Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 3. szám - FIGYELŐ - Bochkor Ádám: Orvosi beavatkozások az ember életében
A hitoktatás módszere induktív és élmény- szerű, ami egyúttal biztosítja mind a hitoktató és a növendék megbeszélésszerű együttdolgozását, mind a hitoktatás és a vallásos családi nevelés eleven kapcsolatát. A szemléltetés már jóval az anyag feldolgozása előtt, a tankönyvek kiállításában szerepet kap. Tisztázandó részletkérdés és probléma még bőven akad. Az úttörőket és kísérletezőket mindenesetre az a cél vezette munkájukban, hogy „a hitoktatának visszaadják az életszerűséget, azaz olyan hitoktatást tegyenek lehetővé, amely közelebb van a hit forrásaihoz, a növendékek lelkivilágához és a modern világhoz, amelyben élnek” (R. Giannatelli). IRODALOM Avec le Seigneur. I—II. Fribourg, 1964/65. - Nous enfants avec le Seigneur. I—II. Fribourg, 1964, 1966. (Vezérkönyvek.) - Directoire de pastorale catéchétique. Ed. Fleurus, 1964. - Fonds obligatoire. Association Episcopale Ca- téchistique, 1967. - P. habin: Options pour une éducation de la foi des jeunes. Lyon, Ed. du Chalet, 1966. - P. Babin: Méthodologie pour une catéchese des jeunes. Lyon, 1966. - Catéchese (folyóirat) 7. évf. 29. sz. 1967. október. - Dokumentumgyűjtemények a francia gimnáziumi hitoktatás számára: Dentin (szerk.) Ensemble 5 sorozat. Amiens; Pavreau (szerk.) Lumieres sur la route. Paris; Berthier: Vivre, c’est le Christ. 2 sorozat. Paris; Babin-Bagot (szerk.) Le sei de la terre. Tours; Babin: Monde et foi. Lyon. - La scoperta del Regno di Dio. I—III. Torino-Leumann, 1965-1966. A hozzá kiadott munkafüzetek és Vezérkönyvek (Guida) uo. 1966. - L. Csonka: II Padre dei cieli ci ama. Torino-Leumann, 1967. — L. Csonka: II Padre ci chiama. Torino-Leumann, 1967. Mindkét könyvhöz vezérkönyv is. - Negri-Cionchi: Cieli nouvi e mondi nouvi. Torino-Leumann, 1967. - Orientamenti Pedagogic! (folyóirat) 1967. évi 2. sz. R. Giannatelli ismertetése a „La scoperta del Regno di Dio” c. hittankönyvről. - Initiation Chrétienne. IIV. Montreal-Québec, 1965—1967. — De nieuwe Katechismus. P. Brand. Hilversum-Antwerpen, 1966. - Grundlinien heutiger Katechese, München, 1967. - Rahmenplanen für die Glaubensunterweisung. München, 1967. - Mi- helics Vid: Mi a valóság az új holland katekizmus körül? (Vigilia, 1967. π. szám.) VÖRÖSS FERENC ORVOSI BEAVATKOZÁSOK AZ EMBER ÉLETÉBEN Dr. Kautzky Rudolf professzor a hamburg- eppendorfi egyetemi klinika neurochirurgiai osztályának igazgatója 1967. június 30-án nagy jelentőségű előadást tartott a fenti címmel. Előadásának elején Kautzky professzor hivatkozik azokra a gyógyászati, radiológiai és főleg sebészeti beavatkozásokra, amiket a világ számos helyén végeznek szakorvosok. Csak néhány példát soroljunk fel. Hivatkozik a fogamzás szándékos irányítására, akár pozitív vagy negatív értelemben, vérátömlesztésekre, mikor a terhes anya a magzatát még nem szülte meg, vagy gondoljunk a világra jött éretlen magzatok életben tartására irányuló fáradságos és sok gondot okozó eljárásokra. Rosszindulatú daganatok esetében lehet például majdnem a fél agyvelőt, vagy az arc, illetve más testrész tekintélyes hányadát eltávolítani. Ma már ismét előtérbe került a szervátültetés, transplantatio kérdése. Nem életfontosságú szervek, illetve testrészek (pl. bőr, ideg, ín, ér, csont, hormonális szervek stb.) átültetését már régebben ismerik. A sajtó és szaklapok révén tudomásunk van arról, hogy egyik életfontosságú szervünknek, a szívnek súlyos betegsége vagy sérülése esetén ép szív átültetésével próbálkoznak egyes sebészek életmentés céljából. A továbbiakban hangsúlyozza Kautzky professzor, hogy a különféle beavatkozások java része közvetlenül az élet fenntartását szolgálja. Ilyen esetben mondhatjuk, hogy a beteg ember élete valóban az orvos kezében van. Ennek figyelembevételével nem lehet csodálni, hogy vannak óvatos egyének, akik a súlyos beavatkozások jogosságát elutasítják, mások viszont hangoztatják, az orvosnak olyan beavatkozásról sem szabadna lemondani, amely alkalmas lehet arra, hogy a beteg életét legalább meghosszabbítsa. A mai orvostudomány világos alapozottságot és önkritikát tűzött maga elé. Általános érvényű választ az orvos nem adhat, mert egyik eset sem teljesen azonos a másikkal, s ezért a magatartás szempontjából a saját orvosi lelkiismerete lesz a döntő szempont. A lényeges szempontja minden orvosi mérlegelésnek természetesen a beteg ember java (salus aegroti), még pedig az egész emberé, mint egységes testi-lelki személynek a java. A továbbiakban Kautzky professzor kiemeli: nem feladata azonban az orvosnak az élet minden áron való megőrzése, hanem el186
