Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Boda László: Világmodellek és túlvilág
azt, hogy ne segíthetné, vagy ne gátolhatná a teológiát, hiszen a klasszikus fizika világképe - mint láttuk - kétségtelenül megnehezítette a teológus helyzetét. De milyen következtetéseket kínál korunk atomfizikai szemlélete? 1. Az új világkép nyitottabb dimenzióival kétségtelenül kedvezőbb helyzetet teremt. Vigyáznunk kell azonban az elhamarkodott apologetika csapdájára [9]. A természettudomány nem bizonyította be, és nem is fogja bebizonyítani a keresztény hit túlvilágának realitását! [10] Tény azonban, hogy akadályokat gördíthet a hit elé, és akadályokat el is távolíthat. A „túlvilág” vagy „alvilág” fogalma egyáltalán nem idegen a mai szemlélet előtt. Materialista gondolkodók is foglalkoznak vele, és bár ők anyagi természetűnek mondják, őszintén elismerik, hogy itt feltevésekre kényszerül az emberi elme. Erre az őszinte vallomásra kényszerül a keresztény gondolkodó is. Ma már nem annyira az a kérdés: van-e túlvilág, hanem inkább az, milyen természetül 2. Mindez meggondolásra kellene, hogy késztesse Harvey Coxot és a keresztény immanentizmus képviselőit is, akik „a tudomány”-ra hivatkozva válnak bizalmatlanná a túlvilág realitása iránt. Modern világunk ellentmondásosságára jellemző, hogy pap mondja ki az evilágiság jelszavát, Weizsäcker személyében viszont egy fizikus veszi észre e jelenségben a „szekularizmus eretnekségét” [11], (amely a sze- kularizálódás természetes fejlődési jelenségével szemben rendhagyó jellegű, és teológiailag elhibázott szemlélet). 3. A teológia és a világkép kapcsolatának tisztább megértése egyúttal fontos lépés a napjainkban sokat említett „mítosztalanílás” vonatkozásában is, hiszen a mítosz legfőbb támasza maga a naiv világkép. Meg kell tehát különböztetnünk a világképet a keretébe foglalt hitigazságoktól, mert - mint Max Brändle mondja: - „A hit nincs ehhez vagy ahhoz a világképhez kötve” [12]. - A világosabb megértés kedvéért kapcsoljunk vissza a bevezető problémáknál említett analógiához. Ha keresztény teológia létértelmezését nagyszabású misztérium-drámához hasonlítjuk, a világ- modellt pedig színpadhoz, akkor beláthatjuk, hogy a színpad elavulása nem teszi szükségképpen elavulttá magát a drámát! - Shakespeare színpada is igen kezdetleges volt mai technikával felszerelt utódaihoz képest. Ennek ellenére a színpad megújulása nem tette elavultá Shakespeare drámáit, sőt talán még méltóbb hátteret biztosít azoknak. Dante Divina commediája is megmarad klasszikus értéknek, jóllehet az a világ-modell, amit keretül használ, ma már naiv és idejemúlt. Valahogy így vagyunk a Szentírással és a keresztény teológia létértelmezésének nagyszabású misztériumdrámájával is. A régi világképek elavultak, bizonnyal a miénk is módosul majd még, de a „dráma” túléli a „színpadot”. Minthogy pedig a mai fizika világképe nem zárja el a kilátást a túlvilág felé, a színjáték újra „előadható”; nem bizonyul tehát „papírdrámának”. — Igaz, a kinyilatkoztatásba vetett hit szükséges ahhoz, hogy ezt a létértelmezést elfogadjuk, ennek a hitnek azonban értelmes alapjai vannak - világképi vonatkozásban is. JEGYZETEK i. J. Jeans: Az új világkép, Budapest, 1944., W. Strotz: Das vergessene Ursprung, 17-36. Freiburg, 1959. - 1. Vö. M. Brändle: Weltbild und Glaube, Innsbruck, 1962., Gál Ferenc: Idő az örökkévalóságban, Budapest, 1963., Szt. Istv. Társ. - 3. A „papírdráma” Németh László szótalálmánya. - 4. Kecskés Pál: A bölcselet története, Budapest, 1943., Szt. Istv. Társ. 253 - G. Gamow: A fizika története, Budapest, 196;., 270. - 6. Vö. Bartha Lajos: Kozmológia, a világmindenség tudománya. Népszerű technika, 1961. IX. 330., Meljuchin: A véges és végtelen problémája, Budapest, 1959. Gondolat, 265. - 7. Gamow i. h. A négydimenziós világ, 196., Einstein- Infeld: Die Evoluzion der Physik, München, 1962. VIII. Aufl. 135. - 8. Vö. L. Boros: Erlöstes Dasein, Mainz, 1966. V. Aufl. 117. - 9. Az apologetikus túlkapásoktól óv W. Büchel: Philosophische Probleme der Physik, Freiburg, 1965. - 10. Rahner megállapítja, hogy Isten nem a fizikai világkép „része”, hanem annak „metafizikai előfeltétele”. Schriften zur Theol. - Wissenschaft als „Konfession”? III. 435. - ii. Die Tragweite der Wissenschaft, Stuttgart, 1964. - 12. M. Brändle i. h. 16. 217
