Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - FIGYELŐ - Surányi Imre: A vallás és lélektan közös témái
De ezeket csaknem hiánytalanul! A fő szempontot az újabb irodalom ismertetésére fordítja, főleg az utóbbi húsz évére, nem feledkezve meg arról, hogy a tudomány új eredményei, mint más területeken is, főleg a folyóiratok hasábjain jelennek meg először. Igen nagy érdeme, hogy ezt a rendkívül nagy szóródást mutató anyagtömeget az alapfokú tájékozódáson túljutott kutatók számára feltárta. 318 folyóiratot nézett át, műve 2905 cikkelyt tartalmaz, s ezek közül a legtöbbet, csaknem mindet, általában 8—10 soros tömör annotáció kíséri. Érdemes itt megjegyezni, hogy maga ez az anyagmennyiség is arra mutat, hogy a vallas igen foglalkoztatja a világot, s korántsem olyan jelentéktelen tényező az emberi életben, mint némelyek gondolják. S hogy mennyire nemcsak egyháziak érdeklődéséről van szó, az is bizonyítja, hogy Meissner annotációinak egy része bevallottan a pszichológiának legnagyobbszabású referáló folyóiratából, a Psychological Abstracts-ból való, némely alkalommal átdolgozva. Tehát a profán tudomány is állandó, élénk figyelemmel kíséri a vallást s annak megnyilatkozásait még akkor is, ha a tudós annak tartalmi elemeit nem fogadja el személyes magatartásának normájaként. Meissner a mű anyagát tárgyszavak rendjében csoportosítja, ezen belül pedig a szerzők betűrendjében. Egy mű csak egyszer szerepel, még akkor is, ha több szempont szerint volna besorolható. Mivel ez az eljárás sok előnnyel, főleg a helynyereség mellett hátrányokkal is jár, ezt igyekszik jóvátenni a mű végén található teljes, szerzői, betűrendes index. Negyvenhét tárgyszava közül a következők a jelentősebbek: általános művek; a vallás természete, a valláslélektan mivolta és módszerei; a hit, a megtérés, az ima, a lelkiismeret lélektana; a vallásos jelenségek patológiája; a vallás fejlődéslélektana, az ifjúság és a felnőttek vallásossága; a vallás és a pszichiátria; a vallás és a pszichoterápia; a vallás és a mélylélektan; a vallás és a lelki élet egészségtana; a vallás és az emberi személyiség; az értékek és a vallásos magatartás; a vallásnevelés lélektana, a papi hivatások lélektana; általános pasztorálpszichológia, a gyónás és a lelkivezetés lélektana, a rendestől eltérő lelkialkatú egyének lelkipásztori kezelése; pasztorál-pszichológia és házassági tanácsadás; az igehirdetés lélektana; az egyházi törvények pszichológiai vonatkozásai; a pszichológia és a Biblia; Krisztus személyiségének lélektani megközelítése; a keleti és a primitív vallások, egyél) vallásos megmozdulások lélektana; végül pedig a vallás-szociológia és lélektan kapcsolatai. Művének hibájául róhatnánk fel, hogy nem csoportosítja külön az ún. könyvtári tájékoztató forrásokat, szaklexikonokat, bibliográfiákat stb. S mégsem marasztalhatjuk el a szerzőt, mert, sajnos, ezen a szorosan vett szakterületeken ilyenek még nincsenek, kivéve az 1931. sz. alatt szereplő Ferm-féle pasztorál- pszichológiai szótárat [5], Az ún. rejtett, kézikönyvekben található bibliográfiákat nem szükséges külön is regisztrálni s egyébként is lehetetlen lett volna. Éppen az önálló tájékoztató források hiánya mutatja Meissner művének rendkívüli értékét és jelentőségét. Ugyancsak előnye a műnek, hogy nemcsak a nagy világnyelveken megjelent műveket kíséri figyelemmel, hanem egy-egy kisebb nyelv, pl. flamand, lengyel, román stb. értékesebbnek ítélt művét sem hagyja ki. S amilyen tágan vonja meg a szerző az anyaggyűjtés nyelvi határait, éppen olyan tágra méretezi a vallási határokat is. A műbe felvett szerzők a legkülönfélébb keresztény és nem keresztény vallásokhoz tartoznak, de szerepelnek ateisták művei is. S talán itt érdemes megjegyezni azt, hogy különböző vallások együttműködése és az egység felé való törekvés a legrégebben éppen a lélektan és a vallás közös problémáinak vizsgálatánál mutatkozott a legszembetűnőbben. Bizonyítja ezt az előbbiekben említett, s korántsem egyetlen társaság léte, hanem a már 1914-ben alapított „Gesellschaft für Religionspsychologie” és több folyóirat, amely jellegénél fogva katolikus, vagy protestáns, de elfogadja szívesen más vallású szerzők írásait is. Ilyen többek közt a Pastoral Psychology is. JEGYZETEK 1. Poll, Wilhelm: Religionspsychologie. Formen der religiösen Kenntnisnahme. München, 1965, Köser Verl. 523 p. — 2. Müncker, Theodor: Die Psychologischen Grundlagen der katholischen Sittenlehre. 4. Aufl. Düsseldorf, 1953, Patmos Verl. 334 p. — 3. Bökmann, Johannes: Aufgaben und Methoden der Moral- pschologie. Köln, 1964, Bachem Verl. 264 p. — 4. Demal, Willibald: Praktische Pastoralpsychologie. Beiträge zu einer Seelenkunde für Seelsorger und Erzieher. 2. Aufl. Wien, 1953, Herder. 407 p. — 5. Ferm, V.: A dictionary of pastoral psychology. N. Y. 1955, Philosophical Library. SURÄNYI IMRE 129
