Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban

Én fölkelek a mai nap az Atyának -(- és Fiúnak -j- és Szentlélek Üristennek -j- nevében, akiknek nevében én megkeresztelkedtem. Ezek őrizzék meg az én véremet, testemet, telkemet és életemet, amelyet énnekem maga az Ür Jézus Krisztus, Istennek szent Fia adott. Én áldott akarok lenni a Jézusnak + Máriának -f- és Józsefnek + szent nevében. A szent három kirá­lyok: Gáspár Menyhárt -)- és Boldizsár -f- legyenek az én útaimban vezérlőim. Az ég legyen az én oltalmam és a föld az én bátorságom. E bat szent személy legyen mindenkor énvelem, és vezérlőim minden én dolgaimban, hogy énnekem semmi gonosz ne ártson, hanem mindenkor Atyaisten + Fiúisten j- és Szentlélek Úristen + Gáspár -f- Menyhárt Boldizsár + legyetek énvelem minden dolgaimban, utazásaimban és veszteglésemben, akár legyek én vízen, akár földön. Ezek oltalmazzanak meg engemet az ő erős karjukkal: az Atyaistennek ajánlom maga­mat, a Fiúistennek adom magamat és a Szentlélek Üristennek ajándékozom magamat. Az áldott Szentháromság legyen én fölöttem, Jézus, Mária és József legyenek én előttem, Gáspár, Meny­hárt és Boldizsár legyenek hátam mögött most és mindörökké, miglen bemegyek az örökkévaló örömbe és boldogságba, amelyre segéljen engem az Úr Jézus Krisztus. Amen . . . Jézus, Mária és József legyenek én előttem, Gáspár, Menyhárt és Boldizsár legyenek hátam mögött, most és mindörökké. Amen. Nagyon valószínű, hogy e fordításnak tetsző imádság más népeknél, más nyelve­ken sem ismeretlen, a kérdést azonban kellő előmunkálatok, illetőleg források hiá­nyában nem tudjuk eldönteni. A három szent királyok rózsafüzére Orosz István jászladányi búcsúvezető szent­ember jámbor leleményének látszik: az olvasó 3 szem és 3 tizedből áll. Hiszekegy, Dicsőség, Miatyánk. Az üdvözlet: Üdvözölünk titeket kisded Jézusnak kedves vendégei, Gáspár, Menyhárt és Boldizsár, ki a királyi palotát elhagyva, messze távolban felkerestétek a kisded Jézust, a betlehemi istállóban felleltétek, aranyat, temjént, mirhát ajándékoztatok neki. Nép: Imádkozzatok értünk bűnösökért Jézusnál, most és halálunk óráján. Amen. Orosz István kéziratából, sajnos, nem tűnik ki, vajon búcsúsok imádkozták-e, hogy zarándokújukat a Háromkirályok is oltalmazzák. Ez azonban föltételezhető. Jellemző patosfai hiedelem szerint azokat, akik egész életükön át megböjtölik az ünnep vigíliáját, haláluk óráján a Háromkirályok nem hagyják el, hanem Jézushoz vezérlik őket. Az ünnep liturgiájának archaikus középkori világát meggyőző erővel idézi a győri Stella, amely egyúttal a román műveltség hazánkban való korai térhódításának is méltó bizonysága. A fiatal magyar kereszténységet Nyugat, főleg Franciaország és a Rajnavidék liturgikus közösségébe kapcsolja ez a Tractus Stellae, azaz csillagjáték, amelyet a XI. század végén Hartvik püspök idejében a győri székesegyházban adtak elő. Ez a műfaj legkeletibb megjelenése Európában. Amíg a nyugati szövegvariánsok a Háromkirályok hódolatát nagymise közben, a papság és hívek felajánló körmenetében jelenítik meg, Győrben sajátos módon haj­nalban sor kerül rá: ad matutinum post nonum responsorium fiat tractus stellae. Ezen nemcsak az egyháziak, hanem a világi hívek is biztosan részt vettek. Utána nálunk is nyilvánvalóan hódolat és felajánlás következett. A Tractus Stellae liturgikus szelleme és a nemzeti nyelvű szövegek devocionális világa között átmenetet képviseli minden esetre Janus Pannonius 1450 tájáról szár­mazó költeménye: in Epiphaniam, amely Kardos Tibor fejtegetése szerint élőkép, illetőleg bábjáték magyarázatául szolgált. Deákok adták elő rekordálás, vagyis az ünnepről szóló játékos megemlékezés közben, esetleg a királyi asztalnál is. Erede­tileg templomi használatra készülhetett, mert hűen ragaszkodik a vízkereszti zsolozsma menetéhez. Mielőtt a játék további történetét, alakulását követnénk, röviden utalnunk kell arra, hogy az ünnepélyes vízkereszti fölvonulás a későbbi századokban is fölbukkan, de most már nem liturgikus megnyilatkozás, hanem inkább ünnepi reprezentáció. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom