Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban

Már inkább pásztorjáték a Három Szent Királyok utazása (1767), amelyet Székes­fehérvárott és Győrött nyilván diákok adtak elő. Ebből az egyházias, részben pasztorációs célzatú gyakorlatból bontakoztak ki az ország több részén még századunk elején is élő, elnépiesedett Háromkirály-játékok, amelyeket népünk háromkirályjárás néven emleget. Ezekről azonban még röviden is alig szólhatunk. Különös figyelmet érdemelnek Körmöcbánya (Kremnica) vidékének, továbbá Császártöltés, Felsőrév (Oberufer) és Nádasd (Rohrbach) faluknak felnőtt német Heródes-játékai. A magyar nép körében már inkább csak ünnepi köszöntő formá­jában élnek. Sajátos helyi hagyomány, hogy Mogyoródon lányok járják a Három­királyokat. Az ünnep többi hajdani liturgikus eleméről hazai adatok szűkében alig van mon­danivalónk. Az Egyiptomba menekülő Szentcsalád ismereteink szerint, a karácsonyi hagyo­mányban nem kap önálló részt. Az adventi szálláskeresés, bölcsőjáték más össze­függésbe tartozik. Föltűnik természetesen templomi képciklusokban, továbbá betle- hemes és vízkereszti játékaink jeleneteként. Mindenesetre a szegedi szíjjártók régi patrónusként tisztelték, nyilvánvalóan a szamár kantárja miatt. A kánai mennyegző megünneplése az ország egyes vidékein a vízkereszt utáni második vasárnap történik, amelynek evangéliuma éppen erről szól. E hagyomány, amely olykor Mária mennyegzőjét is magában foglalja, csak az újkorban bontakozott ki. A kutatás előtt egyelőre nem világos, hogy az ünnep a vízkereszt hajdani ünnep­köréből önállósult-e. Megjegyzés. E dolgozat az egyházi év hagyományvilágáról készülő, megjelenésre váró új munkánknak egyik rövidített részlete. A gazdag irodalom és jegyzetanyag felsorolására a meg­szabott terjedelem miatt már nem kerülhetett sor. A szerző azonban ezt a dokumentációt a for­rásokkal együtt, készségesen rendelkezésére bocsátja minden érdeklődő tudományos kutatónak. FŐBB IRODALOM Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Kolozsvár, 1941. - Dömötör Tekla: Naptári ünne­pek - népi színjátszás. Budapest, 1964. - Ernyey József-Karsai Géza: Német népi színjátékok. I—III. Budapest, 1932-58. - Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 939. - Holl Béla: Egy régi magyar betlehemes játék. Vigília 1952. - Horak, Karl: Burgenländische Volks­schauspiele. Wien-Leipzig, 1940. - Kardos Tibor: Régi magyar drámai emlékek. I—II. Buda­pest, i960. - Karsai Géza: Középkori vízkereszti játékok. Budapest, 1943. - Kerényi György: Jeles napok. A Magyar Népzene Tára ΙΠ. - Matbia Károly: Dunántúli karácsonyi játék a XVIII. század közepéről. Vigilia 1954. - Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest, 1940. — Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954. - Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Budapest, 1953. - Radocsay Dénes: A középkori Magyarország faszobrai. Budapest, 1967. — Radó Polikárp: Az egyházi év. Budapest, 1957. - Schreiber, Georg: Der Bergbay in Geschichte, Ethos und Sakralkultur. Köln- Opladen, 1965. - Solymossy Sándor: Főrévi népszínjátékok. Ethnographia 1912. - Stolz, Eugen: Zu den drei Mohren. Volk und Volkstum. Jahrbuch für Volkskunde II. München, 1939. - Szabó T. Attila: Egy XVIII. századközépi betlehemes játék. Erdélyi Múzeum. 1946. - Szép ájtatos Imádság és énekek a három szent királyhoz, úgymint: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár mindenféle lelki s testi kár e veszedelem ellen. Budán, 1863. Bagó Márton. - Thoemmes, Elisabeth: Die Wallfahrten der Ungarn an den Rheim. Aachen, 1937. - Sajnos, Karl Meisen könyvéhez (Die heiligen drei Könige und ihr Festtag im volkstümlichen Glauben und Brauch. Köln, 1949) nem tudtunk hozzájutni. 205

Next

/
Oldalképek
Tartalom