Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 1. szám - Rónay György: Ars praedicandi

- elég tekintélyes mértékben - profán „auctoritas"-ok is; ez jelzi a humanista mű­veltséganyag kezdődő benyomulását az egyházi kultúrába. Az „ars praedicandi” szabályainak alkalmazása folytán, vagy mivel — mondhat­juk - a szerző gondosan szeme előtt tartja korának esztétikai törvényeit, „egy-egy szentbeszéd - Békefi Rémig szavai - valóságos teológiai és filozófiai értekezés a scholastica philosophia eszközeinek - meghatározás, felosztás és bizonyítás - szinte túlhajtott alkalmazásával. A szerkezet és a rendszer lényegében hasonlít a Temes­vári Pelbártéhoz; de tartalmi kapcsolat semmi sincs köztük” - s ez természetes is; Pelbárt, meg e domonkosok nem egy forrásból merítettek, s nem Pelbárt tanult e domonkos elődeitől, hanem mindannyian, Pelbárt is, a pécsi egyetem domonkosai is, a kor többi, kora színvonalán mozgó egyházi szónoka is, ugyanabba az iskolába, az „ars praedicandi”-k iskolájába jártak; egyforma módszert tanultak, egyforma volt az „esztétikájuk”, tehát lényegében egyformán dolgoztak. [12] Tizenkét szentbeszéd szól a gyűjteményben magyar szentekről, nem ugyan „a leg­régibbek összes magyar vonatkozású egyházi beszédeink között”, mint még Békefi Rémig vélte - a Benedek püspök-féle két Szent Lászlóról szóló több mint fél szá­zaddal régibb -, de az kétségtelen, hogy „a történeti elem és a reflexió kevés ben­nük”. A szónoknak azonban nem is volt célja, hogy ilyesmit nyújtson hallgatóinak. Iskolájában nem azt tanulta, hogy eseményeket folyamatosan előadjon vagy jelleme­ket „egészben” ábrázoljon, hanem azt, hogy műfajának részletesen kidolgozott „ars”-ához - esztétikájához - alkalmazkodjék, és e művészet bonyolult szabály- rendszerének rendelje alá a tárgyat. De nem puszta formalizmusból, nem életide- genségből; ennek az egész szabály-rendszernek az volt a rendeltetése, hogy alkal­mazásával könnyebben, módszeresen bontakozzék ki a tényeknek a középkori val­lásos ember szemében elsőrendűen fontos transzcendens értelme, az ő terminológiá­juk szerint igazi realitása; fölosztások, meghatározások, ratiocinatiók, kulcsok: min­den erre szolgált. Lássuk példának a magyar szentekről tartott pécsi beszédek közül mindjárt az elsőt, a Szent Istvánról szóló öt közül az egyiket. A téma Ezékiel próféta jöven­döléseinek egy verse (28, 13): „Aurum opus decoris tui”, vagyis „aranyból készült díszes ékszered”. Következik a divisio; ennek kulcsa (clavis) a jelen esetben az „aurum” szó kétféle, matériális és spirituális értelmezése (metaforikusán, per ver­bum): aurum materiale, possessio pecuniae - aurum spirituale, possessio gratiae - a materiális arany (sensus litteralis) a pénz birtoklása; a spirituális arany (sensus allegoricus) a kegyelem. Ezzel önként adódik a beszéd két része; az egyik szól a materiális, a másik a spirituális aranyról Szent Istvánnal kapcsolatban. Isten ugyan­is „utroque auro decoravit et ditavit sanctum regem nostrum Stephanum, quia aedit ei divitias regni et virtutes animi” - mindkét arannyal, mind a királyság gazdagsá­gával, mind a lélek erényeivel fölruházta Szent Istvánt. S éppen a kettő együttes megléte (divitiae et virtutes) az, ami csodálatos nála (mirabilis conjunctio), mert ál falábán összeférhetetlenek; Szent Ferenc életében olvashatjuk: „Divitiae et virtu­tes simul possideri non possunt”. Következik ennek a tételnek „per auctoritates concordantes" bizonyítása egy-egy idézettel az Ecclesiasticusból, Szent Pál Timo- theushoz írt leveléből, Szent Ágostonból és Sallustiusból. De Szent István alázatos maradt a gazdagságban, és jóra használta az „aurum materialé”-t - s ismét jönnek a megfelelő szentírási és egyéb, a Gesta Romanorumból, meg Ciceróból és Solinus- ból (De mirabilibus mundi) szedegetett idézetek és példák. Egyébként ennek az idézésnek is megvolt a maga kidolgozott középkori techni­kája, és megvoltak a kézikönyvei, az úgynevezett Concordantiák; a prédikációra ké­szülőnek például elég volt fölütnie egy ilyen konkordanciát az „aurum” szónál, s máris készen kapott egy sereg párhuzamos szentírási helyet - egy egész előre kidol­gozott asszociációs készletet. [13] 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom