Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban
A vendégfogadók, szállodák neve, cégére, címere is szerte az európai katolikus világban e három, részben szerecsennek tartott szent vándorra emlékeztetett: Három Király, Három Szerecsen, Három Korona, majd a képzet fokozódó elhalványulásával Szerecsen, Korona, Magyar Korona, Magyar Király, sőt Angol Királynő. Szegeden is volt a múlt század elején Három Korona nevezetű fogadó. Az utcát is a cégéréről nevezték el: Háromkorona utca. Ez az árvíz (1879) után a jellegtelen Korona utcává szürkült. Ugyanekkor volt Szegeden, de másik helyen Három Király vendéglő is. A Háromkirályok nevét az útra indulók valamikor a térdükre kötötték fáradság ellen talizmánul. Akik hosszú útra készültek, a középkorban misét (missa de tribus regibus) végeztettek, ezenkívül érmet viseltek a tiszteletükre. A gyakorlat eleven lehetett, hiszen a hitújító Szkhárosi Horvát András nem megy el korholó szó nélkül mellette: Reggel ha indulunk, messze útra megyünk, Három szent királtul segítséget kérünk, Bölcsős ereklyét nyakunkban függesztünk. A hagyomány évszázadokon át szívósan élt népünk körében is. „Induljunk hát csak el - mondja a hagyomány ismeretében Tömörkény István - Gáspár, Menyhárt, Boldizsár nevében, kik szintén elindultak és jó sokáig utaztak, míg célhoz értek.” Népi utókorában ebben az összefüggésbe tartozik, vagyis a jó utazást, szerencsés járást-kelést, boldog megérkezést szolgálja, oltalmazza egy Háromkirályok napjára rendelt régi szentelmény is, amelyet a hazai egyházi gyakorlatból nyilvánvalóan a jozefinizmus száműzött. A szegedi tájon még ma is élő, bár hanyatló szokás, hogy esküvőre menet a menyasszony, olykor a vőlegény cipőjébe, illetve csizmájába régi Szűz Mária képével díszített ezüst pénzt, máriahúszast tesznek, hogy ha rontásba lépnének, ne foghasson rajtuk. Egyébként is -igen sokan hordanak, különösen az öregebb nemzedék ilyen máriahúszast a zsebükben, ami különben a családban vándorolni szokott nemzedékről nemzedékre. Azt hisszük, nem tévedünk, amikor ezt az ezüst máriahúszast egy régi, még a XVIII. században is virágzó szentelménnyel hozzuk kapcsolatba. Háromkirályok napjának a víz- és krétaszentelés -mellett még volt egy sajátos, hajdan contra obsessos daemoniacos, vagyis boszorkány-nyomás ellen alkalmazott szentelménye, ami régi liturgikus művekben így szerepel: benedictio in Festo Trium Regum trium munerum pretiosorum. Ilyenkor szentelték az aranyat, tömjént és mirhát. Az arany helyett azonban a szegények ezüstpénzt is szentelhettek. Kegyelemközlő hatásait egyik hazai liturgikus köynvünk, a Fasciculus Triplex így jellemzi: x. Repellit languorem corporis. 2. Cum humili, & contrito corde portatur, conducit ad animae, & corporis salutem. 3. Sicut Aurum est a natura purum, durum, & splendidum; sic benedictum Aurum, cor purificat, facit ardens, & Spiritu Sancto plenum. 4. In memoriam revocat aureum Regnum Christi D omini, & nostram aeternam auream coronam. A megszentelt ézüstpénz természetesen nagy becsben állott a család tagjai előtt és karizmatikus jellegét megtartotta akkor is, amikor a szentelmény az egyházi gyakorlatból kiveszett. Sajátságos, bár érthető, hogy nem lehet helyettesíteni más, esetleg szintén Máriát ábrázoló későbbi pénzdarabbal. Egy régi, közkedvelt, ponyvairodalmunkban is megtalálható reggeli imádságban a hivő lélek magát és egész napját, napjának járását-kelését, ügyeit, dolgait a Háromkirályok oltalmába ajánlja: 202
