Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - Kecskés Pál: Szent Tamás és a II. Vatikáni Zsinat
Ez a nézet figyelmen kívül hagyja a személyi különbséggel járó írói eredetiséget, a korviszonyok befolyásoló hatását, a választott témáktól megkívánt előadásmódot. Aki eléggé ismeri Augustinust, tudja, hogy nem minden írása leheli a Vallomások Könyvének művészi szárnyalását. Megtérése után írt filozófiai dialógusainak, későbbi teológiai munkáinak spekulatív fejtegetése, hosszadalmas mondatai, lassan bontakozó bizonyításmenete nem kevesebb figyelmet és türelmet kíván, mint a Summa olvasása. Szent Tamás előnyére válik a pontos fogalmi meghatározás, a kérdés tézisszerű felállítása, tartalmának pontos és részletes kifejtése. Arányt tartó articulusai könnyen áttekinthető egységbe rendeződnek. Ez az előny felejteti a sematikus egyformaság benyomását, amit művei felületes áttekintése ébreszt. Kétségtelen Ágoston és Tamás egyénisége különbözőségének műveikben is megnyilvánuló tükrözése. Ágoston a pún vér örökségét hordozó afrikai ember tudás, szépség, jóság iránti szenvedélyes vágya csak hosszas keresés, keserű csalódások után juthatott révbe. Saját lelkében élte át az akarat döntő jelentőségét. Akarástól és érzéstől tüzes elméjében az intuíció megelőzi a fogalmi látás körülhatároltságát. Ez a lelki alkat Platon és az új platonizmus költői-misztikus gondolkodásmódjának a szimbólumaival fejezi ki magát a legmegfelelőbben. A már gyermekéveitől kolostorban nevelkedett Tamást megkímélték az erős szenvedélyek, csendes, magába- zárkózó természete hallgatagságával indította gúnyolódásra elevenebb temperamen- tumú tanuló társait. Ez a hallgatagság nem szellemi tompultság volt, hanem az elmélyedésre törekvő elme fegyelmezettsége, mely Aristotelesnek a tökéletességet a szemlélődés békés nyugalmában látó gondolatvilágával talált rokonságot. Habár Szent Tamás kimondottan az értelem elsőbbségét vallja az akarattal szemben, s ezt érvényesíti vizsgálódásában, intellektualizmusát nem szabad oly egyoldalú racionalizmusnak tekinteni, mely az ember egyéb képességeit figyelmen kívül hagyja. Az igazság Szent Tamás szerint a valóság nem élettelen, fényképszerű visszaadása, hanem az ember egyéb képességeinek is hozzájárulása a felfogott tárgyhoz, az egész ember meggyőződésévé vált érték. Az átélés, a meggyőződés jelentőségét mind a természetes, mind a természetfölötti igazságok magunkévá tételénél nem hanyagolja el, hanem követelményként állítja fel [28]. Erkölcstana igen részletesen foglalkozik az ember érzelmi világával, annak megtisztításának szükségességével, hogy az értelem helyes ítéletét készséggel és örömmel követő akarati és érzelmi együttműködéssel kialakuljon az emberben a szép és egészséges testhez, vagy műremekhez hasonlítható életharmónia [29]. Szent Tamás és Szent Ágoston viszonyának értelmezésénél figyelembe kell venni a teológiai fejlődés történeti fázisait is. Más volt a feladata Ágostonnak s más feladat jutott Tamásnak. Ágoston korában a teológia az alapvető tanítások kidolgozásán fáradozott. E monografikus jellegű munkában Augustinus különösen a Szent- háromságról, az Egyházról és a kegyelemről szóló tan kidolgozását vállalta. Hét századdal később már oly tekintélyes feldolgozott anyag állt rendelkezésre, hogy Szent Tamás megírhatta nagy összefoglalását, a Summa theologica-t. Egy ilyen természetű munka megírása olyan, a történelem során kialakult fogalmi rendszer alapján vált lehetségessé, amilyen a korábbiaknak a filozófia klasszikusainak hiányos ismerete mellett nem állt rendelkezésére. Azonban az aristotelesi fogalomrendszer használatával Szent Tamás az auguszti- nizmust éppúgy nem tüntette el a keresztény gondolkodásból, mint ahogy a platoni hatás sem enyészett el Aristotelesnél. Főképp a platoni ideatan kritikája alapján, korábban inkább csak az ellentétet látták Platon és Aristoteles rendszere között. Ma már, jelentős részben W. Jaeger Aristoteles fejlődését feltáró kutatása nyomán, kettőjük gondolatvilágát sokkal közelebb állónak látjuk [30]. Habár Aristoteles szerint az idea nem létezhet különváltan a dologtól, melynek a lényege, formája, ő is a forma természetszerinti, metafizikai elsőbbségét állítja az anyaggal szemben, 71
