Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 1. szám - Paskai László: A célszerűség mai szemmel

zem, hogy „miért ilyen” a kölni dóm, „miért ilyen” anyagból áll, erre a kérdésre már a téglák természetéből nem adhatok feleletet.

4. A célszerűség, mint irányítottság, rendezettség nyilatkozik meg az anyagvilágban. Ha ennek a természetét közelebbről vizsgáljuk, kettős arculatot mutat.

Ismét az emberi alkotás problémájából induljunk ki. Az autó feltételezi az irányítottságot; de ez az irányítottság csak az autó elkészülésére vonatkozik; amikor már elkészült, nincs tovább szerepe. Ha viszont azt látom, hogy az autó működésben van, karambol nélkül halad a forgalmas utcán, kikerüli a váratlan akadályokat, akkor nyilvánvaló, hogy működés közben is nyer irányítást. Ebben az esetben is az autó haladása, irányváltoztatása mint fizikai folyamat teljes mértékben megmagyarázható a fizikai törvények alapján; de ezen túlmenően még a működés közben szereplő irányítottsággal is rendelkezik.

Ennek megfelelően kétféle lehet az irányítottság, amit az anyagvilág megmutat: lehet statikus, ami az egységesítést eredményezi, és lehet dinamikus, ami működés közben játszik szerepet.

5. Ha az anyagi részek irányítottsága, rendezettsége, egysége nem a részek természetéből következik, akkor a célszerűség érvényesülése túlmutat a részek természetén: feltételezik a tőlük független irányító tényezőt. Maradjunk az autó példájánál: mindenki előtt világos, hogy azt valakinek előbb ki kellett gondolni, megvolt a lehetősége, hogy az alkatrészeket rendezze. Ha látom az óvatosan haladó autót, önkénytelenül is tudom, hogy valaki irányítja. Ezért az autó, mint az anyagi részek egysége és az anyagi részek folyamata bizonyos formában magán hordja az elkészítőjének a nyomait is. Az autó nem érthető meg teljesen az elkészítője és vezetője nélkül.

Összefoglalva: a célszerűség problémaként nem a fizikai folyamatot állítja elénk; ezt kifejezetten fizikai hatásokkal kell megmagyarázni. A kérdés lényegében ez: hogyan magyarázhatom meg az egységet, az irányítottságot? Ez pedig az összetevő részeken túli tényezőre utal, sőt valamit megmutat az irányító tényező természetéből is.

Itt az emberi alkotásokból indultunk ki ugyan, de abból a szempontból, hogy az anyagvilágban hogyan mutatkozik meg a célszerűség érvényesülése. Ez lehetővé teszi a célszerűség megállapítását akkor is, amikor az embert, vagy általában az irányító tényezőt közvetlenül nem ismerjük. Ennek megfelelően nem szükséges előbb a célra irányítót ismernünk; ha az anyagvilágban találunk olyan irányítottságot, ami semmiképpen sem következik a részek természetéből, akkor jogosan következtethetünk rajta kívül álló irányító tényezőre. De ebből az is következik, hogy nem lehet a célszerűséget eleve leszűkíteni a célszerű emberi cselekedetek területére; ha világosan megállapítható az irányítottság ott, ahol nem szerepelhet a célszerű emberi tevékenység, akkor ez az irányító tényező másban keresendő. A bölcselet feladata annak a keresése, hogy a tapasztalati világban található-e ilyen értelemben célszerűség, és ha igen, akkor ennek az eredetét kell meghatároznia.

A célszerűség feltétele és felismerése

I. Az elmondottak arra mutatnak rá, hogy az anyagvilágban lehetséges az irányítottság. Irányítottságról viszont csak akkor beszélhetünk, ha a részek természetében megvan a lehetőség - bármilyen kis mértékben is — valamilyen külső irányítás befogadására. A könyvtár könyvei azért rendezhetők, mert természetüknél fogva közömbösek, hogy hová kerülnek; ha az egyes könyveket csak előre meghatározott helyre tehetnénk, akkor semmiféle rendezés sem volna lehetséges. A célszerű em19