Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 1. szám - Paskai László: A célszerűség mai szemmel
filozófiai fogalom. Ez azt jelenti, hogy a természet eseményeinek a magyarázatában játszik szerepet, nem pedig a közvetlen fizikai hatóokok feltárásában. 1. Első megállapításunk, hogy az anyagvilág lehet a célszerűség hordozója. Ez közvetlen tapasztalati tény. így a művészi alkotásban az anyag az emberi gondolat, élmény kifejezőjévé lesz. De sokkal inkább megmutatják ezt az emberi alkotások, így például a gépben megmutatkozik a célszerűség: előbb valaki kigondolta, aztán elgondolásának megfelelően készítette el. Ez nemcsak azt a tényt juttatja kifejezésre, amit a teleológia tagadói is elfogadnak: csak az emberi alkotásokban beszélhetünk célszerűségről; hanem azt is megmutatja, hogy az anyagvilág alkalmas arra, hogy benne célszerűség nyilatkozzon meg. Ezért a célszerűség tartalmának a megfogalmazásánál tárgyilagos és legegyszerűbb mód, ha az emberi alkotásokból indulunk ki. 2. Vegyük az autó példáját. Az autó több tízezer alkatrészében teljes mértékben érvényesülnek a fizikai törvények; mindenegyes alkatrész valamennyi fizikai tulajdonságával együtt működik az autóban; egyetlenegy fizikai törvény sem változott meg azzal, hogy autó-alkatrésszé lett; egyetlenegy olyan fizikai hatást sem tapasztalunk, amit nem lehetne teljes mértékben a fizikai törvényekkel megmagyarázni. A mechanika törvényei éppúgy érvényesek az autó szerkezetében, mint az autón kívül; a benzin égése ugyanolyan törvényszerűséggel történik az autóban, mint az autón kívül. Az autó tartalmaz mégis valami többletet: az alkatrészek között rendezettség, irányítottság, egység van. Az alkatrészek nem „véletlenül” kerültek egymás mellé; semmiképpen sem következik az alkatrészek természetéből, hogy ilyen sorrendben legyenek egymás mellett. A több tízezer alkatrész együttesen még nem autó, csak ha meghatározott sorrendben kerülnek egymás mellé. Ebben a rendezettségben jut kifejezésre a szerkesztő gondolata: az anyag meglévő tulajdonságait úgy irányította, hogy célját elérje. Ebben a rendezettségben, irányítottságban mutatják meg az autó- alkatrészek a cél-eszmét. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az autó nem egyenlő az alkatrészek matematikai összegével. A matematikai összegezésnél a sorrend közömbös: mindegy, hogy milyen sorrendben történik az összeadás (az összeadás asszociatív törvénye). Amikor azt mondjuk, hogy az egész nem egyenlő a részek matematikai összegével, nem azt jelenti, hogy a matematika törvényei nem érvényesek; állításunk azt juttatja kifejezésre, hogy az összeadáson kívül még más tényező is szerepel, mint többlet. Jelen esetben az irányítottság, rendezettség, a sorrend ez a többlet. (Nem érvényesül az összeadás asszociatív törvénye.) Általánosítva az elmondottakat: A célszerűség akkor jelenik meg az anyagvilágban, és akkor jelent problémát a gondolkodás számára, amikor a részek egységet alkotnak és ebben az egységben olyan rendezettség, irányítottság nyilatkozik meg, ami nem következik a részek természetéből. A részek megtartják a maguk természetét, de együttesükben önálló egészet alkotnak. A célszerűség esetében tehát nem az a kérdés, hogy „miért van” ilyen hatása az anyagi részeknek, hanem hogy „miért ilyen” a részek kapcsolódása. 3. A célszerűségnek ebből a megfogalmazásából természetesen következik, hogy ez nem vonatkozik bármilyen egységre. Csak abban az esetben beszélhetünk a cél megjelenéséről, ha a részek összefüggése semmiképpen sem magyarázható meg a részek természetéből. Hiszen az egyes részek egymással mindig szükségképpen kölcsönhatásban, kapcsolatban vannak. Ha azt kérdezem, hogy „miért ilyen” a Vezúv, „miért ilyen” anyagi részek találhatók benne, a kérdésre teljes mértékben feleletet adnak a fizikai és geológiai törvények. A kémiai vegyületek kapcsolódásának is megvan a sajátos sorrendje, főként szerves vegyületeknél; de ez a sorrend az egyes elemek, ill. a közreműködő erők természetéből következik. Viszont ha azt kérde18
