Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - A Humanae Vitae enciklika értékei és problémái
A HUMANAE VITAE ENCIKLIKA ÉRTÉKEI ÉS PROBLÉMÁI Al 1968. július 25-én megjelent enciklika ékes bizonyítéka annak, hogy a kereszténység és az Egyház a kinyilatkoztatás ellenére mennyire bele van ágyazva a történelembe és konkrét esetben az igazság megtalálása mennyire függ az általános emberi fejlődéstől. Pápai megnyilatkozás ritkán váltott ki olyan széles körű visszhangot, mint ez az enciklika. A téma közérdekű, hiszen a szülctésszabályozás nemcsak erkölcsi vagy népesedési kérdés, hanem gazdasági, lélektani, jogi és szociológiai. A fogamzásgátló szerek gyártása és propagálása sokak számára üzlet, a kormányok félnek a túlnépesedéstől, a nemzeti egyensúly felborulásától, a népek elszegényedésétől. Jellemző pl. hogy az Egyesült Államok kormánya legutóbb a gazdasági fejlesztési segély folyósítását feltételhez kötötte: az elmaradott országok egyidejűleg vezessék be a születések korlátozását. Valójában az enciklika címe nem teljes és a napi sajtó még jobban leegyszerűsítette a témát. Nemcsak a születésszabályozásról van szó, bár a keresztény közvélemény is főleg ezt ragadta ki belőle. Az igazi téma nem a fogamzásgátló módszerek, nem is a nemiség vagy az erkölcs, hanem az élet iránti tisztelet és felelősség. Ez a szempont készteti a pápát arra, hogy az egész problémakört érintse, ami kapcsolatos a házassági szerelemmel és az élet továbbadásával. Kénytelen vitázni a zabolátlan nemiség hirdetőivel, akiknél megvan a veszély, hogy felforgatják az erkölcsi rendet s az emberi célt összetévesztik az önzéssel. A tudomány képviselőit figyelmezteti arra, hogy gondoljanak a nők egészségére és a jövő nemzedékek épségére is. A politikusok és nemzet- gazdászok pedig lássák meg, hogy az élet legintimebb szférájába nyúlnak bele. Az egyes tudományágak szempontjaival szemben a pápa arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt a kérdést az emberi élet teljességében kell szemlélni, mert csak onnan kaphatunk megfelelő eligazítást. ELÖMÉNYEK ÉS AZ EGYHÁZ ILLETÉKESSÉGE. A Casti Connubii enciklika (1930) még általánosságban elítélt mindenféle praxist, amely a születés korlátozására irányul. Abból a hagyományos teológiai nézetből indult ki, hogy a házasság elsődleges célja a gyermek. XII. Pius 1951-ben nyilatkozott az Ogino-Knaus módszer megengedettségéről ott, ahol azt kellő ok javallja, s egyben kifejezte reményét, hogy ezt a módszert a tudomány még tökéletesíti. 1958-ban ugyancsak ő megengedettnek mondta bizonyos tabletták használatát gyógyítás céljából akkor is, ha azok mellékesen gátolják a fogamzás lehetőségét. A zsinat idején XXIII. János pápa életre hívott egy bizottságot, amely az egész kérdés-komplexumot tanulmányozni kezdte. A zsinat maga is érintette a témát az Egyház és a modern világ kapcsolatáról kiadott konstitúcióban. Elvileg helyeselte a születésszabályozást, de természetesen a keresztény erkölcs normáinak figyelembevételével. VI. Pál pápa 1966-ban kibővítette a szak- bizottságot s az a következő évben meg is tette javaslatát. A nemhivatalosan nyilvánosságra hozott szövegből tudjuk, hogy a többség a házassági szerelmet valóban önálló értéknek tekintette s nem látott különbséget a steril időszakok megválasztása és a technikai módszerek alkalmazása között. A kisebbség viszont elítélt minden mesterséges eszközt. Az enciklika csak annyit mond a bizottság munkájáról, hogy lehetővé tette a pápa számára a dolognak több oldalról való mérlegelését. De munkáját nem tekintette véglegesnek, főleg azért, mert egyes megállapításai ellenkeztek a tanítóhivatal hagyományos útmutatásaival (6 §). Közben protestáns teológusok is nyilatkoztak a kérdésben és erkölcsileg nem láttak különbséget az úgynevezett természetes és mesterséges védekezés között. Az Anglikán egyház Lambeth-konferenciája (1958) szerint a szülők lelkiismeretűk alapján szuverén joggal határozzák meg gyermekeik számát. Kimondott bűnnek csak a gyermek, illetve magzat megölését tartják. Az enciklika a születésszabályozás kérdését beleállítja a mai idők problémakörébe. A föld népességének szaporodása azt a látszatot kelti, hogy az élet lehetőségeinek biztosítása veszélyben forog. A táplálék és energia előállítása nem tart lépést a szaporodással. Az egyes családokban megváltoztak a munka feltételei és a lakásviszonyok. A gyermekek nevelése, iskoláztatása rendkívüli terheket ró a szülőkre. Nagyobb számú gyermek elfogadása lehetetlennek látszik. Megváltozott a nő helyzete is a társadalomban, újszerű lett a házassági szerelem értékelése, másként látják a házassági aktus és a szerelem összefüggését is. Szellemi téren az általános átértékelés magával hozta a természeti törvénynek és a házasság értelmének felülvizsgálását. Az ember az egész természeten uralkodni akar, s rájött arra, hogy a termékenységet is lehet befolyásolni. Hatalmát ki akarja terjeszteni testére, fizikai erőire, a nemi élet adottságaira, az élet átadásának módjára. Felteszi a kérdést, nem kell-e jobban bízni értelmében és akaratában, mint szervezetének biológiai ritmusában? Az Egyház tanítóhivatala tehát nem térhet ki a felelet elől. A mai helyzet azt követeli tőle, hogy újra és mélyebben átgondolja a házasságról szóló erkölcsi alapelveket. Meggyőződése mindig az volt, hogy tanítása a természeti törvényt értelmezi a kinyilatkoztatás világánál. Ezen az alapon tulajdonítja magának az illetékességet, hogy joga van tekintélyi ta254
