Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek (Remete Szent Pál ereklyéiről. - A "dialógikus teológia"
összefoglalva: a szeretet fészkét fölépíteni, a félelmeket eltüntetni, a tévedéseket eloszlatni, hitet-önbizalmat erősíteni, perspektívát mutatni. Porából föltámadt főnix indul égi útjára. JEGYZETEK i. Exhibicionista őszinteségű ábrázolását olvashatjuk Rousseau Vallomásaiban (magyarul Bp. 1962. in, 311, 416 stb. old.). Az eset elemzését 1. Benedek 1.: Rousseau lelke (Bolond világ, Bp. 1967. 237-306). - 2. lgnace Lepp: Psychoanalyse der Liebe, Würzburg 1961, 103 kk. old. Lásd még Ignaz Weilner: Sexualität und Moral, Anima 1963/2, 141-151. - 3. Ernst Kretschmer: Orvosi Pszichológia Bp. é. n. 185. old. - 4. L. A. Adam kitűnő könyvét: Der Primat der Liebe (Kevelaer 1954). - 5. Das Gesetz Christi, Freiburg i. Breisgau 1963. III. 309. old. — 6. Josef TEOLÓGIAI JEGYZETEK REMETE SZENT PÁL EREKLYÉIRŐL szóló Kunszery-beszámolót szabad talán az Országos Levéltár „Acta Paulinorum” még feldolgozatlan kéziratos anyaga alapján a következőkkel kiegészíteni: Nyomtatásban eddig megjelent történeti forrásaink nyomán valóban úgy tudtuk, hogy Remete Szent Pál ereklyéi a XVI. században, pontosan 1527-ben, Trencsén várának felgyújtása alkalmával elpusztultak. A barokk idők pálos rendtörténeti kutatóinak - úgy látszik - már nem volt lehetőségük ezt a hiedelmet megcá- folniok s így téves információnk változatlan maradt a „be nem avatottak” előtt. De a, bizonyára nyomtatásra szánt, kéziratok ma is megtekinthetők a Kamarai Levéltárban (Fasc. 420, Föl. 1. . . . : Anonymi Hungarici História de Translatione S. Pauli I. Eremitae.. . Dis- sertatio praeliminaris de Controversia Sancti hujus Translatione Hungarica. . . Studio et opera P. F. Mathiae Fuhrman, Ordinis ejusdem S. Pauli I. Eremitae . ..). Csak a legszükségesebbeket idézzük belőlük: Egy „gallikán” Martyrológium (Paris, 1637, Pag. 1077) szerint Remete Szent Pál „testét” Egyiptomból Galliába szállították s a duny apátságban őrzik (Föl. 8.). Megjegyzi P. Fuhrman (f 1773): „A szent Anakhoréta testét a konstantinápolyi S. Maria Periblepta monostorban tisztelték 1240-ig, ekkor szerezte meg a velencei Szent Julián plébánia-temploma számára egyik hívője Jacobus Lanzolus, kereskedő polgár Konstantinápolyból: így tehát egész testét nem vihették Galliába, hanem vagy Konstantinápolyból, vagy Velencéből, vagy Magyarországból kerülhetett valamelyik testrésze Cluny- be: Bollandus is ezt tartja hihetőnek (Acta Sanct. Főm. I. Jan. 10)”. Maria Reuss: Geschlechtlichkeit und Liebe, Mainz 1964. 74. old. - 7. Weilner megjegyzése, i. m. 145 old. - 8. Dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság, Bp. é. n. 155-156. Tóth Tihamért nem lehet vádolni tévedéséért, mert senkitől se lehet követelni, hogy negyven évvel előzze meg korának pedagógiáját. - 9. Reuss (szintén püspök): i. m. 35. old. — 10. Minden gyermekkori lelkibetegségnél szerepel, mint kórokozó. Bőséges példák: Gegesi Kiss-P. Liebermann: Személyiségzavarok gyermekkorban, Bp. 1965. — ii. G. Griesl: Pastoralpsychologische Studien, Innsbruck 1966. 60-71. old. - 12. Erre már régen rájöttek. Pl. Payot (Az akarat neveléséről) — 13. Vö. Alfons Auer: Pansexualismus und Seelsorge, Anima 1963, 109. kk. old. - 14. Lásd Ritter: Masturbation, Theologie der Gegenwart 19681. 33 kk. old. Hageman Frigyes Következőleg Budaszcntlőrincre is nem az egész test, hanem csak egy része kerülhetett 1381-ben. így véli Jacobus Cacatius (f 1612) is egyik posthumus művében, melyet VII. Sándor pápának dedikált („Elogia Illustrium Anacho- retarum”): „A testet Emanuel császár parancsára Byzáncba vitték, aztán 1240-ben Jacobo Lanzio, velencei szenátor a Szent Julián egyházba szállíttatta, ahol ma is tisztelettel őrzik, testének pedig egy részét Lajos magyar királynak adták 1381-ben” (Föl. 10). Állítólag az egyik bordáját: - „régi velencei hagyomány szerint” („Est antiqua traditio Ecclcsiae S. Juliani Ve- netiarum:: Reliquias, signanter Costam S. Pauli inde translatam fuisse Budám” (Föl. 17). Tehát nem az egész testet. Ezt erősíti meg a Szent Rítusok Kongregációjának döntése is 1698. dec. 6-án (Föl. 21), valamint a velencei írók tekintélyes gárdája: Franciscus Sansovinus, Nicolaus Dolione, Peregrinus Merula, Illustr. Triumvir D. Cornelius . .., s hozzáfűzi P. Fuhrmann, hogy őmaga is szemtanú: a' Szent Julián templomban az Ereklyék előtt misézhetett (Föl. 22). Remete Szent Pál ereklyéket őriznek még Cre- monában, sőt Rómában is: a S. Pietro bazilikában (in Vaticano), a S. Stephano Rotondóban, a Santa Maria della Vittoriában... (Föl 25.) A lengyel Csensztochowában, külön remekbe készült ereklyetartóban ma is látható egy kis csontereklye, hasonló volt a budapesti sziklatemplomban is és Pécsett a modern pálos templomban. A fejereklyével kapcsolatban helyesbbítenünk kell Don Otelló, a velencei Szent Julián templom igazgatójának értesülését: 1169 után, amikor Emanuel császár Remete Szent Pál testét a thebaisi pusztákban megtalálta, vihették Rómába a fejet (így Dandulus, Caroldus, Sansovinus, Fortunatus Ulmus, Ducangius és Bollandus: 133
