Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - Medvigy Mihály: Erkölcs és világnézet
nézetét sem. Mihelyt azonban elveti valaki a világtól különböző Isten objektív létének tételét, már álláspontja kényszeríti, hogy függetlenítse az erkölcsöt a vallástól - legalábbis ha a vallást a szónak eredeti értelmében veszi. Egy bizonyos vallásszerű magatartástól ugyanis sehogyan sem menekülhetünk. Valamilyen legfőbb értéket midenképp elismer az ember (ha mást nem, éppen a gáttalan emberi függetlenséget), és annak szolgálatában látja az élet helyes értelmét. Hogy e magatartás mennyire rokon a vallással, bizonysága például Petőfi költői nyelve [17], amelyben a vallási szókincs a hazaszeretet és a szabadságkultusz szolgálatába áll; vagy a szabadkőművesség, amely valóságos liturgiát és hierarchiát alakított ki a felvilágosodás és a humanitás eszménye körül. Ugyanezt tanúsítja Richard Wagner, midőn a művészetet kínálja valláspótlékul [18] és alkotásainak mondanivalójával folyton-folyvást az evilági szinten értelmezett egyéni vagy kollektív megváltás eszmekörében kering. Nietzsche egyenesen a evangélium nyelvén írja meg a nagy végcélról, az Ember- fölötti Emberről szóló tanítását [19]. Mindezek voltaképpen az embert állítják Isten helyébe, ha nem is azoknak durva és kezdetleges módján, akikről az Apostol „sírva mondja”, hogy „istenük a has” [20]. Az itt bemutatott „transzponált vallásosságban” olykor sok emberi nemeslelkűség is megnyilatkozik, másszor azonban szörnyű gyümölcsöket érlel, mint például az emberáldozatok hekatombáit, amelyeket egy gyászosemlékű gondolatrendszer dobott az „északi faj” felsőbbrendűségének oltárára nem is olyan régen. A dolgok mivoltát, létfontosságú összefüggéseit és rendeltetését, vagyis az erkölcs szempontjából jelentős létadottságokat világnézet néven foglaljuk egységes képbe. Erkölcs és világnézet összefüggése tehát még közvetlenebbül nyilvánvaló, mint vallásé és erkölcsé. A gyakorlatban persze olykor igen következetlenek az egyes emberek értékítéletei, mert nem igazodnak saját világnézetükhöz, hanem a társadalmi környezet szokványos nézeteinek csapásán járnak. Elméletben azonban annyi erkölcsi szabályrendszernek kellene lennie, ahány egymástól eltérő világnézet van. Találóan mondja a szocialista költő: „Ahány igazság, annyi szeretet” [21]. A katolikus tanítás - a kereszténység optimista formája - sohasem vonta kétségbe, hogy az emberi elme természetfölötti segítség nélkül, a maga erejéből is képes világnézeti dolgokban az igazság megtalálására [22]. Elismerjük tehát a lehetőségét az igazságérték szempontjából helytálló természetes világnézetnek. A benne tükröződő létadottságokhoz igazodik a természetes erkölcs. Ámde a keresztény ember tudja és vallja azt is, hogy Istennek módjában áll megtetézni a természet adottságait. így jön létre a „természetfölötti rend”. A természetes ész meglátásait is kiegészítheti a közvetlenebb isteni tanítás. Ez az új ismeretforrás a „kinyilatkoztatás”. A kinyilatkoztatáson alapszik a természetfölötti világnézet, és hozzá igazodik a keresztény erkölcs. Szintén a katolikus optimizmusból következik az a meggyőződés, hogy a kétféle erkölcs között nincs ellentmondás, és hogy nem is lehet. A vélt ellentétek türelmesen folytatott párbeszéddel tisztázhatók. Vagy merő félreértésen alapulnak, vagy elhamarkodott állításokon, amelyek nélkülözik a kellő megalapozást akár a hit, akár a természetes tudás oldalán. Hiszen a természetfölötti nem rontja le azt, ami természetes, hanem inkább kiegészíti, megtámogatja és megkoronázza. Ami helytelen a természetes erkölcs szerint, az a természetfölötti erkölcsben is tilos: ezért volna bűn szent célokat kegyes hazugságokkal szolgálnunk. Ugyanígy nem vet véget a Krisztushit az emberszeretés és az egyetemes emberi egybetartozás kötelességeinek, az örök boldogság reménye a földi létfeladatok komolyanvételének, hanem éppen újabb indítékokkal nyomósítja mindezt. A természetes és a természetfölötti élet szerves kapcsolata érteti meg azt a kívülállók részére éppen nem magától értetődő jelenséget, hogy az Egyház erkölcsi tanítást hirdet oly merőben természetes dolgokról is, mint a házastársi szerelem [23], a kultúrafejlesztés [24], a bérmunkaviszony [25], a 148
