Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Szennay András: Tudomány és vallásos hit
SZENNAY ANDRÄS TUDOMÁNY ÉS VALLÁSOS HIT Problematikánk egy konkrét, egzisztenciális tényből indul ki: a 19. század scientiz- musának örökségét hordozva, ma is akadnak szép számmal emberek, akik vallják a tudomány embert boldogító voltába, mi több, mindenhatóságába vetett hitet. Hisznek az előbb-utóbb minden emberi nehézséget, sorsproblémákat is feloldani képes tudomány erejében és bizonyos misszionárius lelkülettel hirdetik is ezt a hitet. Tudományra építő olykor természettudományosnak mondott világnézetet vallanak. Mindjárt elöljáróban megjegyezhetjük, hogy az ilyen törekvések elfelejtik: a tudománynak ily központivá, ily fundamentummá tétele, a vele való ilyen szemléletű foglalkozás egyoldalúvá teszi az embert, érzéketlenné a teljes látásra, lelkileg-szelle- mileg pedig előbb utóbb kiszárítja [1]. Mi több, ez a szemléletmód nem csupán egyéni, de tömeges tragédiákhoz is vezethet. Ezen az úton az embert szolgálni hivatott tudomány, az „ember tudománya”, csonka emberré, sőt embertelenné is képes tenni. Napjainkban tán különösen aktuális idézni A. Portmann szavait, aki a modern egyetem hibáinak gyökerét keresve mondja: „Nemde épp az a modern egyetemek tragédiája, hogy azokon sokan úgy vélték, hogy a tiszta tudományosság nevében az embert és az emberit kikapcsolhatják?!” [2]. Hogy napjainkban a tudományba, annak mindenhatóságába vetett hitről szólunk, hogy e „tudományhit” nem csupán a keresztény apologetika rémlátása, a hitvédő munkának egy nem létező fantom felé forduló válasza, ennek igazolására legyen szabad itt a neves fizikusnak és filozófusnak, Carl Friedrich von Weizsäcker-nek könyvére, annak bevezető megállapításaira utalnunk [3]. Kétségtelen tény, hogy korunk a kart karba öltő tudomány és technika világává fejlődött. Mindezt fölösleges bővebben igazolnunk. Az is szembetűnő, hogy napjaink átlagembere a tudományon (science) mindenek előtt természettudományt ért. „Tudományos világnézeten” sokan pl. a természettudományos úton megalapozott ideológiát értik. Kétségtelen továbbá, hogy a tudomány jelentősége korunk emberénél túllépett már a merő technikai alkalmazás határain. Már-már azt mondhatnék, hogy a tudomány sorsunkat, boldogságunkat vagy épp végzetünket jelentheti, bizonyos fokban tehát egzisztenciális alaptényezőt jelent korunk tömegei számára. Weizsäcker mindezzel kapcsolatban két tézist állít fel: 1. a tudományba vetett hit napjainkban az uralkodó vallás szerepét vette át, és 2. a tudomány jelentőségét korunk számára - legalábbis ma - csak olyan fogalmakkal világíthatjuk meg, melyek kifejezetten kétértelműek [4]. Valóban úgy tűnik, hogy korunk számos tudósának, de még több átlagemberének lelkében a tudományba vetett, már-már vallásos színezetet öltő hit a keresztény hitet pótolja. S mivel valamit pótol, egyben a pótlandónak minden feladatkörét is igyekszik betölteni. Így pl. a legsúlyosabb egzisztenciális alapkérdésekre is választ kíván adni. Ha pedig ez nem sikerülne, akkor a jelentkező konkrét és „tudományosan” meg nem oldható kérdésekről kijelenti, hogy azok „ál-problémák”, „ál-kérdések”, tehát nem is kell velük foglalkozni. Persze, a hétköznapi ún. „hit” és bizalom pl. a repülőgép, az elektromos készülék stb. megbízható működésében még aligha mérhető a vallásos hit emelkedett világához. Tudjuk ugyanis, hogy ezt a hitet a titoknak, a misztériumnak világa érinti meg és hatja át. A tapasztalás azonban mégis oly jelenségeket tár elénk, hogy 206
