Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Karácsony misztériuma
Valóban titok mélye tárul fel előttünk: Jézusnak, a dolgozónak titka, Názáret misztériuma. A misztérium, amely majdnem mindenki életének gyötrelme tud lenni. Szólhatnak róla azok, akik érzik, hogy „nagyobbra” lennének hivatva, hogy sokkal értékesebb munkát tudnának végezni, ami néha igaz is. Mondhatnák ezt azok, akik szó nélkül vagy tán bensőjükben lázadozva saját leányuknak vagy fiuknak kiszolgálói lettek. Viszont éppen úgy évtizedek telnek el idős hozzátartozók gondozásával örökös lekötöttségben. Minden mindig egyforma és a szürkeség börtöne, úgy látszik, mintha sohasem nyílnék meg. Názáret misztériuma tárul föl előttünk. Jézus mindig mondatta, alázatosnak kell lenni, kicsinynek az emberek előtt, hogy nagy lehessen valaki az Isten előtt. Az ilyenek boldogok, mert lelki szegények: tűrni tudnak, elviselni tudnak és vidámak tudnak maradni, örülni a kis örömöknek. Jézus egész nyilvános életében mondotta ezeket, de a szegénységet és az alázatosságot egész életén át, főleg Názáretben elénk élte. Ha csak tanította volna mindezt, könnyen mondhatnák neki a szürke rejtettségben élő embermilüók: ezt tanítja a Názáreti, de ő maga világhíres lett, mindenki őt dicsőíti. Jézus tehát több mint két évtizedig végezte egyszerű napi munkáját, mint ezek az embermiililiók, éppen azért, hogy tanítása hatástalan ne legyen. Ugyanezért a célért élte életét, rejtett életét szegénységben. A születés pillanatában kezdődött a betlehemi barlang-istállóban, ahol „barmok közt fekszik” az újszülött szégyenletes szegénységben, mert Dávid király sarjadékát nemzetsége szülővárosában senki sem fogadta hajlékába. Még a keleti primitív vendégfogadó, a khán is elzárkózott előle, mert nem volt lakóhely számára. Jézus őse, Salamon király a Libanon hegyéről hozatott cédrusokat, hogy díszes palotáját azokkal ékesítse, leszármazottai most iparosok lettek, akik kemény munkával keresték meg sanyarú bérüket. Valóban igaz a mondás, hogy Jézus miiérettünk lett szegény, hogy az ő szűkölködéséből mi gazdagok lehessünk [13]. Jézus egész élete célszerűséget árul el, amelyet az Atya irányít, hogy mi is tanúihassunk belőle. Minden eleve elhatározott célok szerint történik. Éppen akkor rendeli el Augustus császár a népszámlálást, amikor a Gondviselés a Megváltó eljövetelét elhatározta. Józsefet és Máriát ez a népszámlálás hívta Betlehembe Dávid városába. Mialatt ott tartózkodtak történt, hogy a napok beteljesedtek, hogy Mária szüljön. És megszülte elsőszülöttjét, pólyába takarta és jászolyba fektette. A jászoly az állatok vályúja. Így jelent meg a világosság mint szegény gyermek, akinek számára sehol sincs hely. Igaz, hogy ez a város születésének nagyságát megmutatja: királyi város Betlehem, ahol most a Dávidnak adott ígéretek beteljesednek. Az angyalok énekét is elmondja a karácsonyi evangélium: Istennek dicsősége áttört a földi kárpiton. Az énekben ezt mondják: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jó akaratú embereknek”. Az evangéliumnak ez az értelme: embereknek, akikkel szemben megnyilvánul Isten jóságos akarata. Istennek jó akarata, az ő tetszése, szeretete, amelyből senkit ki nem rekeszt, ez ennek az éjszakának a nagy témája [14]. JEGYZETEK i. Fülöp az utolsó vacsorán, Ján 14, 8-10. - 2. Az ószövetségi szentírás gyakori kifejezése a mindenségről. - 3. „Quaedam epistola Dei ad nos missa”, Gregor. Magnus. - 4. Héber levél 1, 1-2. - 5. Lukács 1, 25-38. - 6. I. sz. Eukarisztikus imádság, karácsonyi communicantes. - 7. 1. János-levél 1, 1-3. - 8. R. Guardini, Der Herr 146-8. - 9. Máté 10, 16-22, az egész perikópa. - 10. Szent Ágoston, Sermo 306. Patr. Lat. 38, 1405. - 11. János 1, 46. - 12. János 9, 4. - 13. 2. ko- rinthusi levél 8, 9. - 14. Holländischer Katechismus, Utrecht 1968, 93. 252
