Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek
a kb. 260 milliót számláló Afrikának 40 százaléka ma is pogány, a katolikus keresztények létszáma pedig 30 millió körül mozog. Óriási eredmény ez 100 év alatt, amely újabb feladatokra ösztönöz. Afrika jövője nagyrészt az egyház jövője is - ezt vallják ma is a Fehér Atyák. Luzernben találkoztam egyik elöljárójukkal, aztán Widnauban többekkel, rendházuk egyszerű falai között. Szegényen és szerényen élnek a gazdag Svájcban éppúgy, mint a szegény Afrikában. A rendház főnöke éppoly egyszerű, magátólértetődő természetességgel vezette TEOLÓGIAI JEGYZETEK BERNHARD HÄRING ELÖADÄSA BUDAPESTEN. A hallgatók számára nagy élményt jelentett Bernhard Häring professzor előadása, amelyet június 4-én a Hittudományi Akadémia dísztermében tartott. Az állandóan változó, eleven valósággal szembenálló ember számára a legnehezebb feladatok egyike - a megfogalmazás. Ez mindig egyet jelent a szellemi birtoklással. A fizikai jelenség és a matematikai képlet; az élők világa és azok rendszerbe foglalása; a történelem és az események értése között szinte áthidalhatatlan a feszülség. Mindenütt felbukkan az állandóság és változás ősi antinómiája. Minél differenciáltabb a jelenség, annál nehezebb az érteni akaró ember feladata. Érvényes ez a tétel az ember világában megjelent Isten-Krisztus vonatkozásában is. Kimondhatatlan, mégis mindig beszélünk róla. Kimondta öt Péter és Jakab apostol, Pál és Ágoston, III. Ince és Assisi Szentje; megfogalmazták, megélték Krisztust korok és emberek, mégis kimondhatatlan maradt a maga isten-emberi teljességében. Az ember-léttel együtt azonban vállalnunk kell a feladatot, hogy értsük és helyesen értsük; éljük és helyesen éljük saját emberségünket, vagyis az eleven valóság végső kiteljesedésére - Krisztusra tekintve - megtaláljuk önmagunkat. Egyes korok korlátolt szemléletén túl, teológiai rendszerek határait átlépve, a szeretet nyugtalanságával, a velünk és bennünk működő Szentlélek erejével, állandó megújulással kell megközelítenünk, értenünk és élnünk Krisztust. „Akzentieren, immer auf Christus zeigen, denn Er ist das Wort und die Antwort.” Mert ó az egyetlen olyan Űt, aki célhoz visz; az egyetlen Igazság, akit valamennyire mégis megközelíthetünk és az Élet, akiben kiteljesedhetünk. Absztrakciók helyett ............müssen w ir die ständige Gegenwart Gottes sehen ... Gott der immer wirkt!” Amint Krisztus személyében megjelent közöttünk az Isten. „A történelemnek és saját életünknek az az értelme... dass wir dieses Wort hören, aufautóját a gyönyörű Vierwaldstätter See partján és a csodálatos svájci hegyek között, hogy megmutassa hazájának új templomait, ahogyan éveken át Ruanda Burundi szinte járhatatlan, vadon útjait gyalogolta végig. Sohasem felejtem el az egyik „pihenőre” hazaérkezett, viharedzett misszionárius arcát, miközben közelgő visszatéréséről, munkájáról beszélt sugárzó jókedvvel és optimizmussal, az egyetemes krisztusi szolgálat örömével. Ök Afrika jövőjének és az egyház jövőjének névtelen hősei. csanAd béla nehmen - dass wir in Christus eingegliedert werden — Krisztus tagjaivá legyünk - hogy Isten legyen minden mindenben!" A keresztény erkölcs, személyes párbeszéd „Wort und Antwort” — Krisztusban. „De nem szabad romantikus magányba-vonulással azt mondanunk: Ich stehe allein mit Gott”. Krisztus nemcsak az egyes emberé, ö azonosította magát minden emberrel — a közösséggel. A katekizmus fogalmazása szerint: a szentség látható jel, ami kegyelmet, isteni életet közvetít. Krisztus személyére teljes egészében illik ez a mondat. Ö az isteni élet látható közvetítője. Az isteni élet pedig - szeretet. Az Egyház a velünk és bennünk élő Krisztus, ezért az Egyháznak és minden kereszténynek vállalnia kell a nagy feladatot: „Die Liebe Christi sichtbar zu machen!” A morális, az isteni élet megfogalmazása. Krisztus azért jött, mert az Atya szeret minket és az Egyház is azért él, mert az Isten szereti az Embert. „Die Kirche lebt in der Liebe, die sie ins Dasein gerufen hat”. A szeretet több mint a törvény. A keresztény erkölcs - látás a szeretet fényében. „Die ganze Moral muss eine Sicht der Liebe sein!” „Ama et fac quod vis” - mondja Ágoston. Szeretet és szabadság összetartoznak. Meg kell fogalmaznunk a „szabadság teológiáját!” Nem a jogtalanság, hanem a szeretetben végzett szolgálat szabadságát. „Gabe Gottes - eine Verpflichtung zum Dienst!” Isten ajándékozó szeretete szolgálatra kötelez bennünket. „Dienst an jedem Menschen”. Szolgálat a mindennapi életben, szolgálat a konkrét társadalomban! így lesz az isteni élet Krisztusban, önmagunkban - megközelíthető számunkra. így lesz „látható” a szentség. „Die Profeten haben gegen die tote Religion ebenso gewettert, wie Karl Marx gegen den formalistischen Kult”. Tanúságot kell tennünk arról, hogy a keresztény erkölcs elsősorban életet jelent, hogy rajtunk, az Egyházon keresztül mindenki számára megsejthető legyen a „Kimondhatatlan” és Krisztusban kifejezett 191