Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint József: Titok és Értelem
melynek folytán Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által, a Szentiélekben az Atyához járulhatnak az emberek, és az isteni természetben részesülhetnek (vő. Ef 2, 18; 2 Pét I, 4)” [10]. Majd így folytatja a zsinat: „Isten önmagát és akaratának az emberek üdvösségére vonatkozó örök döntéseit akarta kinyilvánítani és közölni, mégpedig avégett, hogy részt adjon az emberi értelem felfogó képességét teljesen meghaladó isteni javakból” [11]. A misztérium tartalmát így jelöli meg a zsinat, teljesen azonosan Szent Pállal: „Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy létezik s hogy megjutalmazza azt, aki őt keresi” [11]. Az egész kinyilatkoztatás e két alap kiépítése. Isten mivoltának és az ember üdvözítésének nagy titkait tár)a fel. Ezzel már adva van a hitelesített tanítói szerv részére a tagolás, a cikkelyekbe való feldolgozás lehetősége. „Isten titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük” - mondja Szent Pál [15]. Szent Tamás azt mondja: „Amiket általában és sajátosan (simpliciter) magában foglal a hit, nem a tudás tárgyai” [15]. E titok felfogó szerve a hit. Ezért mondja Szent Pál a hitről: „A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása” [16]. Amit Isten közöl: hittitok. De emberi nyelven közli. Az ember fogalmainak, képzeletének, egyszóval az emberi ábrázolási mód adottságainak öltönyében. „Amit a kinyilatkoztatás dologi igazságként közöl velünk (res significata) és amit a hittitok mint ilyent képvisel, azt adja a dogma, a hittétel fogalmi meghatározás, lekötés formájában (tehát a jelképi viszonylat és szemléltetés szerint). A kinyilatkoztatás, a hittitok és a dogma tehát azonosak az „igében”, a rés significatában. Ezt jelenti ki a megszólaló Isten és ennek ismeretére vezetnek el fogalmi és -szóbeli meghatározások, a dogmák” [17]. Mivel a kinyilatkoztatás emberi nyelven történik, a tartalomnak bizonyos fokú felfogása már a hitben megtörténik. A kinyilatkoztatás ennek a processus intelec- tualis-nak a felkeltésével megalapozza a teológiát. Az értelem ugyan nem tudja átlátott tartalommá tenni a hittitkot, de a megértés oly fokáig el akar jutni, ameddig ez egyáltalán lehetséges. így az értelemnek nemcsak az un. hitelőzetekben jut igen megtisztelő szerep, vagyis nemcsak a bölcseleti és történeti előfeltételek vizsgálatában, hanem a hittartalom értelmi közelhozásában is. Ha ezt nem tenné, nem lenne számára az Ige egészen emberré. A tudományos teológia funkciói: a heurisztikai, az igazolási és rendszerbeépítési funkciók jelzik fő vonalaiban az értelem munkáját a misztérium világában. Erről bármelyik jó kézikönyvben tájékozódhatunk [18]. A titok és értelem kapcsolatának értelmezésében két oly véglet van, amellyel röviden foglalkoznunk kell. Az egyik a racionalizmus, a másik pedig az irracionalizmus. A racionalizmus legmarkánsabb képviselője az utóbbi időkben Hegel volt. Felfogása szerint „a szabad gondolkodás eredménye egyezik a keresztény vallás tartalmával, mivel ez az ész kinyilatkoztatása” [19]. „A vallás elsősorban képzeteket tartalmaz Istenről... A teológia azonban tudománya ennek a hitnek... Ezt csak úgy kapja meg (ti. a tudományosság jellegét), hogy a megértő gondolkodáshoz halad tovább, ez pedig a filozófia feladata” [20]. Vagyis a vallás tartalma azonos a filozófia tartalmával, csak az egyikben „képzetek” formájában, a másikban pedig fogalom, eszme formájában. Hegel ezzel filozófiába akarta oldani a vallást és a teológiát. E tekintetben kora-középkori elődje Scotus Eriugena, aki így mondja: „Tekintély az igazi értelem rangja, de igazi okadatolás soha nem származhat tekintélyből” [21]. Az ún. bibliai racionalizmus pedig princípiumában, a Szentírásban akarja lehetet- leníteni a teológiát. Ennek ez idő szerinti utolsó felvonása a Dibelius-Bultmann- féle iskola. A hittitkok szentírási megfogalmazása ellen igyekeznek oly módszert keresni, amelynek eredményeképpen a Szentírás eszmevilágából nem maradna más, mint Heidegger exisztencialista szemlélete. A komoly kutatás fényénél kiviláglott módszerük képtelensége mind történeti, mind pedig bölcseleti szempontból. Elég itt 219
