Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - Vas József: Egy százéves vita lezárása
Szombathely javára billentik a mérleget, mert az ókori térképek és útleírások (Strabo, Ptolemaeus, Plinius, Itinerarium Antonii, Corpus Inscriptionum Latinarum, Tabula Peutingeriana, Dessau, Diehl stb.) a rómaiak idejében csak egy Sabariá-1 ismernek, a mai Szombathely ősét. Sőt Szent Márton életrajzírói: Sulpicius Severus [13], a tanítvány és Toursi Szent Gergely [14], aki utódja volt a püspöki széken, szintén csak egy Sabariá-tól tudnak. Mégpedig a városról, mert mind a ketten ezt írják: „Martinus Sabaria, Pannoniorum oppido oriundus fuit” (Szent Márton Sabariá-ból, a pannonok városából származott). Ha ezen a városon kívül lett volna Pannóniában még egy Sabaria, bizonyára jelezték volna, hogy melyikben született. Hiszen ők ezt mindenkinél jobban tudták, mert kortársai voltak. Ezeknek a bizonyítékoknak a hatására a pannonhalmi hagyomány hívei a múlt század, második felében ásatásokat végeztek a szent hegy környékén, mert régészeti adatokkal akarták igazolni, hogy Sabaria Sicca az ókorban is létezett. Az eredmény meglepő volt. A század végéig több római ház alapja, sírkövek, csontvázak, fűtőszerkezetek, érmek és pénzek kerültek napvilágra. Tarján határában a Lakatos-rét, Ravazdtól északra pedig a Packalló-völgy volt a fő lelőhely. Míg a harmadik gócpont Győrszentmárton határában alakult ki. Itt több mint negyven római ház alapjára bukkantak. Ezért az ásatások vezetői [15] sokáig abban a meggyőződésben éltek, hogy sikerült megtalálniuk az ókori Sabaria Siccá-1. A bizonyítékok mérlegelése Kezdjük a külföldi oklevelekben található Sabaria Siccá-n. Ennek jelzőjét Fejér György [16] szerint „sictá”-nak, mások [17] szerint „dictá”-nak kell olvasni. Bizonyára azért nem egyöntetű az olvasása, mert a jelentése nem felel meg a környékén található földrajzi adottságoknak. Maguk a bencések elismerik, hogy: „Ott volt mellette a szent forrás, amelyet Pannónia fejének neveztek (Pánzsa-fő?), amely más forrásokkal együtt Szent Willibald egyháza mellett kis patakot alkot, és ezt Pannosá- nak (Pánzsa) hívják. . .” [18]. „Sabaria ott volt valahol a mai Imre-major és Tarján között Ravazdtól keletre, ahol a katonai térkép némi forrást jelez, vagy a tarjáni tó közelében ... (Rt. I, 197). Nyilvánvaló, hogy ilyen terepviszonyok között a pannonhalmi Sabariá-1 „siccá”- nak, ,,száraz”-nak nevezni nem lehet. Különben is a „sicca” szó csak egy oklevélben fordul elő eredeti fogalmazásban, Jámbor Lajos frank királyéban, amelyben amúgy is gyakoriak a nem létező, kitalált helységnevek. A többiek ennek megújításai vagy megerősítései. Adataik megbízhatatlanságát eléggé mutatja az a tény, hogy a német királyok a salzburgi érsekség számára még azután is írattak birtokjogot megújító okleveleket, amikor már Pannónia sem politikailag, sem egyházkormányzati szempontból nem tartozott hozzájuk. Amikor már Szent István Dunántúl területén megszervezte a magyar püspökségeket, „amikor már szó sem lehetett arról, hogy a zalavári Szent Adorján apátság és a pécsi .püspökség székhelyén a salzburgi érsek monostora holmi birtokjogot érvényesítsen ...” (Rt. I, 6). Természetes, hogy az ilyen oklevelekben előforduló helységneveket nem lehet mindig létezőknek tekinteni. Nagy Károly pannóniai térhódítása után ugyanis „olyan méreteket öltött a bevándorlás, hogy a kilencedik század folyamán a Balaton mellett ugyanazok a helynevek tűnnek fel, mint magában Bajorországban” [19]. Éppen ezért a német királyok oklveleiben szereplő Sabaria Siccá-ról azt kell mondannunk, hogy jelzőjének olvasása és értelmezése bizonytalan. Magának a helységnek a létezése pedig kétségbe vonható, mert a reá vonatkoztatott adatok mind megbízhatatlanok. Ismeretes, hogy a német királyok oklevelein kívül a pápai bullákban is találunk 162
