Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - FÓRUM - Hozzászólások Lantos-Kiss Antal tanulmányához
FORUM HOZZÁSZÓLÁSOK LANTOS-KISS ANTAL TANULMÁNYÁHOZ Az embernek az a benyomása, hogy a cikk nem belülről, az egyházi élet egészéből indul ki, szólal meg és láttat meg jót és rosszat, hanem csupán a rosszat festi le, és újságírói szenzáció- keresés nélkül ugyan, de mégis felszínen maradva és egyoldalúan. Aligha írnak sötétebben progresszívckről az egyházon kívül állók is, - akik persze ezek mellett állnak ... A szemelvényként idézett jelzők, minősítések mintegy orvlövésként repülnek ismert teológusoknak, nem éppen szeretetteljesen . . . Csak helyzetképnek szánták? - Tragikus lenne, ha az egyház valódi belső helyzetét csak ez határozná meg, a két szélsőség, és nem éppen a többség, amely sem így, sem úgy nem akar szélsőséges lenni .. . Legyen szabad végül felhívnom a szerző figyelmét arra a Bécsben megjelent „Zsinat után” c. gyűjteményre, amely a problémákat sokkal mélyebben és pozitívabban elemzi . . . Természetesen reméljük, hogy a szélsőségesek vitájának, a tavaszt jelző áprilisi szeleknek is meg lesz a pozitív eredménye, amely a Zsinat igazi gyümölcse lesz. Hollós János Lantos-Kiss Antal nagyon elgondolkoztató ismertetését olvasva eszembe jutott magyar népünk szólásmódja, „mint a borotva . . .”, nos, az igazság maga is éles, mint a borotva. Megvághatja vele az ember magát és a másikat is, ha nem forgatja helyesen. Ezt a tapasztalatot minden tiszteletem és szeretetem fenntartása mellett Van de Pol nijmegeni egyetemi tanár megállapítására bátorkodom alkalmazni. A mai ember hite ugyanis Jézus Krisztusra összpontosított. Ha hiszek Jézus Krisztusban és Jézus Krisztusnak, hogyan nem lehet hinni azt, amit ő, Ján 14, 9-10 szerint válaszolt Fülöpnek? Sajnálom a fiatal holland papi nemzedéket és a szépszámú laikus teológiai hallgatókat és hallgatónőket, hogy kénytelenek ekkora homályban tapogatózni. Vida Tivadar Rádióban hallott, újságokban, folyóiratokban olvasott esetek valóban megdöbbentik a jó keresztényeket és hajlamossá teszik őket arra, hogy a Zsinat jelentőségét megkérdőjelezzék. Szinte helyesebbnek tartanák sokan, ha az egyház hagyná ügyeit a kiskorúság állapotában és ne gondolkodjanak . . . Elfelejtkeztünk arról, hogy a dialógust mindenkinek elsősorban Istennel, azután a keresztény közösségen belül és csak azután a távolabb állókkal kell folytatni. Ez a helyesen értelmezett párbeszéd . . . Célja ugyanis egymás meglátásaiból és gyakorlatából indítást meríteni az Igazság teljesebb megismerésére és a szeretőképesség tisztább és mélyebb kifejlesztésére. Laurenty Sarolta Vajon szükséges-e számunkra követni egyes újítók törekvéseit, új irányokba bocsátkozni? Vajon a kor fejlődésével kapcsolatos más területek divat-beütéseihez mérve érezhető-e helyenkénti új formai alakításra vágyás létrejövé- se? Természetesen nem beszélünk örök meg- állapodottságról, amint Csanád Béla ,,A holland egyház reformtörekvései” c. írásában mondja. . . így érezhető a II. Vatikáni Zsinat döntéseihez való mérce felállításának szükségessége, amint ez néhány hittudós véleményéből is észlelhető. Nem tartom követni való példának egyes nyugati országokban kialakuló irányzatok állásfoglalásait, amelyek idő elteltével várhatóan degresszív irányba is kerülhetnek. Büki Attila Maritain ismételt szerepeltetése azt a benyomást kelti, hogy az egymással viaskodó két csoport egyikét sem támogatja, hane*a egy harmadik utat ajánl. Idáig még rendben is volna, elvégre ez egy lehetséges álláspont. . . Nagyon megszívlelendő, amit a hozzászóló (evangélikus lelkész) mond: Az persze jogos és okos kívánalom, amit Lantos-Kiss Antal Maritainnel közösen kíván képviselni, hogy ti. a katolicizmusban ma egymással viaskodó két nagy áramlat képviselői testvért és nem ellenséget lássanak egymásban. Erre azonban legkevésbé alkalmas eszköz a riadalmat is okozó személyek és nézetek diszkreditálása, csemegézés a botránykrónikák kétes értékű adatai fölött és sóvárgás az elnémítás, vagy akár exkommunikálás után. Az erőszak alkalmazására mindig ráfizetett az egyház, mivel az távol áll Istentől kapott küldetésétől. Magassy Sándor 253
