Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: Hibás szövegek a Szent Vagy Uram-ban
mis túlzások, mind pedig a szerfölötti szűkkeb- lűség területén. Távoltartandónak mondja továbbá Mária-tisztelctünkből mindazt, ami akárcsak szavakban is megtévesztheti elkülönült testvéreinket az Egyház igazi tanítását illetően. „Meg kell fontolni - írja -, hogy az igazi Má- ria-tisztelet nem a terméketlen és átmeneti érzelemben van, hanem az igazi hitből indul ki, mely elismerteti velünk Isten anyjának kiválóságát és az iránta való szeretetrc, valamint erényeinek utánzására buzdít. 5. Ha a Konstitúció e figyelmeztetéseinek fényénél vizsgáljuk meg Mária-énekeinket, azt örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szentszüz tiszteletének ősi hagyománya dicséretesen nyilvánul meg egyházi énekeinkben is. Nem lehet azonban azt sem tagadni, hogy nem kis számban akadnak hamis túlzások is a szövegekben. Magában az a tény is, hogy Szűz Máriával foglalkozó énekeink a SzUV énekkincsének kereken egynegyed részét teszik ki, a helyes ,arány bizonyos eltolódására mutat. Sok az ugyanazt a gondolatot ismétlő, variáló ének. Nem egy énekből az az ember benyomása, hogy a katolikus hivő számára Mária egy szinten áll Jézussal. Gondolunk pl. ilyen kitételekre: „Megfogom a két kezedet és el nem bocsátom: - Hiszen nincsen más menekvés ezen a világon.- A tékozlót fogadd megint vissza kegyeidbe- S bánatában megfürösztve a mennyekbe vidd be!” (181/2 Hozzád futok bánatommal...) - A Szentlélek működését sem lehet ráruházni Szűz Máriára, mint ezt tenni látszik a 196/3: „Ol- dozd meg kötelét a mi sok vétkünknek, - És nyisd meg szemeit a te híveidnek” - stb. - Nem megfelelő az olyan Szűz Mária ének sem, amelyben a Szentszűznek semmi kapcsolata nincs említve Istennel vagy Jézus Krisztussal. Ilyennek érezzük a 188.-at, Néked ajánljuk Szűzanyánk . . . eléggé giccses, csak hangulatba ringató szövegével. Az ilyenek végére legalább doxológia kívánkoznék: Mária kiválóságai Isten dicsőítését váltják ki belőlünk. - Énekeinkben különben is sok az érzelmi ragaszkodásra buzdítás, de jóval ritkább a Szentszűz erényeire, hitére, engedelmességére ösztönző figyelmeztetés. - Külön érzékeny probléma a máriás énekeinkben megnyilvánuló hazafiság. Ez történelmileg nagyon jól érthető és őszintén fakadt eleink ajakán, sok megfogalmazás azonban ma már nem megy el. így pl. 286/5: „Jó hírnévnek, magyar vérnek gerjeszd vidám újul- tát, - Királyáért, hazájáért vitéz vére buzdultát. - Engedd, hogy hős karja mindig föltarthassa - Az ellenség lándzsáját.” 6. A 17 gyászmisére való énekben a feltámadás gondolata, melyet a Zsinat a keresztény halállal kapcsolatban külön kihangsúlyozni kívánt, mindössze kétszer fordul elő (247. és 251.-ben). Túlságosan is uralkodik a halál sztoikus szemlélete, az ítélet félelmetes voltának egyoldalú kihangsúlyozása. Példának vehetnénk az egyik legismertebbet: 241. Ki ragyogni látod . . . Alapvetően kereszténytelen, életidegen, pesszimista beállítottságú, mintha megváltás nem is lett volna. Szó férne a 243. Ments meg engem, Uram . . . szövegéhez is, még akkor is, ha a liturgiából van véve; a 4. vers, mely nagyon szép fohász, nincs harmóniában a kü- lönítéletet és a világvéget összekeverő, eléggé zavaros szakaszokkal. Az énekek az ,,angyalokról, szentekről” csoportból megjegyzés kívánkozik a 215. és 216.- hoz. Mindkettő Szent Antalról szól és mindkettő alkalmas arra, hogy kifejezetten ferde fogalmat alakítson ki a gondviselésről. A 215/3 utolsó sora nem éppen szerencsés megfogalmazás: „Vegye bérét a mennyeknek, ki Szent Antalt tiszteli”; hasonlóképpen a 216/3: „Jézus által terveinket jó sikerre vidd” - mintha Jézus Krisztus eszköz lenne csupán, hogy szent Antal sikereket biztosítson a hozzá fordulóknak. 7. A Zsinat után nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azt sem, hogy az új ökumenikus szempontot is figyelebe kellene venni a szövegek átnézésénél. Ma már nem engedhetünk meg ilyen kitételeket: „Hóhér zsidóságnál keményebb szívűnek mondlak . ..” (67. A/6.). S a Boldogasszony Anyánk mégoly becsben tartott szövegében sem maradhat meg ilyesmi: „Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget. . . 284/7. Mindez csak néhány kiragadott, szembeszö- kőbb példa, hogy mennyire szükséges és időszerű lenne már a jelenlegi SzVU szövegek újra átnézése. Természetesen a megrostálás mellett kiegészítés is kellene (pl. zsoltárok keresztelésre, házasságkötésre stb.), hogy hitünk misztériumai gazdagabban jussanak kifejezésre énekeinkben. A SzVU énektár szövegeinek átvizsgálásához útmutatásként álljon itt a Liturgikus Konstitúció figyelmeztetése: „Az egyházi énekekre szánt szövegeknek egybe kell hangzaniuk a katolikus tanítással. Ezért elsősorban vegyék azokat a Szentírásból és a liturgikus forrásokból.” (121. pont.) Sólymos Szilveszter 128
