Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - Szomor Tamás: Az istenkérdés helye a filozófiában
antropológia. A minket érdeklő negyedik és ötödik rész a lételmélet és metafizika. Lételmélete először a létről és a valóról szól (létrendek, a lét egységessége, a valók egysége), majd a tapasztalati lét kategóriáiról (minőség, változás, tér idő és meny- nyiség) és végül az eszmei létről (vonatkozás). Metafizikájának első pontja az általános metafizika nevet viseli (magánvaló és járulék, a négy ok, az Abszolutum), második pontja a szellem metafizikája (a magánálló szellem, az abszolút Értelem és Akarat), a harmadik pont a természet metafizikája (anyag, élet világegyetem). A természetbölcselet tehát becsúszott a metafizikába, a lélektan pedig önállósult az antropológiában. Az ontológia és a metafizika egymást ugyan szorosan követő, de mégis önálló két rész. Az istentan azonban nemcsak hogy nem önálló rész, hanem még a theodicea szó is csak szövegközben és ott is csak egyszer fordul elő. Anton Pechhacker metafizikájának vezető szempontja magából a tárgyból adódóan az, hogy „minden esetleges való - és ezek között az ember is - a szükség- szerű való körül csoportosul, ez pedig világfeletti, Isten” [24]. Az anyag elosztása következetesen tükrözi e szempontot: lét és lételvek, állag és járulék, ténylegesség és képességiség, okság és okok, tevékenység, út a transzcendenciába, a szükségszerű való létezése és lényege, a transzcendentális lét, a lét analógiája, lényeg és létezés, léttulajdonságok. Ebben a felosztásban jelentkezik három és fél évszázad után újólag, hogy Isten nemcsak tartalmilag, hanem helyzetileg is az egész metafizika sarkköve. A tanulmányunk bevezetőjében elmondott nehézség azonban éppen didaktikai szempontból még ennél is többet látszik követelni, hogy valóban kitűnjék: nemcsak az Isten körül csoportosul, hanem rajta is fordul az egész lét és minden való. Egy új próbálkozás Az eddig előadottak behatóbb tanulmányozása a filozófia-tanítás folyamán felmerült nehézségek megoldásának, sőt igazában a munka közben magától kialakult menet utólagos igazolásának érdekében történt. A filozófia egész anyaga a következőképpen oszlik el: A logika, mint előkészítés után sorban következnek az ismeretelmélet, metafizika, természetbölcselet és antropológia (lélektan, vallásbölcselet, etika és pedagógia). A metafizika anyagának felosztása pedig 36 fejezetben a következő: 1. Általános lételmélet: A valók és a lét, a transzcendentális lét, a lét analógiája a valókban, a lételvek és a léttulajdonságok, a transzcendentális lét korlátozódásai, ténylegesség és képességiség (1-10 fejezet). Az önlétű lét valósága és sajátos vonásai, Isten és a világ, Isten és az ember (11-26 fejezet). Az esetleges valók léte és lényege, a lehetségesek világa, a tapasztalati valók kategóriái és a másodlagos okok oksága (27-36 fejezet). A tananyag ilyeténképp való elosztásának eredményét eddig öt tanéven át volt módunkban tanulmányozni. Ügy tapasztaltuk, hogy az érthetőség érdekében jóval kevesebb (a majd még később tanulandókra való) utalással kellett élnünk, mint ez a hagyományos tanítási rendszerek esetében szükséges. De amit igazában lényegesnek találtunk, az az, hogy az anyag egy harmadánál már az Istenről beszélünk, a tapasztalati világ kutatásában pedig már nem még csak feltételezettként, vagy végső magyarázatként, hanem igazoltan és mindenek gyökereként áll a hallgatók előtt az Isten. Eme eljárásnak egy másik lényeges következménye is nagyon méltánylandó: A teológiára készülő hallgatók sokkal szívesebben és ennek megfelelően könnyebben is tanulják a filozófiát, ha abban is mindvégig Istenről hallhatnak. A sokévi tapasztalat ugyanis azt mutatta, hogy a filozófiát a teológiai hallgatók azért tekintették a cél érdekében elviselendő szükséges rossznak, mert rendszerint csak a ké91
