Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - Szénási Sándor: A kenyérszaporítás Szent Márknál (Mai katolikus exegézis)
Szénási Sándor A KENYÉRSZAPORÍTÁS SZENT MÁRKNÁL (Mai katolikus exegézis) Ez a rövid biblikus tanulmány kettős célt szeretne elérni. A közelebbi célja az, hogy egy konkrét példán, az evangéliumok egyik igen jellemző csodájával: a kenyérszaporítással kapcsolatban figyeljük meg a mai, modern katolikus exegézis módszereinek alkalmazását; azokét a módszerekét, melyeknek alkalmazására fontos egyházi dokumentumok bíztatnak és jogosítanak fel. A másik, távolabbi cél pedig ez lenne: mivel a kenyérszaporítás csodája már az apostoli igehirdetésben eucharisztikus értelmezést nyert, azért egészen természetes, hogy a jelen perikópával való alaposabb foglalkozásnak bennünk is eucharisztikus gondolatokat, az Eucharisztia iránt áhított és mélyebb hitet kell ébresztenie. Annál is inkább, mivel jól tudjuk, hogy manapság egyházi berkekben is mennyi bizonytalanság, mennyi végig nem gondolt s ezért helytelen nézet, mennyi lényeget elködösítő, újdonsághaj hászó eszme kering az Eucharisztia titka körül is. Csak egyet-kettőt említsünk itt: vannak akiket nem elégít ki az átlényegülés, a transsubstantiatio hagyományos és biztos tana, helyette valami trans- significatio-t, vagy transfinalisatio-t emlegetnek, mely azt jelentené, hogy a kenyér és bor csak új értelmet, új jelentést, új célra irányítást nyer a misében [i]. Vagy hallatszik ilyenféle hang is: csak az abban a misében konszekrált színekkel áldoztassák meg őket, mert nekik konzerv-Krisztus nem kell [2]. Vagy: olyan túlzásokról is hallunk, hogy katolikusok és protestánsok kölcsönösen megáldoztatják egymást a szentmisén, illetve az úrvacsora kiosztásánál. Az ilyen túlzásokkal s ködösítésekkel szemben jó nekünk a józan, egészséges és biztos katolikus tanítás alapján megmaradni, és ebben a mai eszmei zűrzavarban szem elől nem téveszteni a hit biztató, eligazító csillagát. A most következő, és a kenyérszaporításról szóló gondolatok is segítsenek hozzá bennünket az Eucharisztia titkába vetett hitünk elmélyítéséhez. E néhány bevezető gondolat azonban nehogy azt az érzést keltse az olvasókban, hogy valami nagyon konzervatív s ma már elavult nézetek felsorakoztatása fog itt következni. A dolog nem így áll. Mert a modern katolikus exegézis, melynek módszerével dolgozni fogunk, ahhoz a bibliai családatyához hasonlít, aki kincseiből régit és újat szed elő (Mt. 13, 51). A mai katolikus exegézis Isten szavának kincsesházából a mai kor mai nemzedéke számára igyekszik feltárni az üdvösség üzenetét, és ehhez régit és újat hoz elő: vagyis a régi igazságokat igyekszik új fényben felragyogtatok s olyan új módszereket próbál találni, melyek még inkább segítenek a Szentírás értelmének feltárásában, s abban, hogy a Szentírás éltető, mindennapi kenyér legyen a mai keresztény ember életében. Egy vagy két kény ér szaporítás? De lássuk már konkrét példánkat, a kenyérszaporítás Szent Márk-féle elbeszélését. Hogy ez a feltűnő csoda igen jelentős eseménynek számított már a legrégibb vagyis az apostoli hagyományban, azt bőven igazolja az a tény, hogy ezt az evangéliumi jelenetet mind a négy evangélista elmondja, sőt Máténál és Márknál két kenyérszaporítás szerepel. Aztán Márknál és Jánosnál fontosabb teológiai tanítás kapcsolódik hozzá, így Márknál a farizeusok kovászától való tartózkodás (8, 17-21), Jánosnál pedig a híres kafarnaumi eucharisztikus beszéd (6. fej.). Mind a 4 evangé151
