Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Ebele Ferenc: Ünnepeink egységes elnevezése
Nem gondolom, hogy ezen a téren a külföldi könyvkiadás nagyban segítségünkre lesz. Jelen cikk megírásáig a B. ciklus evangéliumainak magyarázatából az első kötet jelent meg Nagyböjt első vasárnapjáig bezárólag. Pedig a német nyelvterületen nagyobb az apparátus és nagyobb a kapacitás is. Tudomásom szerint az egyik egyházmegyében az EPSZ határozata értelmében megalakították a homiletikus bizottságot. Hasznos lenne, ha ezt a példát más egyházmegyében is követnék, s egy országos jellegű homiletikus bizottság kidolgozná a perikopáknak legalább vázlatait, s ezt a papság kezébe adnák. Más lehetőség lenne a régi „Evangélium” c. folyóirathoz hasonló homiletikus folyóirat megalapítása, amely a papságnak folyamatosan nyújtana anyagot szentbeszédeihez. Végezetül más lehetőség lenne az Ausztriában megjelenő „Gotteswort” c. könyvhöz hasonló pré- dikációs könyvnek évről évre való megjelentetése, amelybe egyetemi tanároktól kezdve káplánokig írnak beszédet, gazdaggá és színessé téve ezzel az igehirdetést. Az új Lekcionárium megjelenésével végre beköszönthet hazánkban a homiliák korszaka. Nem frázisok puffogtatását, nem könnyeztető és szakállas példákat kívánnak tőlünk a mai hívek. Tanítást. Isten Igéjét. Meg kell láttatnunk az emberekkel Isten szavának szépségét. Keresztes Pál ÜNNEPEINK EGYSÉGES ELNEVEZÉSE Örömmel vettem kézhez az Üj Magyar Misekönyvet. Áttanulmányozása közben jutottam arra a gondolatra — miután egybevetettem a naptárakkal -, hogy liturgikus életünk megújulása feltétlenül megkívánja ünnepeink egységes elnevezését. A forgalomban levő katolikus naptárak sem egységesek e téren. Példának csak Áldozócsütörtök ünnepét idézem. A Katolikus Szó naptára Mennybemenetelt, az Oj Ember falinaptára Áldozócsütörtököt ír. Az Új Magyar Misekönyv pedig az ünnepnél Áldozócsütörtököt, a prefációknál viszont Menny- bemenetelt használ. Most van itt az ideje, amikor a magyar- nyelvű liturgia kialakul, hogy pontosan rögzítsük ünnepeink elnevezését, és egyben felülvizsgáljuk őket, megfelelnek-e a liturgia szellemének. Általában megfigyelhető, hogy ünnepeink elnevezésénél két szempont érvényesült. Vagy az ünnep dogmatikai tartalmát tükrözi az elnevezés, mint pl. Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, vagy - és ez a gyakoribb — az ünneppel kapcsolatos mellékkörülmény hatott az ünnep magyar elnevezésére, mint pl. Vízkereszt, Gyümölcsoltó Boldogasszony stb. Találunk olyan ünnepeket is, ahol inkább ősi magyar elnevezést takar az ünnep neve, s alig van utalás az ünnep tárgyára. Ilyenek a Kisasz- szony, Nagyasszony, Boldogasszony elnevezés. Milyen szempontoknak kell érvényesülni ünnepeink elnevezésénélí i. Kultúrtörténeti szempont Azt jelenti, hogy ősi magyar kifejezéseinket, mégha nem is jelzik az ünnep tárgyát, mindenképpen meg kell tartanunk. Ezek évszázadok óta bevésődtek a magyar öntudatba, és ha nem is jelzik az ünnep dogmatikai tartalmát, egyrészt mégis mindenki tudja azok jelentését: pl.: hogy Karácsony a Megváltó születésének ünnepe - másrészt, ha ezeket a neveket elhagynánk, szegényebbek lennénk jó néhány tősgyökeres magyar szóval. Ilyenek Karácsony, Húsvét, Pünkösd, és a régebbi Mária-ünnepeink elnevezései: Kisasszony, Nagyasszony, Boldogaszszony (Sarlós-Gyümölcsoltó B. A.). 2. Liturgikus és pasztorális szempont. Ez azt követeli, hogy ünnepeink elnevezése kifejezze az ünnep tárgyát, mint pl. Szeplőtelen Fogantatás, vagy legalább az ünnep tárgyával vonatkozásba hozható legyen. Ilyenek az Úrnapja, Gyümölcsoltó B. A., Szenvedés Vasárnapja (Virágvasárnap). 3. Azok az ünnepek viszont, amelyeknek neve sem kultúrtörténeti értéket, sem liturgia- pasztorális értéket nem jelent, hanem inkább az ünnepnek csak egy mellékmozzanatára utal, feltétlenül megváltoztatandók. Ilyenek az Újév, Vízkereszt, Gyertyaszentelő és Áldozócsütörtök ünnepe. Kultúrtörténeti értéket jelentő ünnepnevek: 1. Karácsony ünnepe. Az Új Ember 1969. dec. 21-i számában Bálint Sándor Karácsony szavunkról ezt írja: „Valószínű az a felfogás, amely szerint a Karácsony a szláv kor- csiti, magyarul fordul, lép származéka és a téli napfordulat örömére, várakozására ufal”. Olyan régi, hogy feltétlenül megtartandó. 2. Húsvét ünnepe. A név azt a mellékkörülményt jelzi, hogy őseink a Szent Negyvennap böjtje után ezen a napon vettek húst magukhoz [1]. Még a nem keresztények is tudják, hogy Húsvét Krisztus -feltámadásának ünnepe, fgy a név megváltoztatására nincs szükség. 3. Pünkösd ünnepe. A görög Pentekoste szóból származik [2]. ötvenedik napot jelent Húsvét után. Valószínűleg az ősi (pogány) ta120
