Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 2. szám - Kecskés Pál: Szent Tamás és a II. Vatikáni Zsinat
mely a forma befogadása után vágyódik. ]. Hirschberger filozófiatörténetében nem alaptalanul kockáztatja meg azt az állítást, hogy az Aristoteles szellemében művelt metafizika platonizálást jelent. Akár azt állítjuk, hogy a világ az ideában létezik, akár azt, hogy az idea a világban van, mindkét esetben az ideának létmeghatározó szerep jut [31]. Szent Tamás jól tudja, hogy nem kielégítő Aristoteles értelmezése, mely szerint Isten csak külsöséges érintkezésben áll az öröktől létező világgal, annak mozgását megindító s maga iránt vágyat, törekvést ébresztő hatásával. Annak a benső, létbeli függésnek értelmezésére, amelyben a teremtmények a keresztény világszemlélet szerint Istennel állnak, megfelelőbbnek látja a platoni ideatant Szent Ágoston és Pseudo- Dionysios által történt átalakításában. Magáévá teszi Augustinus elvét: „Akkora jelentősége van az ideáknak, hogy senki sem lehet bölcs megértésük nélkül” [32]. Minthogy a világ nem véletlenből lett, hanem Isten értelmi működése által, szükségszerű, hogy Isten értelmében meglegyen a létforma, melynek hasonlóságára alkotta a világot. Szent Ágostonnal vallja Szent Tamás, hogy Isten minden teremtményt nem azért ismer, mert van, hanem Isten tudása a valók létének oka. Minthogy az akarat valamire irányuló szeretete indítására alkot az értelem, Isten tudása akaratával együtt létesíti a világot [33]. A teremtés ténye által a teremtmények és Isten között létesülő viszony kifejezésére Szent Tamás felhasználja a platoni „methexis” elvét s annak értelmét gondolatrendszere egészéhez alakítja. Az „ens per se” és az „ens per participationem” különbsége végigvonul magyarázó elvként ennek a viszonynak különböző vonatkozásai kifejtésénél. A „participatio”, a „részesedés” nem jelenti az isteni lényeg fokozatos létcsökkenéssel történő kiáramlását, emanációját, mint az újplatonizmus eredeti formájában. Isten föltétien transzcendenciája, világfölötti léte a teremtés után is megmarad, mely az isteni lényegben nem idézett elő létbeli változást; teremtett voltuknál fogva a világ dolgai az isteni értelemre és fenntartó erőre vannak utalva [34]. Magáévá teszi Szent Tamás a platoni exemplarizmus, a mintaokság elvét is. Az az első lételv, amely lényegénél fogva létezik és jó, az Isten. Tőle eredőnek mondható bármi jónak és létezőnek, amennyiben részesedik benne valamilyen távoli és fogyatékos hasonlóság módján. Bármi jónak mondható az isteni jóság elsődleges mintaképi, létesítő és cél-oksági hatása alapján [35]. Némely Tamás-magyarázó nézetével szemben, mintha az okság és részesedés különböző értelmű magyarázatot adna, a kettő egybevág, mert a hatást az okban részesedőnek mondjuk, különösen, ha az nincs arányban okának hatóerejével [36]. Ez éppen az eset a teremtmények Istenhez való viszonyában. Az egyedi lényekben létező formák tökéletlenek, mert megosztottak; az egyediség változó megvalósulásában nem birtokolják a forma, a létmivolt teljes tartalmát. Ezért eredetüket tökéletesebb, meg nem osztott formákból kell értelmezni. Ezek Isten teremtő eszméi [37]. A létező dolgokban tapasztalható tökéletességi különbségeket veszi alapul Szent Tamás Isten léte bizonyításának negyedik útján. Ennek a bizonyításnak logikai szerkezetében indokoltan látja az újabb értelmezés, szemben az aristotelesi létesítő okság elvén alapuló érvekkel, a platoni mintaokság elvének bizonyos átalakítással történő alkalmazását. Azzal a lehető ellenvetéssel szemben, hogy egy bizonyos sorban csak viszonylagos, nem abszolút értelemben beszélhetünk egy olyan első tagról, amelyhez képest a sor tagjait értékelhetjük, Szent Tamás a bizonyítás alapjául vett tökéletességeket, a jót, az igazat, a nemest transzcendentális, a léttel mint ilyennel járó, korlátok fölött álló határozmányoknak tekinti, s a mintaokság elvét, amelyet Aristoteles a faj határaira korlátozott, Platon értelmében kiterjeszti arra a létezőre, amelyben azok abszolút tökéletességben vannak, s amelyből létezésük igazolható. A „transzcendentális mintaokság” el\e a transzcendentális tulajdonságok fokozatos 72
