Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - Szomor Tamás: Az istenkérdés helye a filozófiában
Az újskolasztikus feldolgozások A felesleges ismétlések elkerülése és a világosabb áttekinthetőség végett három csoportba osztjuk az újsklolasztikus filozófiát nyújtó tankönyveket és önálló műként megjelent metafizikákat. Mivel nem teljes bibliográfiáról, hanem csak a legismertebb művek besorolásáról van szó, nem lesz talán felesleges megemlíteni, hogy gyakorlatilag messze a legnépesebb az első csoport, a harmadikat pedig alig né- hányan képviselik. Az első csoportot alkotó művek a Wolff-féle felosztást maradéktalanul követik. Ezek közé tartozik S. Reinstadler-nek Elementa philosophiae scholasticae c. 1901 óta közel húsz kiadást elért kétkötetes tankönyve. A pullachi kollégium tanárainak mind a latin, mind a német nyelvű tankönyv sorozata a témakörök szétszakított- ságát még azzal is aláhúzza, hogy mindegyik egyúttal önálló kötetet is jelent [13]. Ugyanezt mondhatjuk /. Donat tollából származó és 1953 óta az innsbrucki Institutum philosophicum egyes tanárainak átdolgozásában megjelenő nyolc kötetéről [14]. Ed. Hugón művének különös jellemzője, hogy a harmadik kötetet jelentő metafizikának a felosztás értelmében a harmadik része lenne a ,,metaphysica theologica seu theodicea”, de a szerző minden indokolás nélkül fűzi mindjárt hozzá: ,,quam non est intenti nostri tradere” [15]. F. Calcagno három kötetéből a második a metafizika, de ennek részei az ontológia, kozmológia, pszichológia és teodicea [16]. Ugyanez jellemzi F. Varvello három kötetét, mely a felosztás indokolásában rövidre fogva, de tartalmilag pontosan Chr. Wolff okfejtését ismétli [17]. A második csoportot azok az újskolasztikusok alkotják, akik a régi skolasztikusok módjára az ontológiát és a teodiceát egyesítik metafizikává, melynek így nem része a kozmológia és a pszichológia. így J. Gredt sok kiadást megért kétkötetes filozófiájának [18] első kötete logikai és természetbölcselet, második a metafizika és etika. Közelebbről nézve azonban a metafizika három része közül az első mint generális rész a transzcendentálékról, valamint az ellentmondás elvéről és a képes- ségiségről meg ténylegességről szól, a második rész mint speciális a kategóriákat tárgyalja, hogy befejezőnek következzék az istentan. Harminc évvel később indult útjára C. Boyer tankönyve, de benne is csak annyi a Gredt-féle beosztástól való eltérés, hogy a természetbölcselet (kozmológia és pszichológia) elé „introductio metaphysica”-t helyez és ezzel az ontológiát két részre osztja [19]. Üjabb huszonöt évvel később jelent meg önálló, vaskos kötetként E. Coreth metafizikája [20], melynek nagy újdonsága volt a metafizika alapjainak biztosítását célzó és a kérdezés tényéből kiinduló transzcendentális módszer, felosztásában azonban annyira wolffi, hogy tartalomjegyzéke alapján nyugodtan az első csoportban emlegethettük volna. Az elsőtől az utolsó lapig következetességgel és sokszor már fárasztó ismétlésekkel alkalmazott módszere az, ami mégis egységes metafizikává avatja a művet. Coreth felosztásához hasonlít O. Muck anyagelosztása a laikusok teológiai képzéséhez szükséges filozófiai alapismereteket nyújtó rövid összefoglalásban [21]. F. V. Steenberghen francia és német nyelven egyaránt elterjedt ontológiájában [22] ismét egymásra utaltak és egyetlen egészet alkotók az ontológia és az istentan, de a felépítés menete még mindig az, hogy az istentan az ontológia végső fejezete. A harmadik csoportba az általunk ismert művek közül összesen is csak kettőt sorolhatunk. Az időrendben korábbinak szerzője a magyar Schütz Antal, a több mint harminc évvel későbbié, de a következetességben tökéletesebbé az innsbrucki Anton Pechhacker. Schütz Antal meghatározott gyakorlati szándékkal járt el filozófiájának felépítésében: „Még a fölépítésben is el kellett hárítani azt a látszatot, mintha ez a könyv az olvasót elévült nézetek világába akarná vezetni” [23]. Az egész mű gondolatmenete: gondolat-, ismeret-, tudomány- és lételmélet, metafizika, értékbölcselet és 90
