Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - Medvigy Mihály: Erkölcs és világnézet
szózat 1941 pünkösdjén, AAS 47 (1955) 17 lap; XXIII. János; Mater et Magistra körlev. (1961) 41-44 és 119 sz.; II. vatik. egyet, zsinat: Gaudium et spes lelkipászt. rendelk. az Egyházról a mai világban (1965) 69 sz.; VI. Pál: Populorum progressio körlev. (1967) 22-24 és 48-49 sz. - 14. Jean-Paul Sartre: Le Diable et le Bon Dieu, 1951. - 15. Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. Theologia, Budapest 3 (1936) 222-233 és 301-314, 4 (1937) 40-52, 121-139, 311-327, 5 (1938) 35-42, 123-17. - 16. Vö. Rudolf Allers i. m. „Unechtheit als Grundzug der Neurose” c. fejezet. - 17. Például Honfi-dal (1844). - 18. Richard Wagner: Religion und Kuttst, 1880. - 19. Friedrich Nietzsche: Also sprach Zarathustra, 1883. — 20. Fil 3, 19. - 21. József Attila: Vers (1936-37). - 22. I. vatik. egyet, zsinat: Dei Filius hittani rendelk. a kát. hitről, 14. sz. (Denz, 1795). - 23. II. vatik. egy. zsinat: Gaudium et spes lelkipászt. rendelk. (1965) 49. sz. - 24. I. m. 57-59 sz. - 25. XI. Pius: Quadragesimo anno körlev. (1931) 27-32. sz.; XXIII. János: Mater et Magistra körlev. (1961) 68-75. sz-: II- vatik. egy. zsinat: Gaudium et spes 67 sz. - 26. II. vatik. egy. zsinat i. m. 50 és 87 sz.; VI. Pál: Populorum progressio körlev. (1967) 37 sz. - 27. VI. Pál i. m. 56-60 sz. - 28. Kant i. m. I. Band 1. Hauptstück, § 7, 32. lap. - 29. Vö. Jacques Maritain: La persone et le bien commun. Paris 1947. - 30. II. Vatik. egyet, zsinat: Gaudium et spes 3. 39, 43, 58 és 72 sz.; VI. Pál i. m. 20 és 42 sz. - 31. 1 Kor 3, 22. - 32. Te- rentius: Heauton timorumenos I 1, 25. - 33. Schütz Antal: Probászka pályája. Budapest 1929. 136 lap (Prohászka ö. M. 25, 136 lap). Jób egyik legrégebbi részét képezi a bibliai irodalomnak. És íme, az irodalmi út másik végén, mely a századok folyamán húzódik végig, megjelenik előttünk egy másik Jób, de mennyivel fájdalmasabb . .. Megérkeztünk, ott vagyunk a Getszemáni kertben. Többé nem gazdag földbirtokosról van szó, aki elvesztette vagyonát, családatyáról, akinek meghaltak gyermekei, testről, mely vak ellenségnek a zsákmánya és aki nem tudja, mit csinál. Getszemániban vagyunk és Istenről van szó, aki emberré lett. Isten, aki az emberiség minden borzalmát felvette. Nézz oda, öreg Jób! Te felelősségre vonod őt és íme, válaszol idézésedre. Te követeled, hogy úgy jelenjék meg, mint egyenlő az egyenlő előtt. Megtörtént. Mit szólsz hozzá? Eléggé megfosztotta magát istenségétől? Hiába keresnél meztelenebbet és elhagyatottabbat. Jóbnak voltak barátai, akik ugyan ügyetlenül, de mégis őszintén érdeklődtek sorsa iránt. Neki is voltak barátai, akiket három éven keresztül szíve legbensejéből és gondolataival táplált, sőt azt is lehet mondani, hogy testével és vérével. Ott fekszenek a földön és horkolnak, s mikor felébrednek ostoba álmukból, azért teszik, hogy minél előbb otthagyják. Az egyik, a legkedvesebb, megtagadja őt és a másik pénzért elárulja. (Paul Claudel: J’aime la Bible. 16-17. old.) 150
