Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban
így a barokk theatrum sacrum világát, káprázatát idézi az a hódolat, amelyet - nyilván hazai előzmények és párhuzamok mintájára - a Moldvában működő magyar jezsuiták rendeztek az 1647. esztendő vízkereszt napján a vajda tiszteletére, akit Bandinus püspök, a moldvai katolikus magyarság apostoli vizitátora üdvözölt. A menet a parókiáról indult el. Tizenkét angyalnak öltöztetett gyermek előzte meg a papok karát, valamint a három koronás király, akik az ünnep titkát idézték. A fából faragott napot és holdat két szép arcú gyermek így vitte: az aranyruhás nap fényes sugarakat szórt, amitől a gyermek homloka és ábrázata rózsaszínben tűnt föl. Így üdvözölte fejedelmet. Éppen így ragyogott az ezüst hold teljes képe is, melyet koszorú gyanánt fényes kis felhők körítettek, amitől a gyermek homloka és arca egészen festőivé vált, és így gyönyörködtette a fejedelmet és főembereit. A két gyermek pajzsokat tartott a fejedelem és az ország címerével a fejedelmi trón előtt, az udvari emberek jelenlétében. A nap és a hold a Szűzanyának szolgált. Az ő képét tartották: a nap kelet felé, a hold nyugat felé mozgott, táncszerű mogással. A Szűzanya a kisded Jézust megmutatta a bölcseknek, képe fölött pedig fényes csillag forgott. A menet közeledtére a fejedelem fölkelt a trónról és födetlen fővel várta áldásunkat, imádságunkat, a szentelt vízzel való meghintést, majd pedig a keresztet megcsókolta ... Ez a szakrális reprezentáció, felvonulás később a vízkereszti házszentelésbe szívódott, majd egészen elnépiesedett. A kolozsvári jezsuita kollégium évkönyvei szerint a XVIII. század legelején három ifjút megkoronáztak és felöltöztettek, hogy a napkeleti királyok személyét képviseljék. Ezeket a magyarok között magyar versekkel, más nyelvűeknél pedig deákul üdvözölték és imádták az újszülött Királyt egy kép előtt, amely Jézus születését és a pásztorok imádását ábrázolta. A három ifjú hármas ajándékkal: arannyal, tömjénnel és mirrhával is megtisztelte a képet. Közben a pap a házak szentelését végezte. E jámbor látványosság megtekintésére az utcákon és házakban nagy számú nép csődült össze, katolikusok és protestánsok egyaránt. A népszokásként, ünnepi játékként élő, de már halódó háromkirályjárás első hazai, anyanyelvi említése a XVI. századból származik. Héderváry Lőrinc egyik levelében (1540) ezt írja: Osztón az csillagéneket, ha meg vagyon kegyelmednek, küldd alá. Ha több énekeket szerezhetsz, azért is légy érte, mert jó gyermekem vagyon itt egy. Jó szava vagyon, kit ha meg nem oltalmazhatok, felküldöm kegyelmednek. A szokást a protestáns puritanizmus elítéli. A kassai városi tanács a csillaggal való farsangolást már meg is bélyegzi. A csillaggaljárók, farsangosok 1617-ből való följegyzése szerint éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak, sőt még az asszonyt állatok is éjjel farsangolnak, férfiúi ruhába öltözvén A tilalom hiábavaló volt, mert 1633-ban megismétlik: Ezidőn újra bátorságosan majmoskodnak vele. Mivel penig mig édes Idvezitőnknek születését nevetséges játékra és részegségre fordítják, mostaniul fogva ennek utána soha ne legyen. Az ki cselekszik, Isteniül várja haragját fejére, mert afféle komédia azokat illeti, akik mégis az pápai setétségben vadnak, vagyis római katolikusok. Lassan a szövegek is föltűnnek. Már magyar nyelven szólal meg a Rhitmi pro Epiphania Domini in processione (1684) után), amely népi betlehemezéseink hangját is elővételezi. A Háromkirályok mellett megjelennek benne a pásztorok is. Ebből az tűnik ki, hogy az ádventi betlehemezésre és a vízkereszt napján, hetében történő háromkirályjárásra való időbeli és műfaji megoszlás ekkor még aligha következett be. A játékot Ecseg palóc faluban a helybeli ifjak Szentkereszt-társulata adta elő. Idő szerint most Edj kis Tractus következik, amelyet Brassó városában jegyeztek föl (1751). Alighanem hétfalusi, evangélikus eredetű. 204
