetnek el a betlehemi barlang nyílásához. A régiek keresztül vezetnek bennünket az üdvtörténeten, hozva a Messiásra és az ő országára vonatkozó jövendöléseket a protoevangéliumtól kezdve az utolsóig. Az újak a messiási országról és a Messiás személyéről beszélnek. Egyiknek horizontális, másiknak vertikális a megközelítési módja. Nem férhettek volna meg ezek a szövegek egymás mellett? A gyászmisék olvasmányaiból is maradt ki olyan szöveg, amelyet hiányolni fogunk. Miért nem található például Jairus leányának feltámasztása? 4. A Lekcionáriummal kapcsolatos feladatok: Az új perikopás könyv nagy feladatok elé állítja a magyar Egyházat és a magyar papságot. a) A Liturgikus Tanács, s gondolom gyakorlatilag a „Kis magyar” vagy „Új magyar misekönyv” bizottsága előtt áll az a feladat, hogy a lekcionárium szövegei mielőbb a lel- készkedő papság elé jussanak. Nem írtam „Szentírás bizottságot”. Ennek sokkal nagyobb feladata van, semhogy munkájának befejezésére várhatnánk. Különben is itt nem kritikai, hanem érthető szövegre van szükség, amely azonban a kritika előtt is megállja a helyét. Újszövetségi vonalon viszonylag tűrhető a helyzet, hiszen jnost már van egy a Szent István Társulat által kiadott és egy római kiadású szentírásunk is. De az Ószövetség vonalán az a helyzet, hogy csak a negyvenes évek elején kiadott magyar Szentírásunk van. Élvezhető, vagy szalonképes az a szöveg? Gondoljunk itt Advent 1. vasárnapjának Olvasmányára. Nem tudom milyen lehetőségek állnak rendelkezésére az egyházi könyvkiadásnak, de gondolom, hogy járható út lenne, ha az elkövetkező hónapokban az „Új magyar misekönyv” bizottság lefordítaná a „C” ciklus olvasmányait, munkáját folytatná az adventi, a karácsony utáni, a nagybőjti és a húsvét utáni feriák olvasmányainak magyarításával. Ezt követőleg munkába venné a szentek sajátos és közös miséinek olvasmányait, majd a II. ciklust a feriákból, végül az I. ciklust ugyancsak a feriákból s az „A” és „B” ciklust a vasárnapokból és ünnepnapokból. b) Ez azonban még csak az első lépés. A második: A papságra az igehirdetés tekintetében komoly és nagy feladat hárul. Eddig könnyű volt előhúzni a plébániai és a magán- könyvtár polcairól egy-egy prédikációs kötetet. Most ezt nem tehetjük. Más a lecke, más az evangéium, az olvasmányról nem is beszélve. De talán mélyebbről kellene kezdeni a feladatok megoldását. A biblikumra és főleg az exegézisre már a szemináriumokban lényegesebb súlyt kell fektetnünk. Megkívánja ezt a zsinat által követelt biblikus thcologia, valamint az az egészen új igehirdetési mód, amelyet a Lekcionárium és a ma embere megkíván tőlünk. Tanulni másoktól nem szégyen. Gondoljunk arra, hogy a protestánsok menynyit kívánnak az ő teológusaiktól görög vagy héber nyelv és exegézis terén. A szemináriumból régebben kikerült, korosabb nemzedékre még nagyobb gond nehezedik, ha a ma követelményeinek az igehirdetés szempontjából meg akar felelni. „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a családatyához, aki kincseiből újat és régit szed elő” - mondja az Úr Jézus i(Mt 15. 52). Ez a tennivalónk. A híveink által soha nem hallott szentírási szövegek megmagyarázása, az összefüggések megláttatása, Isten, Krisztus, a Szentlélek, az Egyház képének teljesebb megrajzolása. Művészeti vonalon egy ideig ment az, hogy néhány vonással, vagy jellel alkottak, ma mindinkább a teljesebb felé törekszenek. Erre kell törekedni az igehirdetésben is. Az egyik esperesi gyűlésen felvetődött a kérdés: mi lesz a sorozatos prédikációkkal? A régi értelemben egyelőre ilyenek nem lesznek. Bőséges anyag áll rendelkezésünkre a perikopák révén, csak győzzük feldolgozni őket. Különben is az egyes ciklusoknak - a vasárnapi és ünnepnapi evangéliumokról beszélek - más és más a profiljuk. Ez már önmagában véve is lehetőséget ad arra, hogy Istent, Krisztust, Egyházat más és más oldalról mutassuk ibe. így alakul ki majd a teljesebb kép az emberekben Istenről és az ő dolgairól. Konferenciázni, katechéziseket tartani felnőtteknek és gyermekeknek ezentúl is lehet. Az egyes lelkipásztorok leleményessége és találékonysága manapság sokkal nagyobb területet kap, mint valaha. A központi irányítás csak célmutatás lehet. Az utat megtalálni a célhoz a lelkipásztor feladata. Az „ahány ház, annyi szokás” manapság így alkalmazható: „ahány ház, annyi lehetőség”. Ami megvalósítható nagyvárosban, nem biztos, hogy keresztülvihető kis városban. Egy biztos: homi- liázni mindenütt lehet. Nagy nehézségek állnak majd az igehirdető (vagy az igét hirdetni akaró) papság előtt a források tekintetében. Az elmúlt esztendőkben két biblikus könyv jelent meg az „Ádámtól Krisztusig” és a „Biblia világa”. Előzőleg látott napvilágot Kosztolányi: „így szólott az Úr” és az „így szeretett az Isten” (1942 és 1946). A szentírás egyes könyveiről pedig igen gyéren jelentek meg magyarázatok. Felvetődik a kérdés, hogy például a Máté ciklusban („A” ciklus) az evangéliumokkal párhuzamosan futó Római levél magyarázatához hogyan állhatunk majd hozzá forrás és könyvbeli segítség nélkül? 119
