Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint József: Titok és Értelem
BÁLINT JÓZSEF TITOK ÉS ÉRTELEM A II. vatikáni egyetemes zsinat az egyházi élet megújulásának reményét fejezi ki az Egyházról szóló dekrétum e szavaiban: „Megfiatalítja az Egyházat (ti. a Szentlélek) az evangélium erejével, örökösen megújítja, és elvezeti a Vőlegénnyel való tökéletes egyesülésre. Mert a Lélek és a menyasszony így szólnak az Űr Jézushoz: „Jöjj el!” [i]. A teológia számára ezt így fogalmazza meg: „Isten írott igéje, a szenthagyománnyal együtt, örök alapja a ráépülő hittudománynak. Belőle meríti rendíthetetlen erejét, és belőle ifjodik meg állandóan” [2]. A teológiai irodalom örvendetesen fölpezsdült. Sokszor azonban mintegy a zsinat nevében kérdésessé tesznek olyan vitathatatlan értékeket, amelyeket pedig a zsinat vállal. E szempontból fontos a zsinatnak a következő megállapítása: „a hittudósok folyton folyvást keressék a módját, hogy az addiginál alkalmasabban közölhessék a tanítást korunk embereivel. Hiszen más valami a hitletétemény, vagyis az igazságok, és megint más az előterjesztés módja: persze úgy, hogy a tétel és értelme ugyanaz marad” [3]. Aquinói Szent Tamás a zsinattal teljesen egybehangzóan ezt így fogalmazta meg: „a bölcs előtt kettős feladat áll . . . tudniillik az isteni igazság körül vizsgálódik és vizsgálatainak eredményét közli” [4]. Előtte Szent Ágoston pedig: „Két dolgon fordul meg az írások egész tárgyalása: a megértendők feltárásának módján és a már megértettek előadásának módján” [5]. A „tétel és értelme ugyanaz marad” - mondja a zsinat. S itt a teológia feladatai ugyanazok, mint a zsinat előtt. Ha összetévesztjük az „előterjesztés módjának” kérdését a kinyilatkoztatás adatainak tudományos feldolgozásával, amire az ún. kérüg- matikus irány egyik-másik képviselője hajlik, abból sem igazi teológia, sem igazi kériigma nem lesz. Figyelemre méltó, amit Walter Kasper mond e tárgyban: „Ha a dogmatikát tudományosan akarjuk művelni és nem dilettáns módjára, úgy feltétlenül szükséges kutatnunk a dogmatika sajátos módszerét” [6]. Fontos, hogy a zsinattól kívánt megifjodását a teológiának ne helytelen módszerekkel keressük. Az idézett szerző beszél oly kísérletekről is, amelyeket így jellemez: „küszöbön áll egy hagyomány nélküli, elvilágiasodott teológia veszélye” [7]. Kívánatos dolog ebben a szellemi légkörben arról szólni, amit Szent Tamás mond: „első dolgunk, hogy magáról a szent tudományról szóljunk; milyen az és mi mindent foglal magában” [8]. A teológia a titok, a misztérium és az értelem viszonyának a kérdése. Ezért vállalkoztam arra, hogy e tárgyban néhány kérdést végiggondoljak. A teljességre nem törekszem e sorokban, de néhány kérdésben legalább az alaprajzot szeretném felvázolni. Két dologról lesz szó: 1. Mi a biztosítéka annak, hogy a teológia valóban doctrina sacra legyen? 2. Mik a teológus alkatának legfontosabb jegyei? Mindekét kérdés a misztériumhoz való vonatkozásban oldható meg, erre utal a tanulmány címe. Az Ige oeconomiája „Miután többféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk” [9]. Isten e „szólásban kinyilatkoztatja önmagát és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1, 9), 218
