Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - Bálint Sándor: A Háromkirályok a régi hazai hagyományban
A bárom szent királyoknak, Gáspár, Boldizsár és Menyhár vala nevűk, kik Uronk Jézushoz jővén, imádták ötét tizenharmad napi gyermökkorában. E nömös szent királyok napkelet felé való Persidának tartományából tárnádénak, mely Belsőindiának neveztetik és Sábaországnak, miért a Sába nevű folyóvíz általfolyja az országot. Ezök közül a Gáspár király mikoron Uronk Jézushoz füvének, hatvan esztendős vala, Boltozsár negyven, a Melkior kegyig húsz esztendős. Ezek mindhárman nagy természettudó bölcsek vala. Az ég forgásának tudományába igen esme- retet vettek, s a Bálám prófétának, ki bálványimádó papfok vala a pogányoknak, maradéki valónak. Mely Bálám imezt prof étált a vala az ö nemzetiséginek: Jákob pátriárkától csillag támad, és vessző támad Izraeltől és megveri e vessző Moábnak hercegit. E jövendőmondást e pogány prófétával az Úristen idvezitenkről mondató, jóllehet ő maga sem érté: ki a zsidó nemből vala támadandó, és az ördögöknek hatalmokat megtörendő. E királyok ezt érték rajta, hogy mikoron e vessző azt a hatalmas királyi földet és mennyit birnája. Szilettetik tahát új csillag jelönjék az égön. Minek okáért a Bálám fiai, Aranyszájú Szent János mondja, tizenkettőt választónak közülük, s ha valamelyik meghal vala, annak fiát állatják vala a helyében. Ezök mindön esztendőbe hárman-hárman egy hónapnak utána szerrel-szerrel fölmennek vala a nagy magas Vittorialis nevű hegyre és ott lakván harmadnapég nagy szenvedetösségben megmosódnak vala. . . s imádják vala ennek utána az Úristent, kérvén ötét, hogy a csillagot, kiről szólt vóna az ő atyjok, a Bálám megmutatnája nekiök. Mikoron azért karácsony napjának éjjelén vigyáznának, az újonnan teremtött csillag megjelönék nekik. S miképpen vizkereszt napján megmon- daték, a zsidóknak születőit királyt megjelönték, és vond az ő kévánságokat arra, hogy hozzája mennének és imádnáják e felségös nagy királt. Kik mikoron a parancsolatot beteljesítették vóna, más úton térének meg országokban, angyali jelönetből. Kik jóllehet elhagyván a pogányságot, azután Uronk Jézusnak hívei lőnek, de maga a víznek keresztségét fel nem vették vala, mig a Szent Tamás apostol az ldveziténknek hitét ott nem prédikálja. Mely szent apostol, mihelyt őket a hitnek ágazatira megtanitá, és megkörösztölé, meghagyván mindenik a királyságot, ő prédikátortársi lőnek. Kik azon országba kimúlván Urban, vitettenek az Isten országába. Kiknek testöket a Nagy Konstantinus császár Indiából hozattatá Konstancinápolyba, s idöjártába a Szent Eustorgius pispök Mediolanonba hozd. Onnan az Úristen akarattyából nagy Kolonnyában. Ott nyugosznak mastan egész testökben a jó Isten tisztességére, ki áldott legyen mindörökké. Amen. A Gesta Romanorum Háromkirályokról szóló példázatára csak utalunk. Régi szövegeinkből is kitűnik, hogy a Háromkirályok tiszteletének az Újszövetség, illetőleg a liturgia mellett Köln városa a fő forrása. Természetes tehát, hogy a mi magyarországi kultuszunk is bőségesen merített belőle. Merített pedig az Aachenfahrt, vagyis az Aaachenbe hét évenként ismétlődő búcsújárás révén, amelyen évszázadokon át egészen lf. József tiltó rendelkezéséig magyarországi zarándokközösségek is megfordultak. Útjukban Köln városát sem kerülték el. Helyi mondaszerű kölni hagyomány szerint itteni időzésük régi fogadalomból történt, amelyet egyszer nagy ínség idején tettek a Háromkirályok tiszteletére. Zarándokaink nemzetiség szerint lehettek hazánkba vándorolt vallonok és németek ivadékai, de természetesen magyarok is. Búcsúsaink Kölnben hat hétig tartózkodtak, maga a város látta őket vendégül. Rendesen május második felében érkeztek ide. Később csak június elseje után eresztették be őket a Hahnentor nevezetű kapun, ahol tolmácsok és kórházi emberek ellenőrizték őket, van-e útlevelük, és nem hurcolnak-e be valami járványos betegséget. Amikor minden vizsgálat megtörtént, a magyarok imádkozva és énekelve bevonultak a székesegyházba. Huszonnégy férfi kivált közülük és előre sietett, hogy a nagyharangot ünnepélyesen megkondítsa. Legnagyobb, búcsúval járó tiszteletben a Háromkirályok ereklyéje részesült, amelynek 62 fontos gyertyát ajánlottak föl. Imádságaik egy Prágában őrzött kódexből kiadásra várnak. Egyéb, már szorosan nem a Háromkirályok kultuszához tartozó részleteket, tiszteletadásokat a magyar búcsújárásról készülő munkánkban mutatunk be. Ott szólunk majd a magyar búcsúsok híres táncáról is, amelyet a rajnavidéki németek mindig nagy érdeklődéssel vártak, és ugyancsak megbámultak. Bibliai utazásukból, de a kölni búcsújárásból érthető, hogy a három napkeleti király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónusa lett. 201
