Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Karl Rahner előadása (Az Egyház magatartása a szekularizáció és az ateizmus iránt)
tartását, akik ezekkel a módszerekkel élnek, ezért viselkedésüket erkölcsileg nem lehet helyeselni. De ez a kifogás nem azonos a személyek elítélésével. Sőt az erkölcsiség szempontjából, vagyis az emberi teljesség megközelítése szempontjából ez az intés inkább a szolgálat és szeretet szava hozzájuk. Megmutatja nekik azt a kifogástalan utat, amely tökéletesebbé teszi őket emberségükben és szerelmükben. A tilalom tehát nem azért hangzott el, hogy elviselhetetlen terhet rakjon az emberek vállára. Inkább úgy kell azt venni, mint „prófétai szót” a házasságról és szerelemről, amit gyakran félreismernek és veszélyeztetnek. Az emberekről csak Isten ítél, lelkiismeretük szerint, s mint előbb említettük, a bűn kérdésébe a személyes tényezők is belejátszanak. Itt egy magatartás elítéléséről van szó, amely nem egyezik a házasság és a szerelem belső rendjével. A pápa nem azért szólt, hogy éppen a legjobban hívőkben elkeseredést váltson ki, hanem az egész világ előtt ki akarja nyilvánítani ez élet előtti felelősséget és a házassági szerelem tisztaságát. Hozzá kell venni még, hogy ezt a felhívást a jelen körülmények között az egyház saját hitelének veszélyeztetésével intézte az emberiséghez, hiszen sokan hajlandók egy újabb Galilei-esetről beszélni. Konkrét helyzetben tehát a hivő köteles saját lelkiismeretében tisztázni állásfoglalását. A hagyományos teológiában megszoktuk, hogy az erkölcsi törvényt kazuisztikusan alkalmazzuk, ami azt jelentette, hogy több helyet kapott benne a törvény, mint az egyén személyes körülményei. Jelen esetben ismét csak Kánig bíboros szavait idézhetem: „Az enciklikában nem a pirula-kérdésről van szó, hanem az erkölcsileg nem kifogásolható születésszabályozásról. Csak az alapelvekről beszél, s kerüli az egyes esetek tárgyalását. Fontos dolog az enciklikában az utalás a további orvosi kutatásra” (uo.). Különben az egész katolikus sajtóban meg lehetett figyelni, hogy a zsinat óta az Egyházban valóban megindult a belső dialógus. A pápai enciklikát kötelező engedelmességgel fogadták, de őszintén feltárták a nehézségeket is. A neves morálteológus, Bernhard Häring pl. kiemeli, hogy ebben a fontos kérdésben szükség lett volna a püspöki kollegialitás érvényesítésére (Informations Cath. 1968 aug. Suppl. 14). Sok ország püspöki kara külön tanácskozásban vitatta meg az enciklikát és külön deklaráció kíséretében juttatta el a hívekhez. Maga VI. Pál pápa is több ízben hivatkozót az enciklikával kapcsolatos ellenvetésekre. Egy héttel a megjelenés után egyik zarándokcsoport előtt pl. ezt mondta: „Nem olyan szabály ez, amely figyelmen kívül hagyná korunk szociológiai és népességi feltételeit. Nincs ellentétben - mint egyesek feltételezik — sem a születés ésszerű korlátozásával, sem a tudományos kutatással, sem az orvosi terápiával, sem a valóban felelős szülői hivatással, sem a család békéjével és harmóniájával. Ez egy ma érvényes, kötelező és szigorú erkölcsi szabály, amely tiltja az olyan eszközök használatát, amelyek szándékosan gátolják a fogamzást és így kikezdik a szerelem tisztaságát és a házasság célját” (Informations Cath. uo. 15). Az egyes emberre vonatkozó konkrét választ legvilágosabban az előbb említett jezsuita morálteológus, Martelet adta meg a nagy- közönségnek szánt rádió-interjúban: „A jog és a törvény oldaláról tekintve a fogamzásgátló szerek alkalmazása nincs megengedve. A gyakorlatban azonban azt is kell nézni, hogy az egyéni lelkiismeret a törvény határain belül hogyan veheti magára ezt a kötelezettséget saját körülményei között” (Information Cath. uo. 14). A rendelkezést tehát lelkiismeretben komolyan kell venni, de mindig a konkrét körülmények között értelmezni.-L -C KARL RAHNER ELOADÄSA (Az Egyház magatartása a szekularizáció és az ateizmus iránt) Karl Rahner, jezsuita, a münsteri teológiai fakultás dogmatika-tanára 1904-ben született. Fő művei: Schriften zur Theologie, 8 kötet, Sendung und Gnade, Vom Segen und Not des Gebetes. Másokkal együtt szerkesztette a Lexikon für Theologie und Kirche, a Kleines theologisches Lexikon, a Quaestiones disputatae és a Sacramentum mundi sorozatot. Állandó munkatársa a Concilium-nak és több más folyóiratnak. Teológiai munkásságát elsősorban az jellemzi, hogy a mai ember minden problémájának keresi a teológiai vetületét és megoldását. Hiszen a teológia a hit tudománya, az ember pedig egész alkatával, testi-lelki egységben, határozott kulturális miljővel áll benne hitében. Rahner egyik úttörője volt annak az irányzatnak, amely a dogmatika problématiká- ját a hagyományosság megtartásával modernizálni és kiszélesíteni törekszik, s amit a zsinaton az Egyház is magáévá tett. Ma nem elég a hagyományos teológiai irodalom ismerete és eredményeinek közlése, hanem azt kell nézni, hogy milyen kérdéseket vet fel a mai 257
